Velence az egyik olyan város, amelynek nevét – Venetia, majd Venezia, azaz a venétek földje – a legtöbb nép a saját nyelvéhez igazította: Venice, Venecia, Veneza, Venecija, Wenecja, Venetië, ونیز Venīz, Venedig, Venedik, Benetke, Benátky, البندقية Al-Bunduqiyya. A változatok nagy része pusztán a név kiejtés utáni átírása, de egyik-másik mögött igyekeznek hazai etimológiát is kimutatni, ahogy azt a demizson szónál láttuk. Az arab változatot például szívesen eredeztetik a bunduqiyya, puska szóból, a szlovén/cseh Benetke/Benátky nevet pedig egy „mocsaras” jelentésű benátky szóból, amely Velence fekvésére utal, akárcsak a Venezuola, kicsi Velence név, amelyet Amerigo Vespucci adott a későbbi Venezuela partvidékének a vízre épült indián cölöpfalvak miatt.
Hogy a magyar Velence falu neve miből ered, és vajon összefügg-e az olasz Velencéével, arról megoszlanak a vélemények. Antonio Bonfini, Mátyás udvari történetírója szerint Velencéből jött olasz telepesek alapították a falut, amely ilyenformán éppúgy az olasz Velencéről kapta nevét, ahogy az észak-cseh Benátky nad Jizerou. Ám hogy ez mikor történt, azt nem említi, s Bonfini, akinek számára karnyújtásnyira volt az antikvitás, éppúgy gondolhatott itt az ókori venétekre, ahogy a románokat is a rómaiak közvetlen leszármazottainak, és Mátyást is a római Corvinus család egyenes ági sarjának tartotta. A Nyelvtörténeti Szótár az itteni halászok „velencé”-nek nevezett szélzászlójából származtatja a nevet, amely velenice formában talán szláv eredetű lehet, a velenie, irányítás, vezetés kicsinyítő képzős alakja. Végül Györffy és Székely György az 1000 és 1300 közötti nagy magyarországi olasz betelepülési hullám idejére teszi a falu alapítását több más középkori Venece, Venence, Velence, illetve Olaszliszka, Bodrogolaszi és hasonló településsel együtt. Annyi bizonyos, hogy 1516-ban „Welencze, másként Venecia” néven említik, s az 1522/28-as első Magyarország-térképen Veneze néven szerepel.
Akármi legyen is a két név etimológiai viszonya, a tóparti fagylaltozó nagyvonalú gesztussal teremt rokonságot a két Velence között. A két prospettiva és a kétnyelvű felirat távolságokat és kultúrákat hidal át, a gondola szerepét a virágtartóvá átalakított kenu alakítja. A kerten túl pedig élőben tárul ki a velencei lagunák panorámája.
8 megjegyzés:
Hogy mik vannak: ülök a Királyi Könyvtárban, lapozgatom a Corominas-féle Diccionari crítico etimológico castellano e hispánico 1954-es kiadását, aminek az utolsó kötetében van egy átadó nyelvek szerinti index (ezt az indexet az újabb, 1980-asból már kispórolták). Nem kis büszkeséggel látom, hogy a finnugor nyelvekből átvett hét szó közül kis hazánk nem kevesebbet mint hatot adott át az anélkül igen szegényes spanyol nyelvnek. S a hatból az egyik nem más, mint a "velence" szó, amelyet a spanyolok "veleta" formában honosítottak meg! Na, erre varjál sujtást, akarom mondani "sutás"-t, hogy azt az esetlegesen idetévedő spanyol olvasók is megértsék.
Itt pedig egy egész kis Venezianisches Capricciot olvashatsz egy hajdanvolt grazi filológus tollából:
schuchardt.uni-graz.at/cgi-bin/print.cgi?action=show&type=pdf&id=564
Na ez is jellemző a hasábjainkon már soxor szapult TESz-re (Történeti-Etimológiai Szótár), hogy a “velence” szónál ezt a gyönyörű fejtegetést meg sem említik!
Melyik lenne az a hat boldog szó, amelyet a spanyol nyelv tőlünk vett?
Nagy valószínűséggel nem lesz köztük az az egy, amelyet a mai spanyol nem használ, de Covarrubias fellistázta szótárában, én pedig latin nyelvű posztot írtam róla a Mesa revueltában: a cédulácska.
A czédulácska valóban nincs köztük, ami nem is csoda, mert a szótár bevezetőjében Corominas oly szenvedélyes hévvel ostorozza az Aranykor etimológusait, köztük külön is kiemelve Covarrubiast légből kapott szóeredeztetéseikért, hogy kész csoda lenne, ha ez a szó bejutott volna a végső hatos listára.
Az első két szót már tudod, a többi: csákó -> chacó, huszár -> húsar, száblya (sic!) -> sable, vampir (sic!) -> vampiro.
¡Triste Corominas! Inkább élvezte volna a Covarrubias által emelt fantasztikus posztmodern épületet.
Most jut eszembe, hol idéztük már Corominast: itt.
A húsar, chacó és sable mint egyazon taxonómiai csomag elemei még érthetőek, de hogy a vampiro is tőlünk jönne, az nem valami posztbramstokeres áthallás?
Na, ez egyre cifrább lesz: a te bejegyzésedben Corominas keresztneve John, az etimológiai szótárban viszont Joan. Vagyis ha itt Joan, ott meg John, akkor félig Joan, félig John, vagyis demi-... Te, nem lehet, hogy mi most egy évszázados etimológiai vita végére készülünk éppen pontot tenni?!
És mi lenne posztmodern Covarrubiasban? Végtére is teljes gőzzel rekonstruált, nem dekonstruált.
Nem a dekonstrukció, hanem az innen nézve számos különféle rendszer heterogén elemeiből konstruált opus (a posztmodernt nem irodalmi, hanem inkább építészeti értelemben véve).
Megjegyzés küldése