„Drága édesanyámnak ajánlom emlékül ezt a fényképet, hogy legyen képe rólam, mert távol vagyok. Nézz meg rajta gyakran, és el ne felejts. Őrizd meg halálodig. Alexandre Ghoghoberidze. 1915. február 23.”
Mestiában, a szvaneti hegyek alatt ülünk a konyhában Jacopóval és Ekával, régi fényképek grúz feliratait böngésszük. Nem könnyű, száz év alatt a grúz nyelv sokat változott, a régi dialektális formák eltűntek, az udvariassági formulákat elfelejtették, az ábécét megreformálták, a kézírás is megváltozott.
„Emlékül ajánlom anyácskámnak és apámnak, és drága testvéreimnek. […] Tabidze. Ez a két fiú szívbéli jó barátom, Ivane és […] Mamaladze. 1904. február 29.”
A képeket a nagy háborúba induló grúz fiúk hagyták szüleiknek és testvéreiknek, hogy emlékezzenek rájuk, ha majd elestek valahol Galíciában, a magyar Kárpátokban, vagy Przemyśl alatt. Szerzők mondanak rajtuk tiszteletteli köszönetet a szerkesztőnek, amiért megjelenhettek a kisváros művelődési egyletének folyóiratában. Katonatisztek, grúz népviseletbe öltözött polgárok, hölgyek, családapák álltak utoljára fotográfus elé, hogy száz év múlva hírt adhassanak majd az elmúlt Kutaisziról.
„Ekaterina Eristavi, a medjuriskhevi könyvtár alapítója, Kita Abashidze nővére. Shalva Eristavi, Medjuriskheviből. […, érthetetlen sor] Köszönettel Ekaterinának, amiért olyan készségesen publikálta műveimet az Iveria folyóiratban, gazdagítva ezáltal az olvasóterem olvasóit is.”
A fényképeket kis régiségkereskedés üveges szekrényében találtam a kutaiszi bazár mögötti utcában, ahová régi ékszereket nézni tértünk be Etivel. Megengedik, hogy lefényképezzem őket. Több is olyan, mintha Jermakov fotózta volna őket, látszik, hogy sikerével iskolát csinált a századforduló grúziai fotográfusai között. Reménykedem, hátha tőle is találok képet, de megtudom, hogy az eredeti Jermakov-fotókat odahaza őrzi a bolt tulajdonosa. Ramaz Obuladze fiatal történész és neves gyűjtő. Már a második könyvét jelenteti meg régi grúz fotográfiákról, The Georgian Attire címmel, amelyben a múzeumban őrzött ruhákat hagyományos öltözéküket viselő hegylakók és népviseletbe öltözött hazafias városi polgárok háború előtti fotográfiáival illusztrálja. Hamarosan erről is írok.
7 megjegyzés:
Ez nagyon tetszik!
Olyan mintha régi családi fotók kerültek volna elő... talán azért, mert az összes helyszín és szereplő ismerős.
Ejh, ha ezt előre mondod, kértem volna, hogy hozz 2-3 ilyen képet nekem :) :)
Az első képen a markáns arcú fiatalember akár Majakovszkij is lehetne. Tényleg, nincs a városban valami emléke?
Jó látni az orosz típusú dátumozást a hátlapon, rég láttam ilyet!
Tamás: de hiszen itt hoztam több mint harminchármat! :)
Pera: De, állt szobra a kutaiszi gimnázium előtt, ahol tanult. Most bevitték a városi múzeumba, amelynek az udvara egyfajta kommunista szoborpark lett.
Ott is megy az árnyékbokszolás. Pedig hazájának tekintette:
"Только нога ступила в Кавказ, я вспомнил, что я — грузин."
Igen, igen, de van ezeknek szaguk meg tapintásuk is ... ;)
Keresem Grúzia témakörén belül a helyét az alábbi, felettébb érdekes aktualitásnak. Jobb hijján ide tűzöm:
http://occrp.atlatszo.hu/2015/05/14/gruzia-ahol-egy-parlament-nem-eleg/
A parlamentarizmus egyébként is hercig kérdés az egész térségben. Itt is, ahol pl. a nyugati mintára előkészített alkotmány végleges verziójában a parlament kifejezés helyére nyilván stiláris okokból a kényes helyekre az "elnök" szó került.
Megjegyzés küldése