Régi mesterségek

1. Lantaarnopsteker / Lamplighter / Lámpagyújtogató
Maastricht, időpont ismeretlen
• A kis herceg emlékezetes 14. fejezete: találkozás a lámpagyújtogatóval

szám szerint huszonöt, ugyanabból a holland Nationaal Archiefből. Nem azonos fajsúlyúak: a teljesen kihalt sőt egzotikus mesterségek, mint az ürülékbegyűjtő (még magyar kifejezés sincs rá!) és a medvetáncoltató mellett itt találjuk az iskolafogászt, a cselédet és a bányászt is, s másfelől bizonyára számos más szakma nincs képviselve közöttük, mint a suszter, az órás vagy a harisnyajavító. Így is adnak azért egy képet azokról az eltűnt vagy megritkult foglalkozásokról, amelyek akár még két generációval korábban is elterjedtnek számítottak Hollandiában, de Európa nagy részében is.

Ismét közös játékot hirdetünk. Arra kérjük soknyelvű olvasóinkat: az eredeti adatbázisból átvett holland, angol és (ahol meg tudtuk adni) magyar név mellé írják meg, hogy hívják saját nyelvükön ezeket a szakmákat (ha vannak rá speciális vagy tájnyelvi kifejezések, azokat is), ilyen módon elindítva egy kis szakszótárat, amelyet később igyekszünk máshonnan vett szakma-fotókkal is bővíteni (korábban már volt is ilyen poszt, a mallorcai paraszti munkák és munkadalok listája). És azt is, ha saját irodalmukban vannak szép visszaemlékezések egyik vagy másik szakmára. Mint a Csoszogi, az öreg suszter.

2. Poppenkastspeler / Punch-and-Judy show / Montreur de marionettes / Bábjátékos
Dam tér, Amszterdam, 1935

3. Strontschepper / Faeces-collector / Boueux (régi), vidangeurs (újabb) / Natmand / Éjjeliedény-ürítő (?)
Az éjjeliedények tartalmát dézsába gyűjtő fuvaros. Amszterdam, 1953. szeptember 13.
• Kommentár: “A ʻtonnenman’ (angolul ʻbarrelman’, ʻdézsásember’) néven is ismert foglalkozás még a 60-as évek közepén is létezett Hollandia bizonyos helyein (pl. Delftben).”
• Annie Zaidi novellája a delhi latrinapucolókról (a Burànban, kösz, Effe!)
• Catherine: A 19. századig a „boueux” (sáros) kifejezést használták rá, amely azt hiszem, összefügg az „éboueur” (szemetes) szóval: utóbbit ma is használják a szemétszállítókra, miután a „sár” kifejezés elveszítette eredendően fekális jelentését. A boueux a bélsarat és a valódi sarat is összegyűjtötték, majd a városfalakon kívül terítették (pl. Párizs északkeleti részén, túl a mai Place de la République-en)
• Gyuri: Dánul a latrinaürítő neve „natmand”, vagyis „éjjeli ember” volt, mivelhogy éjszaka végezte ezt a napfényt nem igazán tűrő tevékenységét.

13. IJsdragers / Men delivering ice / Jeges
Jég kihordása házhoz a hűtőszekrény előtti korban, 1930-as évek
• Békés Pál novellája az utolsó jegesről

25. Scharensliep / Scissors-grinder / Rémouleur / Arrotino / Köszörűs
[1931]
• Effe: A köszörűs olaszul „arrotino”. Emlékszem még távoli gyerekkoromból a kiáltozására az utcáról: Donne, è arrivato l’arrotino! (Asszonyok, megjött a köszörűs!)
• Catherine / SR: Még a 70-es évek végén (sőt talán a 90-esek elején is) voltak rémouleurs Párizsban: az utcákon és az udvarokon, különösen a szegény negyedekben, ahol az udvarok még nyitva álltak, gyakran felhangzott „vieux ciseaux! vieux couteaux!” (öreg ollók! öreg kések!) kiáltozásuk, a kettő között szünettel, az első szótag hosszú, a második rövid, s a hangsúly az utolsó „o”-ra esett. Különösen a Marais negyedben, a régi Pletzlben, ahol még nem voltak számzárak a kapukon, s ahol udvarról udvarra haladhattak (és ahol még sok szegény és munkás lakott).