Rodin Mallorcán

A Caixà bank a párizsi Rodin múzeumból Palmára hozatta, s a tengerparti katedrálishoz vezető sétányon felállíttatta Rodin hét főművét, a Calais-i polgárok szoborcsoportjának hat figuráját és a Gondolkodót. Nagyúri gesztus, különösen hogy ilyenkor, januárban szinte nincs látogató Mallorcán: az ajándék a városnak szól. Ahogy a repülőtérről jövet a katedrálisnál felkanyarodunk a Passeig des Bornra, ott áll a hét szobor a sétányon, olyan természetesen, mintha ide tervezték volna őket, elvegyülnek a korzózó palmai polgárok között. Fekete felületük, amelyet Rodin öntés után heteken keresztül csiszolt tükörfényesre, olyan új életre kel a kora tavaszi mediterrán napfényben, ahogyan a felhős Párizsban senki nem láthatta őket.

Szombaton hajnali négykor a halpiacra menet a sétányon vágok át a kikötő felé. Tenger nélküli országból érkezett vendégként ellenállhatatlanul vonz a látvány, ahogy az éjszakai halászatról megjövő bárkák befutnak az olajosan gyűrűző vízen, partra emelik a csöpögő ládákat, s a nagybani halpiac épületében az éttermek és áruházak korán kelő megbízottjai szemlét tartanak a kiterített zsákmány fölött, amelynek legnagyobb részére szó sincsen a mi nyelvünkön. Ilyenkor az egész városban az egyetlen nyitva tartó bár a halpiaccal szemközti matrózkocsma, ahol a kimerült halászok egy ital mellett megvonják az éjszaka mérlegét. Néhányuk lába mellett fegyelmezett matrózkutya fekszik, szikár, cserzett bőrű, akár a gazdája.

A város még alszik, a szobrok magányosan állnak a sétányon. A fák között már kifeszítették a lampionokat és a korzó két végén felállították a színpadokat Szent Sebestyénnek, a város védőszentjének háromnapos ünnepére. Ez az éjszakai fény meglágyítja a szobrokat, felületük olajossá, síkossá lesz, mint a tenger és a frissen kifogott halak bőre.

Vasárnap este öt órakor kezdődik a felvonulás. A mallorcai polgárok, akik előző este máglyát gyújtottak a főtéren, a városban szerte felállított ingyentűztartóknál hajnalig sütöttek, ettek-ittak és táncoltak, miközben minden téren más-más koncert szólt, délelőtt már kipihenték magukat, s most újult erővel gyülekeznek a folytatásra. A tömeg ellepi a sétányt, s izgatottan várja, hogy megérkezzenek a tüzes szekerek.

Egész Mallorcáról, de még a szárazföldi Katalóniából is Palmára gyűltek össze azok a dimoni-csoportok, amelyek az egyes falvak Szent Antal-napi ünnepségein a kísértő szerepét játsszák. Mindegyik saját tűzokádó szörnyszekérrel, dobosokkal és táncosokkal halad végig a város központjából a tengerparton álló katedrálishoz, ahol majd ők indítják meg a tűzijátékot.

A közel ötezer dimoni négy és fél órán át vonul a százharmincezres nézősereg között. A tűz és a fáklyák által kísértetiesen bevilágított tér fölé sötéten magasodik a márvány obeliszken trónoló, kiterjesztett szárnyú bronz denevér, a szigetet az araboktól meghódító I. Jakab király címerállata. A Gondolkodó – a Pokol kapuján betekintő Dante figurája, s a racionalitás 19. századi ikonja – magába roskadva ül a tömeg közepén.