Kínai macskák

Julia internetes közvéleménykutatás révén szeretne nevet találni új macskájának, és mi a Spanyolországban közkedvelt, de kínaias hangzású Chifu nevet ajánlottuk neki. Ennek kapcsán szóba került, vajon tartanak-e hagyományosan Kínában macskát.


Kínában természetesen tartanak macskát, mégpedig elsősorban egerészésre (valamint – khm – fogyasztásra). Már a Konfuciusznak tulajdonított Szertartások Könyve is megemlékezik róla, hogy a magtárakat az egerek ellen macskák  seregei védték, akiknek tiszteletére a császár évente áldozatot mutatott be. A buddhista kolostorok a szent iratok védelmére külön macskákat tartottak: Ming-ti császár (Kr. u. 58-76) egyenesen Indiából hozatta őket a Fehér Ló Temploma számára, az első kínai szútrafordítások őrzésére. Lu Yu (733-804), A Tea Könyve szerzője pedig verset is írt a könyvtárát és teagyűjteményét védelmező macskákról.


A macskákról mint házi kedvencekről a Tang-korból (618-907) maradtak ránk az első források. Ez volt Kína történetének leginkább a világra nyitott időszaka, s a Nyugatról érkező iráni kereskedők révén ekkor került az országba a hosszú szőrű perzsa macska. Ez a fajta vált az előkelő kínai hölgyek kedvencévé, ahogy arról a klasszikus regények és a Song-kortól (960-1127) fennmaradt tekercsképek tanúskodnak.

Ezer év klasszikus macskafestményei a Tajvani Nemzeti Múzeumból

A kereslet kínálatot generál, s a hagyományosan témánként – madár-virág-képek, hegy-víz-képek, lóképek, bambuszképek stb. – szakosodott kínai festészetben megjelentek az első macskaképfestők is. A műfajhoz külön macskafestőkönyvek adtak útmutatást – ilyenek máig készülnek és ma is széles körben használják őket –, szabályait pedig olyan, a nagy klasszikusok (經 jīng) között számontartott könyvek foglalták össze, mint a 相貓經 Xiāngmāojīng, A Macskaképek Klasszikusa avagy A Macskák Könyve. Ez utóbbi külön szakkifejezéseket használ például az egyes szőrszínekre, és meghatározza ezek rangsorát:

至於毛色，以純黃為上，所謂「金絲貓」的就是。其次純白的，名「雪貓」，但廣東人不喜歡，叫它做「孝貓」，主不祥。再次是純黑的，叫「鐵貓」。純色的貓通名為「四時好」。褐黃黑相兼，名為「金絲褐」。黃白黑相兼，名「玳瑁斑」。黑背白肢，白腹，名為「烏雲蓋雪」。

Ami a szőr színét illeti, a tiszta sárgát színéről „aranymacskának” nevezik. Második helyen áll a tiszta fehér színű, amelyet „hómacskának” neveznek. A kantoniak ezt nem szeretik, „a fiúi engedelmesség macskájának” hívják, s [rossz] előjelnek tartják. Ezután következik a tiszta fekete színű, amelyet „vasmacskának” neveznek. A tiszta színű macskákat „négy évszakon át kitűnőnek” mondják. A sárga-barna-fekete macskát „aranybarnának” hívják. A sárga-fehér-feketét – ilyen van Juliának [a fordító megjegyzése] – „teknőcpáncél-foltosnak”. A fekete hátú, fehér lábút és fehér hasút pedig úgy: „fekete felhő borítja a havat”.

Macska, rák és fürj Shen Zhou (1427-1509) állatfestő mintakönyvéből

A macskaképek önállósulásában nagy szerepet játszott, hogy a 貓 māo macska szó egybecseng a 耄 mào „nyolcvan-kilencven éves öreg” jelentésű szóval, s ezért az ilyen festménnyel frappánsan lehetett születésnapra hosszú életet kívánni. Különösen akkor, ha a képen még egy 蝶 dié pillangó is szerepelt, mert ekkor a két figura neve hangosan összeolvasva éppen a 耄耋 màodié „igen hosszú öregkor” kifejezést adta ki.





A késő Qing-kori, 1850-70 között működő Shen Chenlin udvari festő egész albumot készített „Macskák” avagy „Öregek” címmel, amely az utolsó császárok nagyra becsült coffee table bookja lett. A tizenkét lapból álló albumot a Tajvani Nemzeti Múzeum adta ki naptár formájában. Érdemes megfigyelni, hogy az utolsó lap milyen hűen követi Shen Zhou négyszáz évvel korábbi mintalapját.



A régi macskafestők hagyományát folytatja Gu Yingzhi, a tianjini akadémia professzora is, akit macskafestésben az egyik legnagyobb tekintélyként ismernek el a mai Kínában.



Wu Guangwei modern macskaképei már átbillennek azon a határon, amely a klasszikus kínai festészet stilizált figuráit elválasztja a mai Kínában annyira divatos nyugati típusú hiperrealizmustól.


De a 貓 māo macska szó nemcsak az „öregkorral” cseng egybe, hanem 毛 Mao elnök nevével is. Sőt még jelentésük is rokonítható, hiszen ez utóbbi szőrt jelent. Nem csoda, hogy a kortárs kínai avantgard pop-art ihletésű képei, mintegy sokkterápiaképpen, olykor macska képében ábrázolják Mao elnököt.

Qiu Jie: Mao elnök, 2007

Qiu Jie: Mao a földeken, 2006

S végül a klasszikus gyökerű modern kínai művészet minden áthallás nélkül is alkalmazza a macska motívumát, pusztán a kecses és rugalmas vonalak kedvéért, amelyek annyira rokonok a kínai kalligráfiával.

Chen Yang

Din Yanyong

Tien Yuchang

Vlad Gerasimov ugyan orosz festő, de kínai ihletésű képei igen népszerűek a kínai szájtokon

Taipei, a Cat 107 kávézó antik kínai könyvgerinceket imitáló kapcsolószekrénye. A könyvek
címei: Macskát látni. Álmodozó macskák. A szobamacska. A macska, az erény barátja.
A macska beugrott egy kávéra. Megjött a macska. Macska a világ körül. Egy város
hat macskája. Találkozás a macskával. – A kapcsolón: Második kötet
(amely azonos hangzása révén azt is jelent: „Felkapcsolni.”)