Hős macskák

Muszka

Jóska

Jaroszlavl címerállata a medve (katt). A város azonban mégis macskáiról híres. Kettőjüknek, a mi Muszkánknak és Léna Jóskájának már itt a blogon is emléket állítottunk, ércnél maradandóbbat. De a jaroszlavli macskáknak ércből is állítottak szobrot, mégpedig éppen tíz éve, 2000. január 25-én.


Az ércmacska Szentpétervár egyik legelőkelőbb helyén trónol, az 1903-ban a Nyevszkij Proszpekten épült, s szinte máig eredeti funkciójában működő szecessziós Elisseeff-áruháznak – az emigrációban élő család a névnek ezt a formáját használja a fonetikus Jeliszejev helyett – a Malaja Szadovaja utca felőli homlokzatán. Ez a kandúr is innen kapta a Jeliszej nevet.

Az Elisseeff-áruház 1904-ben a Nyevszkij felől (az itt nyíló utca a Malaja Szadovaja)

Szemközt, a Malaja Szadovaja másik oldalán, a 3-as számú ház homlokzatán barátnője, Vaszilisza dorombol. Ezt a szobrot néhány hónappal később állították, hogy Jeliszej ne érezze egyedül magát.


A szoborállítás január 25-i dátuma nem véletlen – az ünnepi előkészületek része volt. A város ugyanis január 27-én ünnepelte annak 57. évfordulóját, hogy Leningrád felszabadult a közel 900 napig tartó blokád alól, amelynek során a város hatszázezer lakója pusztult el lövedékektől, betegségektől, és mindenekelőtt az éhségtől.

A tizenkét éves Tánya Szavicseva naplója, amelyben egymás után jegyezte fel családtagjai halálának időpontját 1941. december 28. és 1942. május 30. között.

S mintha az ostrom és az éhínség nem lenne elegendő csapás, a várost a patkányok sokasága árasztotta el, járványt terjesztve, és mindent felfalva, ami az útjukba került. A túlélők visszaemlékezései szerint szervezett csapatokban haladtak, olykor az egész utca feketéllett tőlük. Egyikük így számol be erről a Trud 1997. február 5-i számában:

…тьма крыс длинными шеренгами во главе со своими вожаками двигались по Шлиссельбургскому тракту прямо к мельнице, где мололи муку для всего города. В крыс стреляли, их пытались давить танками, но ничего не получалось: они забирались на танки и благополучно ехали на них дальше. Это был враг организованный, умный и жестокий.

A patkányok hosszú, fekete sorokban vonultak vezéreik mögött végig a Slisszelburgi sugárúton, egyenesen a malom felé, ahol a lisztet őrölték az egész város számára. Lőttek rájuk, tankokkal próbálták eltaposni őket, de semmit sem ért: átmásztak a tankokon, és rendületlenül haladtak tovább. Szervezett, okos és kegyetlen ellenség voltak.

Miután minden emberi kísérlet csődöt mondott, egyetlen remény maradt – a macskák. A városi tanács Jaroszlavlba írt segítségért, ahol köztudomásúlag Oroszország legjobb egerésző macskái élnek. És a segítség nem maradt el. Amikor a Vörös Hadsereg végre áttörte a blokádot, az élelmiszer mellett a legnagyobb ajándék, amelyet magukkal hoztak, négy vagon jaroszlavli macska volt.


A jaroszlavli macskák igen gyorsan rendet vágtak a patkányok között, és nagy mértékben visszaszorították őket. A teljes győzelemhez azonban hozzájárult az az újabb macskaszállítmány is, amely a blokád vége után néhány hónappal érkezett a városba – ezúttal Szibériából.

A Leningrádnak, a „hős városnak” szánt macskákat Jaroszlavlban, majd Szibériában is úgy ajánlották fel, akár a békekölcsönt. Hirdetmények szólították fel a lakosságot a sokat szenvedett város megsegítésére, és az emberek, akik két éve fiaikat íratták be katonának, most sorba álltak, hogy macskáikat adhassák Oroszország anyácskának. Tomszkban az első napon 238 macskát soroztak be hat hónapostól öt éves korig Leningrád megsegítésére. 1943 végén a nyilvántartások szerint csak Omszkból, Tomszkból és Irkutszkból ötezer macska harcolt a leningrádi patkányfronton - teljes sikerrel.

A leningrádiak pedig minden egyes érkező macskát családoknál helyeztek el és örökbe fogadtak. Szentpétervár hatalmas szőrű, zászlós farkú, tigristermetű macskái máig ezeknek a felszabadítóknak a leszármazottai. Nekik állít emléket Jeliszej és Vaszilisza bronzszobra, amelyet Sz. B. Lebegyev történész javaslatára helyeztek el az évfordulóra a Malaja Szadovaja két oldalán.

Jeliszejről azt tartja a pétervári fáma, hogy ha valaki pénzt hajít a talapzatára, annak teljesül egy kívánsága. De ez nem is olyan egyszerű, hiszen Jeliszej a második emelet magasságából fürkészi Pityer forgalmát. Nemrég, talán hogy minden kétséget megelőzzenek, az eredeti fém talapzatot plexire cserélték. Azóta minden pétervári láthatja, célba ért-e a dobása, és jóindulatú pártfogásába vette-e őt a városvédő macska.