Vadászfelszerelés

Medvevadászat. Sziklarajz a karéliai Belomorszkban

Mit evett tehát spanyol király azon a bizonyos vologdai medvevadászaton?

Bizonyára megkóstolta az orosz konyha elmaradhatatlan fogásait, a savanyított gombás, sózott halas, ecetes zöldséges, kaviáros zakuszkákkal kezdve – hogy ne éhgyomorra igyák az első tószt vodkáját –, a kézzel törhető szárított és füstölt halakon, a húsos, káposztás, gombás pirogokon és fűszeres bárány- vagy disznóhúsos pelmenyeken vagy sajtos-krumplis varenyikin át a kvászos-tejes hideg okroskáig, a káposztás-húsos scsiig vagy a borscsig, amelynek erős paradicsomos íze a gazpachóra emlékeztethette a királyt. Ehetett a vadászathoz nagyon is illő saslikot vagy órákon át főtt majd lassan kocsonyásra hűtött hologyecet, desszertnek pedig gyümölcsös vagy lekváros fánkokat, szirnyiket vagy vatruskát.


Medvevadászat lévén azonban egy dolog biztosan nem maradhatott el, akár elő- akár utóételként, akár közbe-közbe szemezgetve: a tizenkettes kaliberű „Vadász” olajbogyó.


Az olajbogyó neve egészen pontosan nem is „Vadász”, hanem az ígéretesen hangzó „Vadászatra fel!” A medve, akinek képével a vadászcsemegét reklámozzák, szemmel láthatólag nincs elragadtatva a felhívástól, de hát a puskacső feléje eső végéről nézve tényleg nem is tűnik olyan jó ötletnek ez a dolog.


A medvefej alatt körben töltényhüvelyek sorakoznak, rajtuk egyéb zsákmányállatok, szarvasok és őzek tizenkilencedik századi orosz ábrázolásával.


A töltényekben a lőszer pedig nem más, mint a csábító fekete olajbogyó, amely, mint a képen látszik, pontosan illeszkedik a tizenkettes kaliberű töltényhüvelybe. A doboz másik oldalán már a kilőtt lőszerek hevernek csillogó halomban.


Egészen biztos, hogy a királynak ízlett az orosz vadászolajbogyó. A hazai ízekre emlékeztethette. És nem is csoda.


A vadászolajbogyót idehaza is kapni az Arbat boltokban. Egy hónapja én is vittem belőle tesztelni Spanyolországba. Még nem érkezett róla hír, hogy ízére nézve jelentősen különbözik-e a békés célú spanyol olajbogyótól.

De vajon mivel ette a király mindezeket az ínyencfalatokat? Mi erre is tudjuk a választ.


Ezt a „Medve vadászkészletet” a Подарка-Академия, azaz „Ajándék-Akadémia” szájt kínálja, csak igényeseknek, potom 22 700 rubelért, körülbelül 142 ezer forintért. Látom, ahogy az orosz üzletember péntek délután hanyag mozdulattal becsattintja az irodában a számzáras diplomatatáskát, amelyről csak a dácsában derül ki, hogy a medvevadászathoz szükséges túlélőkészletet rejti magában.


A szájt, hogy kedvet csináljon a vadászathoz és ezáltal a vadászkészlethez, részletesen felsorolja, mi mindent foglal magában az egységcsomag.


Acélpengéjű, fanyelű, bőrtokos „Medve” fantázianevű vadásztőrt a zsákmány megnyúzásához.


Vaddisznóval férfiasított bőrtokos acélbárdot a hús feldarabolásához.


Acél vadászkést a zöldség felvágásához és sassal díszített “Zippo” öngyújtót tűzgyújtáshoz, amilyennel a G.I.-k adnak tüzet a hölgyeknek a második világháborús filmeken.


Acél saslik-nyársakat és férfiasan puritán acéltányérokat a vadászlakoma elkészítéséhez, és termoszt, hogy melegen tartsa a szakácsot. Félliteres lévén másra nem is igen jó egy hatszemélyes készlet mellé, hiszen mindenkire csak egy-egy pohár tea jutna belőle.


Hagyományos oroszos stílusú kanalakat és villákat acélból, titánium díszítéssel.


Acél dugóhúzót, hogy ha van mit, legyen mivel.


Acél laposüveget medvés bőrhuzattal, aranyozott vodkáspohárkákkal.

S ha mindez megvan, ha sül a tűzön a saslik, ha teletöltötték a poharakat, és az acéltányérkákba került hozzá zakuszka is, akkor ugyan kinek hiányzik már a medve? Csak elinná a vadászok elől a vodkát.