2007 késő őszén vettük a tabrizi bazárban. Jegyajándéknak készítették. Az ékszerek Mashad melletti nomád törzsektől származnak. A szőnyeget – amely valójában nem szőnyeg, hanem egy szétnyitott tevetarisznya – bakhtiari nomádok szőtték Iszfahán fölött a hegyekben. Nekidőlve szoktam esténként olvasni.
A múlt héten választások voltak Iránban. Sokan kétségbe vonják a hivatalos eredmények valódiságát. Az egész ország tüntet. Mikor ezt írom, sokszázezres tömeg gyűlt össze Teheránban. A hírek szerint a milícia éles lőszer használatra kapott engedélyt. Tegnap Iszfahánban már szíven lőttek egy fiatal fiút.
Teherán lakói napok óta ugyanúgy tömegesen imádkozzák a háztetőkön az „Allahu akbar”-t – „Isten a legnagyobb” – mint az 1979-es forradalom idején. Mi is már napok óta intenzíven imádkozunk értük. Kérünk mindenkit, hogy imádkozzon Iránért.
A múlt héten választások voltak Iránban. Sokan kétségbe vonják a hivatalos eredmények valódiságát. Az egész ország tüntet. Mikor ezt írom, sokszázezres tömeg gyűlt össze Teheránban. A hírek szerint a milícia éles lőszer használatra kapott engedélyt. Tegnap Iszfahánban már szíven lőttek egy fiatal fiút.
Teherán lakói napok óta ugyanúgy tömegesen imádkozzák a háztetőkön az „Allahu akbar”-t – „Isten a legnagyobb” – mint az 1979-es forradalom idején. Mi is már napok óta intenzíven imádkozunk értük. Kérünk mindenkit, hogy imádkozzon Iránért.
Utazzon velünk!
Heti előadásaink
Atlantisz
Ántivilág
Csehország
Fényiratok
Ismerd meg a
Kaukázus
A Kelet képei
Könyvek, kiállítások, zene, film
Krím
Lwów/Lemberg
Mallorca
Odessza
Papírmúzeum
Perzsa levelek
A propaganda múzeuma
Temetők
Üzenet a falon
A zsidó örökség
5 megjegyzés:
nemcsak imádkoztak, hanem fel is lebbeztek, úgyhogy lesz újraszámolás!
no, akkor most azért kell imádkozni, hogy az igazi legyen, merthogy Iránban ezt a belügyminisztérium számlálja házon belül, mindenféle külső ellenőrzés nélkül…
http://nol.hu -n (valami miatt nem másolható a linkjük) az arcok rovatban 2009. június 17-i számban van egy írás Miklós Gábor tollából Az újraszabott forradalmár.
Nem tudom mennyi az igazságtartalma, mindenesetre nagyon szomorú lesz tőle az ember.
(És hát, sajnos, megint Rilke jut eszembe, aki azt írta: "Rettenetes, hogy a tényektől nem lehet megismerni a valóságot". )
Olvastam én is a cikket, és én attól lettem szomorú, amennyire tendenciózusan negatívnak állította be a szerző Muszavit: apró kis kacsintásokkal, elhallgatásokkal, negatív konnotációt hordozó jelzőkkel. A tények helytállóak, de a valóságot nem lehet megismerni a cikkből, többek között épp azért, mert az egész mögött ott áll egy metakommunikatív eszközökkel sugallt feltételezett valóság, amelyet a szerző a sorok között olvasás kelet-európai gyakorlatára appellálva akar az olvasókkal elfogadtatni.
Különösen azért furcsa egy ilyen életút ilyenfajta beállítása, mert legalább a Népszabadságtól elvárható lenne, hogy tudja, mit jelent a „reformkommunista”, és lássa, hogy Muszavi az. Ha Nagy Imrét, a moszkovitát, aki hallgatott a hortobágyi deportálások, a koncepciós perek, a kulákverések idején, aki 53-ban még padlást söpört, hősnek lehet beállítani, mert egy adott pillanatban megtestesített egy sokak által pozitívnak tekintett alternatívát, akkor miért nem lehet ugyanezt Muszavival?
Félreértés ne essék, nem Muszavit védem én. Ő mint ember nem is igazán érdekel, legföljebb annyiban, hogy ne feketítsék be érdemein fölül. Engem az érdekel, hogy az általam nagyra becsült és szeretett iráni nép a lehető legjobbat kapja igen korlátozott lehetőségei közül. Ez pedig most Muszavi. Az egyik oldali alternatívát, Ahmadinedzsadot és a konzervativizmus megerősödését nem is önmagában véve tartom rossznak, hanem azért, mert a mai Irán ismeretében egyértelműen látszik, hogy nem tudják kezelni a társadalmi folyamatokat, s hogy ebből olyan robbanás lesz, amibe sokkal jobban tönkremehet az ország, mint az 1979-es forradalomba. A másik oldali alternatíva, az észak-teheráni nihilista értelmiség destruktivizmusa ugyancsak riasztó, és azt hiszem, Ahmadinedzsádék hosszú távon ennek a malmára hajtják a vizet. A reformpolitikét – akár Muszavival, akár Karubival vagy Khatamival – látom az egyetlennek, amely kezelni, kanalizálni és ezáltal csillapítani tudná a ma Iránra jellemző rettentes feszültségeket.
A cikk íróját azonban ez a társadalmi helyzetkép nem érdekli, vagy nem áll érdekében erre is rávilágítani. Mintha a Népszabadság hirtelen a feje tetejére állítaná a sok évtizedes ideológiát, és mint valami retrográd burzsoá filozófus, a társadalmi folyamatok helyett a „nagy embert” tartaná a történelem meghatározójának.
Igen, Iránért és Magyarországért is imádkozzunk!
Megjegyzés küldése