Kettős expozíció

A régi Moszkva, télen. Ilja Ilf fotója, 20-as évek

Szép kis dolgokat műveltek ezek a rablóvezérek, Marx és Engels.

(Ilf-Petrov: Tizenkét szék, 1928)

– Minek hagyjam a fényképemet ebben a nyomorúságos városkában? – gondolta.

(Ilf-Petrov: Aranyborjú, 1931)

Было у меня на книжке восемьсот рублей, и был чудный соавтор.
Я одолжил ему мои восемьсот рублей на покупку фотоаппарата.
И что же? Нет у меня больше ни денег, ни соавтора.
Он только и делает, что снимает, проявляет и печатает. Печатает, проявляет и снимает.

Volt nyolcszáz rubelem a takarékbetétkönyvben, és volt egy csodálatos társszerzőm.
Odaadtam neki a nyolcszáz rubelt, hogy vegyen belőle fényképezőgépet.
És mi történt? Nincsen már se pénzem, se társszerzőm.
Mert már csak fotózik, előhív, nagyít. Nagyít, előhív és fotózik.

(Petrov Ilfről, отсюда)

Ilja Ilf neve leginkább a 20-as és 30-as évek két nagy sikerű szatírája, a Tizenkét szék és Az aranyborjú szerzőpárosából, az Ilf-Petrofból ismerős annak, akinek még. De az még Oroszországban sem közismert, hogy fotóriporter is volt, nem is rossz fotóriporter, bár kétségtelen, hogy az orosz sajtófotónak a századfordulótól kezdődő aranykora idején sok nagy név homályosítja el az övét.

Ilja Ilf: Önarckép

Életében csupán azok a fotói jelentek meg, amelyeket Petrovval közös amerikai útjukon készített 1935-ben, s az Ogonyok következő évi 11. számában tett közzé Amerikai fotók címmel. A ritkaságszámba menő felvételeket a Cabinet Magazine publikálta újra néhány éve. Ilf-Petrov ezt az útjukat írták meg az Egyemeletes Amerika című – magyarra le nem fordított – útikönyvükben (1937), amely még ugyanabban az évben megjelent Amerikában is Little Golden America címmel, nyilvánvalóan rájátszva Az aranyborjú angol fordításának The Little Golden Calf címére, ami a szerzőpáros amerikai népszerűségére utal.

Ilja Ilf az Amerikában vásárolt Zeiss Bebe fényképezőgéppel. V. Cserkizov fotója

Ilf többi fényképe azonban csak 2007-ben került a nagyközönség elé, amikor lánya az író hagyatékából összegyűjtve Ogyesszában, apja szülővárosában kiállítást rendezett belőlük, majd album formájában is közzétette őket. A képek arról tanúskodnak, hogy Ilf jól ismerte és tudatosan alkalmazta a 20-as évek fotósai, mindenekelőtt Alekszander Rodcsenko modern fogásait. És arról is, hogy mint jó fotóriporternek, szerencséje is volt: sokszor volt jó helyen jó időben.

Erkélyek. Az alsó erkélyen támaszkodó férfi Majakovszkij

Ilja Ilf Szojmonovszkij sugárúti lakása, amelynek udvari ablakából készült az előző kép,
utcai ablakából pedig a következő sorozat

A Napóleon fölötti győzelem emlékére épült Megváltó Krisztus székesegyház vöröskatonákkal, 1929

A Megváltó Krisztus székesegyház felrobbantása Sztálin parancsára 1931. december 5-én, Ilf ablakából fényképezve

A székesegyház maradványai a robbantás után

Majakovszkij temetése. Balról jobbra: M. Faizinberg, V. Katajev, M. Bulgakov, J. Olesa, J. Utkin

Borisz Paszternak

Mihail Medvegyev festő

Marija, Ilf felesége

Marija az erkélyen, a háttérben a még álló Megváltó Krisztus székesegyház

Kettős expozíció: a zongoránál Marija Ilf, a két portré két író barátjuk, Borisz Levin és Vlagyimir Narbuta, a 30 дней folyóirat főszerkesztője, amelyben Ilf-Petrov mindkét regénye megjelent

A Nyikolszkij utca. A kép főszereplői, akárcsak a két regényé, az autók és a székek

Ilja Ilf a Gorkij parkban, a Sztálint ábrázoló óriás falfreskó előtt

Az albumból néhány további fotó látható Re-Flekszija blogján. A Yandexen pedig az a dokumentumfilm is megtalálható, amelyet 2003-ban Ilf lányának forgatókönyve alapján rendezett Galina Dolmatovszkaja. A film a szerzőpáros életét, könyveiket és az azokból forgatott filmeket – az amerikai korábban készült a szovjetnél! –, valamint Ilf néhány addig ismeretlen fotóját mutatja be.