Kína üzen

Manapság, amikor boldog-boldogtalan személyre szabott alternatív történelmet készít magának, mi is elhatároztuk Wang Weijel, hogy fényt derítünk a mallorcai civilizáció kínai gyökereire. A palmai San Nicolás-templom 1713-as taijitu-szimbólumát Wang Wei a minap fedezte fel, míg a sineui templom középkori kínai feliratáról már régebben is írtunk a Mesa revueltában.

Taijitu, 1713

Ma reggel a piacra igyekezve és a calle Orfilán végighaladva pillantásunk ahelyett, hogy szokás szerint elidőzött volna a süteményeken, amelyek szinte saját fényükben ragyognak a Can Frasquet cukrászda kirakatában, a San Nicolás templom oldalbejáratára esett. Talán mert nyitva volt az ajtó, és egy fénysugár bevilágított az előcsarnokba.


A fény a szenteltvíztartóra hullt, s olyasmit tárt fel, amit eddig még soha nem vettünk észre. Ez a márvány faragvány, amelyet 1713-ban helyeztek el a kulturálisan zárt, katolikus Palma városában – ahol 1691-ben egy brutális auto da fé során még elevenen égettek meg bizonyos visszaeső kitért zsidókat – a jól ismert taijitut (太極圖) ábrázolja, az univerzum alapelvének, a yin és yang egymásba áramlásának taoista szimbólumát; sőt, hogy egészen pontosak legyünk, a xiantian taijitut (先天太極圖).


Lehetséges, hogy a szenteltvíztartó készíttetője olvasta a Kínában nem sokkal korábban – 1706-ban – publikált Yitu mingbiant (易圖明辨), amelynek szerzője, Hu Wei (胡渭) 1714-ben hunyt el, mindössze egy évvel a San Nicolás templom oldalajtajának évszáma után?


De a bejárat másik oldalán is van egy szenteltvíztartó. Míg a baloldalin, mint láttuk, épségben megőrződött az évszám, a faragás és a festés, a jobboldalin, úgy tűnik, mindezt szándékosan kivakarták. Mint a nyomokból világosan látszik, ezen is egy-egy taijitu volt a keretes felirat két oldalán, de nem úgy tűnik, mintha ezen a feliraton ugyanaz az évszám lett volna, hanem inkább valami 7-essel kezdődő, sőt talán valamilyen nem latin betűkkel írott szöveg.


A rejtély nyilvánvalóan további kutatást igényel. Az első körkérdés, amelyet a téma szakembereihez intéztünk, ugyanolyan meglepett arcokat eredményezett, amilyet mi is vághattunk a felfedezés pillanatában. A vizsgálat még tart. Maradjanak velünk.

Az 5. századi római Notitia Dignitatum rajzai az egyes római légiók pajzsáról, a Bodleian Library
(felül), illetve a Bayerische Staatsbibliothek (alul) kézirataiból, nyolcszáz évvel az első
ismert kínai yin-yang-ábrázolás előtt. A két taijitu mintájú pajzsot az Armigeri
defensores seniores illetve a Mauri Osismiaci légiók viselték.

Sineu

A történet olyan meglepő fotóval kezdődik, mint Julio Cortázar Nagyítása. Múlt szombaton a Mallorca középpontjában fekvő Sineuban jártunk. A kisváros gőgösen őrzi egykori királyi székhely voltának emlékét, s a II. Jakab által 1300 körül emelt palota maradványait. Kitartóan esett az eső. Néhány fotót készítettünk az eső mosta utcákról, az öreg falakról, a színes kövekről, a templom homlokzatáról. Csak odahaza fedeztük fel a homlokzat fotóján az ablakfülke mellett a fát jelentő kínai írásjegyet, átellenben a kereszt fájával.


A késő középkori vésőkezelés gondos elemzése arra mutatott, hogy a felirat minden kétséget kizáróan a keresztfához fűzött kínai nyelvű értelmezés, amelyet Zheng He admirális 1421-ben ide is eljutott flottája helyezett el a templom homlokzatán.

Zheng He, mielőtt kihajózott volna Kínából, szemmel láthatóan még nem tudott Mallorcáról.
(A tenger felirata: 地中海, Földek közötti tenger)

Ez az egyértelmű kapcsolat Sineu és Kína között további kutatásra ösztönzött. Kézenfekvő volt, hogy megvizsgáljuk Sineu nevének etimológiáját. A helynév minden bizonnyal egykori kínai alapításról (sinium) árulkodik. Az alapítás emlékét elmosta az idő, de valaki, aki jelet akart hagyni róla az utána érkező honfitársak számára, az egyenetlen fal repedéseibe véste bele ezt az alig kivehető írásjegyet, jól tudván, hogy rajtuk kívül senki nem fogja érteni, s így nem kelti fel a kívülállók gyanúját.

A kutatás során felfedeztük, hogy Sineu etimológiája valóban soha nem volt világos. Úgy tűnik, hogy a 18-19. századi humanistákat Plinius egy hibás olvasata vezette félre, minthogy szívesebben olvastak Sineut „Cinium” helyett, amely Pliniusnál egy ismeretlen helyen fekvő római városra utalt Mallorca szigetén. Az Universitat de les Illes Balears Gabinet d’Onomàstica-adattára is bizonytalan eredetről tanúskodik. Eszerint a név a 13. században tűnik fel, mindjárt négyféle írásmóddal: Sixneu (1231), Xisneu (1231), Sisneu (1247) és Xineu (1287). Ezek némileg bonyolult filológiai magyarázata a következő. Ha elvetjük a korábbi pliniusi hipotézist, a nevet a Jijnau alakból származtathatjuk, ez pedig a Janâwa, Ganâwa és Qinâwa nevekkel rokon arab J.jnuból ered. A dupla jimmel a szaharai átmeneti ‘g’ hangzót igyekeztek leképezni. A Janâwa/Ganâwa forma ugyanis az ‘öszvér’, átvitt értelemben ‘fekete’ jelentésű berber Ignawen – többes számban agnau – szó arabos formája: a Jinnawi/Qinnawi alak pedig a mór Andalúziában ‘etióp, néger’ jelentésben volt használatos. Ebből a Jijnau alakból ered tehát a többféleképpen leírt – és valószínűleg ejtett – katalán Xisneu/Sixneu, abból pedig a mai Sineu alak.

A nyakatekert magyarázat után már teljes mértékben biztosak lehetünk benne, hogy Sineu / Sinium települést igenis a kínaiak alapították, s több hullámban is gyarapították a történelem folyamán. És minden bizonnyal ők hagytak titkos jeleket a város falain a majdani reconquista megkönnyítésére.

További tudnivalók Zheng He felfedezéseiről és állítólagos 1418-as világtérképéről.