Háromszögletű levél

„Az első képről szólva: milyen különös hajtogatásmódja ez a leveleknek!” – írta Effe a tegnapi, kortárs szovjet fotócsendéletekről szóló poszt angol nyelvű változatának kommentjében. És valóban: már az asztal szélén fekvő nyitott levél hajtogatásának gyémántrácsa is szokatlan, de még szokatlanabb a mögötte, az irattartón heverő összehajtogatott levelek háromszög formája. Pedig volt idő, amikor ez a hajtogatás egyáltalán nem számított szokatlannak, sőt az ilyen módon hajtogatott levelek voltak a legértékesebbek, amit a postás csak hozhatott, és sokak számára, mint a kép néhány tárgyából kibomló történet jelzi, máig azok is maradtak, az utolsó értékes levelek, amelyeket számukra hozhatott a postás. Ezek a письма-треугольники, a „háromszögletű levelek”, a nagy honvédő háború katonalevelezésének sztenderd formája.


A háború idején a frontról ingyen vitték a hátországba a leveleket. Nem is nagyon lehetett volna másképpen, mert valószínűleg a bélyeg lett volna a legutolsó dolog, amelyet az akadozó hadtáp eljuttat a katonáknak. Levelezőlap és boríték még így sem igen jutott nekik. A katonai lelemény ezért alakította ki mindjárt a háború első hónapjaiban azt a formátumot, amely egyszerre volt levél és önmaga borítékja. A hajtogatás módja nagyon hasonló ahhoz, ahogy gyerekkorunkban, a katonalevelekről mit sem tudva, a katonacsákót hajtogattuk.


Egy ilyen levélhez elég volt egy füzetből kitépett lap, egy feláldozott cigarettapapír, egy újság széles margója és az ideiglenes fedezékben tétlenül töltött félóra. Tartalmuk sem sokkal bonyolultabb ennél: szeretetükről biztosítják az otthoniakat, rajzolnak az olvasni még nem tudó kicsiknek, és ígérik, hogy a háború után hazatérnek. Nem rajtuk múlt.


A hajtogatásnak még egy előnye volt: hogy könnyen lehetett ellenőrizni a levél tartalmát. Ezért tilos is volt bármi módon leragasztani őket. Az egyes csapattesteknél rendszeresített cenzorok nem is elsősorban a rendszert gyalázó levelek után kutattak – a fennmaradt levelek elemzései szerint szinte egyetlenegyben sem fordult elő politikai utalás vagy Sztálin neve –, hanem hogy nem maradt-e bennük olyan utalás, amelyből következtetni lehetne a hadsereg mozgására és terveire. Az ilyet fekete tintával kitörölték, de a levelet így is továbbították. Ahogy a fronton tizenhét évesen postaszolgálatot teljesítő Valja Uvarova elbeszéli az Аргументы и факты 2008. május 7-i számában:

Rengeteg volt a levél, és folyamuk mindkét irányban áramlott: a frontra és a frontról. A postaszolgálat mellett külön „titkos” helyiségben ült egy cenzornő, aki a háromszögletű leveleket bontotta ki és olvasta át. Valentyina Antonovna visszaemlékezése szerint a cenzorok humánus módon viszonyultak a frontlevelekhez: ha csak néhány soruk tartalmazott hadititkot – például az elfoglalt támaszpont nevét vagy a hadtest megnevezését –, akkor ezt kitörölve továbbengedték a levelet a címzettnek. Csak akkor tiltották meg a levél továbbküldését, ha teljes egészében ilyen tartalmú volt, de ilyenre csak nagy ritkán került sor.

Ezekből a levelekből, amelyek valamikor milliószámra utaztak nyugatról keletre, máig sok ezer maradt fenn gyűjteményekben, magánkézben, olyan dossziékban, mint az első képen. Rengeteg található az orosz neten is, többnyire a hozzá tartozó, egymáshoz annyira hasonló, és mindig egyszeri és megismételhetetlen történettel együtt • • • • • • • • •

Egy késői levél: még 1951 februárjában is jött treugolnyik a frontról.

Nekem egy különleges gyűjtemény, az azerbajdzsáni Jakov Lazirovics Asurov levelei ragadták meg a figyelmemet. 1924-ben született Bakuban, tizenhét évesen vonult be, 1942-ben esett el Sztálingrádnál. Szüleihez írott levelei a kaukázusi hegyi zsidók iráni, a kurddal és perzsával távoli rokon tat (juhuri) nyelvén – amelyről később még írni fogunk – és bibliai héber nyelven maradtak fenn.








Háromszögletű levelek a frontra is mentek, ezek persze felbélyegezve. Sőt a Gulagra is, mint ez az alábbi, 1945. március 19-én Lettországból a komi földön működő pecsorai munkatáborba címzett, lett nyelvű levél mutatja. A levél most van árverésen, mindössze 33 dollárért; aki igazi történeti dokumentumot akar, vegye meg.



2010. május 9-én, a győzelem 65. évfordulóján az orosz állam a még élő háborús veteránok között külön erre az alkalomra nyomtatott háromszögletű leveleket osztott szét. Ezek ugyan már borítékban voltak, de továbbra is bélyeg nélkül lehetett őket küldeni az egész Oroszországon belül.


És végül ezeket a leveleket a korabeli híres katonadalok tették halhatatlanná, mint az épp idén október 8-án százéves Mark Bernesz alább látható Полевая почта, „Tábori posta” című dala. Hogy a videoklip felvételeit mely korabeli híradókból és későbbi játékfilmekből vágták össze zseniális módon, arról, reméljük, majd Araz, a szovjet film két lábon járó enciklopédiája nyújt felvilágosítást.

В селе далёком плачет Мать от счастья, Узнав, что сын здоровый и живой. Ей эту весть сквозь битвы и ненастья Приносит треугольник полевой.

A távoli faluban az anya sír az örömtől, megtudván, hogy él és egészséges a fia: ezt neki a csatákon és viharon keresztül a tábori háromszögletű levél hozta el.