A szubjektív város


A Három-szurdok a Jangce középső folyásának az a kétszáz kilométer hosszú szakasza, ahol a folyó a Szecsuáni-fennsíkról leereszkedve és Hubei hegyeit átvágva áttör a Kínai-alföldre. Ez a festői szakasz, ahol az addig fél kilométer széles folyó 100-150 méterre leszűkülve öt-hatszáz, de olykor 1500 méter magas sziklafalak között halad végig, Kína egyik legfontosabb turistalátványossága.


A Három-szurdok gát a világ legnagyobb vízierőműve, a kínai állam büszkesége. 1992-ben jóváhagyott építését évtizedes társadalmi vita és tiltakozás előzte meg. A felduzzasztott Jangce ezerháromszáz történelmi emléket és természeti nevezetességet önt el, s az általa elárasztott földekről, Kína legtermékenyebb területeiről másfél millió embert kell kitelepíteni számukra ismeretlen és többnyire rosszabb életkörülmények közé.


Chongqing a 20. század végéig közepes város volt a Jangce és a Jialing-folyó találkozásánál. A gát építésének megkezdésekor, 1997-ben a környező Fuling, Wanxian és Qianjiang városokkal egybeolvasztva leválasztották Szecsuán tartománytól, és magyarországnyi környékével együtt kiemelt tartományi jogkörrel ruházták fel mint a stratégiai fontosságú gát kiszolgáló hátterét. A várost rohamos ütemben fejlesztik, belvárosának felhőkarcolói Hongkongot idézik.


Peter Hessler, ma már sokkötetes kínai tudósító a 90-es években, húszéves önkéntes angoltanárként járt először Kínában, Fuling városában, erről írta Két év Kínában című első kötetét. A könyv lassú dokumentumfilmként rögzíti, hogy a vízszint emelkedésével hogyan telepítik ki és számolják fel fokozatosan a folyóparti óvárost, miközben a feljebb fekvő részek, mintha mi sem történne, változatlanul élik a maguk mindennapos életét.


Wang Yuanling 主观城市 (A szubjektív város) fotósorozata az elárasztásra váró vidéket ábrázolja Chongqing alatt és környékén. A képek ugyanazt sugallják, mint Hessler könyve. Az egykori élet keretei eltűntek, de a mindennapos cselekvések még vegetatív módon tovább folytatódnak, ahogy a hal farka csapdos miután levágták a fejét.





















寒江春早 (Tavaszi reggel a Hideg Folyón), suona szóló, 4'47"

9 megjegyzés:

Benjamin a Vörösmacska írta...

Ez az emberiség óriási dilemmája!
Lerombolja a természetest, és felépít egy művit, és közben ő maga egyre inkább a szőnyeg szélére kerül!

Kálmán Dániel írta...

Nagyon szép ez a muzsika a bejegyzés végén (milyen sokoldalú előadó ez az Unknown Artist :)). Ha nem illetlen a kérdés, hol lehet ilyesmire bukkanni az internet berkeiben?

Studiolum írta...

Van sok kínai zeneszájt, de éppen ezt a lemezt Kínából hoztam sok mással együtt. Szívesen csinálok belőle másolatot.

Benjaminnak, a Vörösmacskának üdv Muszkától, a Feketemacskától!

Benjamin a Vörösmacska írta...

Kedves Muszka!

Nagyon szépséges szibériai macska vagy!
Nekem is volt egy fekete szib.macskám, Fánikának hívták. A tekinteted olyan mint az övé volt. Arcodból mintha ő nézne rám!

Kálmán Dániel írta...

Nem szeretném ilyesmivel a drága idődet rabolni, annak is nagyon örülök, ha esetleg meg tudod adni egy-két ilyen szájt linkjét. Keresgéltem, de úgy tűnik, még nem elég jó a google-fum, mert nem jártam sikerrel.

Studiolum írta...

Összeszedem majd, nekem is egy kicsit keresgélnem kell hozzá, mert már rég voltam a kínai zeneszájtokon, de addig is berippeltem ezt a CD-t. Most csak mp3-ban, de ha lossless kellene, CD-re kiírni, akkor szólj, az se kerül többe.

Kálmán Dániel írta...

Ó, hálás köszönetem, nem, az mp3 tökéletes, köszönöm! :) Apropó, nem tudom, láttad-e, én múltkor belefutottam Soheil Nafissi albumába, amin rajta van az Üstökösök és éjszakák is.

Studiolum írta...

Igen, köszönöm, a perzsa zeneforrásoknak állandó látogatója vagyok, ez is megvolt már amióta a videót felraktam. De minden olvasónak ajánlom.

ÉvaZsuzsanna írta...

Amikor itt böngészek újra, eszembe jut Kányádi Sándor, aki a múlt vasárnap a Budai Várban "A Magyar nyelv és könyv ünnepe" c. rendezvényen mondta: "Hogy megmaradhassunk, minden szellemi javainkkal fel kell hurcolkodnunk a világhálóra." - köszönöm, hogy a Wang folyó hurcolkodik...