Mimikri

Szepesszombat – avagy akkor inkább még Georgenberg – távol esett a szabadságharc színtereitől, de német lakossága nagy lelkesedéssel vette ki a részét belőle. Temetőjében két helyi 48-as honvédtiszt is nyugszik, s a városnak az 1848-as országgyűlésbe megválasztott képviselője, Hunfalvy – eredetileg Hunsdorfer – Pál, a későbbi nyelvész Debrecenbe is követte a Pestről menekülő Kossuth Lajos kormányát. Innen írta feleségének anyanyelvükön, németül folytatott levelezésükben: „Hazánk eltipratik: de a győzelem nem lesz a győzőké, kiket meg a jövendő fog eltiporni.”

Nem véletlen tehát, hogy amikor ez a jövendő végre elérkezni látszott, Szepesszombat városa emlékoszlop állításával járult hozzá az eltiport vesztes felmagasztalásához. A német városka reneszánsz ékszerdoboz-főterén álló fehér obeliszk felirata magyarul hirdeti: „1848. Édes magyar hazánk iránti szeretetből a magyar szabadságharcz emlékére emelte Szepes-Szombat XVI szep. város közdadakozásból, 1899-ben”. A magyarul feliratozott, ám németül megírt korabeli képeslapon az obeliszket kitárt szárnyú turul is koronázza.






A csehszlovák világban az efféle emlékművek sorsa a pusztulás volt, mint a Szepesség túlsó végén, a sorsfordító branyiszkói-hágói ütközet helyszínén emelt honvédemlékműé, amelyet a cseh legionáriusok döntöttek le 1919-ben. A szepesszombati emlékmű azonban okosan álcázta magát. A betűk aranyozása tapintatosan eltűnt, a felirat belesimult a mészkő felületbe, s hogy az új hatalom ne fárassza magát a kisillabizálásával, az elülső oldalra, mindjárt az 1848-as évszám fölé, felkerült a magyar szöveg célszerű szlovák fordítása:

„A VILÁGHÁBORÚBAN ELESETTEK EMLÉKÉRE”

Hogy a turul is tovaszállt-e, vagy átértelmeződött csehszlovák szokollá, azt nem tudjuk. Annyi bizonyos csak, hogy 1945 után vörös csillag került a helyére, így fazonírozva az emlékművet egy újabb rendszerváltás formai követelményeihez. S hogy a mimikri milyen jól sikerült, azt nemcsak az bizonyítja, hogy az oszlop mindmáig fennmaradt. Hanem hogy még a szlovák szaktörténészek is beérik a szlovák felirattal, s nem böngészik a magyart. Ľubomír Lipták 1999-ben írt tanulmányt az egymást száz éven át felváltogató felvidéki-szlovákiai emlékművekről, s ebben számos más pontatlanság mellett a szepesszombati emlékműről is azt mondja: eredetileg a 16 elzálogosított szepesi város visszacsatolásának századik évfordulójára, 1872-ben állították.

Az emlékművek feliratainak ilyenfajta „kontextuális fordítása” nem ritkaság Szlovákiában. Láttunk már ilyen esetet, s hamarosan újabb példával is szolgálunk rá.