A Kehelynek már vége, akárcsak az U Flekůnak vagy az U Dvou Kočeknek. A városszéli sörözőben, ahol a császár képét egykor leszarták a legyek, ma libériás ajtónálló fogadja a nyugati turistacsoportokat, a barnára pácolt öreg hosszúasztalokat giccses varieté-berendezés váltotta fel, s aki a társaságból a háromszoros árakon nem fogyaszt, a személyzet kíméletlenül felállítja és kitessékeli. Ha a háború egyszer már tényleg véget ér, és Švejk, a derék katona és Vodička, az öreg árkász eljönnek a háború után hat órára a Kehelybe megbeszélt találkozójukra, ide már be sem engedik őket.
Szerencsére azonban a régi prágai törzskocsmák lehanyatlásával egyidejűleg egész étterem-lánc jött létre Csehország-szerte Švejk, Hašek és Palivec kocsmáros emlékének ápolására. Mégpedig méltó módon.
A Švejk-éttermek berendezése a régi sörözők puritán hagyományát idézi, csipetnyi monarchiás reminiszcenciával, minden túlzás nélkül. A cseh sörözők megőrzött hangulata a helyieket is ide csábítja. A brnói Švejkben estefelé csupa helyi vendég volt, az a régről ismert, nagyon kellemes közönség. A csapolt sör jó, és a konyha… mmm…
Nyilvánvalóan minden Švejk étterem konyhája más, szakácsa válogatja. A brnói azonban mindenképpen fönséges. A ropogósra pirított kacsacombot csülökkel és épp kellően megpárolt kétféle káposztával ritka pompás füstölt kolbász koronázza, mellé Pilsner Urquell 12º-t és barna Kozelt mérnek. Egy adagból jóllaktunk ketten, sörrel együtt mindösszesen hat euróért. Nyilvánvaló, hogy a szakács tartja magát a švejki hagyományhoz, amelyet a Hašek-idézet hirdet a pult fölött:
Právě na kuchyni by měli dávat inteligentní lidi, kvůli kombinacím, neboť nezáleží na tom, jak se vaří, ale s jakou láskou se to dává dohromady.
Éppen a konyhára kellene küldeni az intelligens embereket, a kombinációk miatt, mert nem az a lényeg, hogy hogyan főznek, hanem az, hogy milyen szeretettel állítják össze és tálalják fel.
A császár képét már gyárilag leszarták a legyek
Különös módon a város különböző pontjaira kitett információs térképen sok más étterem között épp ezt az egyet nem tüntetik fel. A mulasztást a térkép alábbi részletén pótoltuk, az óváros fölső peremén, a Česká utca terecskévé szélesedő első sarkán. A részletre kattintva az óváros teljes térképét is láthatják. Reméljük, idővel szaporodni fognak rajta az éttermeket jelölő képecskék.
18 megjegyzés:
Az a Hašek-idézet nagyon igaz! :)
Bizony! Az idő múlásával én is egyre mélyebben átérzem az igazságát.
csülkös libacomb kolbásszal, nem semmi!
Kacsa, instállom, kacsa. De a lényegen nem változtat, jó dögös koleszterinbomba. De hát csak egyszer élünk, mint a buddhista szerzetes mondja hasonló kihívással szembekerülve.
"Ha a háború egyszer már tényleg véget ér" - mér', nem ért már azóta véget egy párszor?
Még a nyolcvanas évek végén, vagy talán a kilencvenes évek elején mondta nekem egy jó kedélyű, két háborút megjárt, szemtelenül idős székely bácsi a Székelyudvarhelytől Oroszfalu felé a hegyekben fekvő Tibódban:
„Mert tudja, tizennégyben meggyújtották a világ négy sarkát, azóta ég egyre.”
Jut eszembe hozzátenni, nem látom, hogy azóta változott volna a dolog.
"De hát csak egyszer élünk, mint a buddhista szerzetes mondja hasonló kihívással szembekerülve."
Megkérdezhetem, hol mondja (hol van említve)?
Sehol, saját gyártmányú poén volt… részben az épp most olvasott Vízparti történet falánk szerzetesei által ihletve, részben meg a vicc parafrázisaként, hogyaszongya „sokba került ez a reinkarnációs tanfolyam, de egye fene, csak egyszer élünk…” :)
Si Naj-An?
Igen, neki tulajdonítják. Olvasta?
Vacsoránál említem az uramnak a Vízparti történet-et,kérdem,olvasta-e? Kérdez vissza,de oooolyan hangsúllyal:TE NEM OLVASTAD??!!,hogy rögtön arra gondoltam,ez valami főbenjáró bűn lehet.
Nem.Nem olvastam.
OLVASSAM?
Hát ha már az ura is így áll hozzá, merhetek én mondani mást?
Igen, olvassa!
Rendkívül szórakoztató történetfüzér, amely eleinte úgy folydogál, mint egy véget nem érő pikareszk, aztán a második felében kezd összeállni.
Száznyolc vándor-harcos szerepel benne, akik hol eltűnnek, hol felbukkannak. Fejben tartásukra itt található egy összefoglaló táblázat: http://www.poisonpie.com/words/others/somewhat/outlaws/text/outlaws.html#heroes. A táblázat készítője egyébként a Háború és béké-vel és a Don Quijoté-val egyenrangúnak tartja a művet.
Csongor Barnabás szép fordításában egyébként nem pinyin, hanem magyar átírás szerint szerepelnek a nevek, de azért össze lehet hozni őket a táblázattal.
Hmm. Köszönöm.
Akkor most felvállalom,hogy újabb rossz pontot szerzek.
Maradok a (rövid) verseknél...Ha meg az Isten úgy akarja,hogy ezt nekem MÉGISCSAK el kell olvasni, úgyis elém fogja hozni még. :)
Hát ha Maga ezt mondja, merhetek én mondani mást?
Ne olvassa!
Egy Rilke-versen többet épül az ember.
No de mi az, hogy újabb rossz pontot? Nem emlékszem korábbira.
Rémlik valami nekem (vagy csak képzelődöm?), szóval volt valami nagyon finom és elegáns rendreutasítása (de azért jó alaposan) holmi blogtörlésekkel kapcsolatban, blogírási illemszabályok emlegetése...azt hittem,ez rossz pont.
Elárulom:külön le van mentve. Szoktam olvasgatni.Sajnos, nem képzelgés.:)
Vagy úgy! De hogy az rosszpont volna? Nem vagyok én olyan pontgyűjtögető típus! Quod dixi dixi oszt punktum, már felejtem is el, nem pecsételgetek lelki máluszokat, mint a gonosz rendőr a jogosítványba.
De ha tényleg szokja olvasgatni, az viszont jópont! Hát még ha meg is szívlelné, az mindjárt annyi jópont lenne, hogy egyből B4 kategóriába sorolná át a járművét.
azt hiszem,a megszívlelés itt már nem oszt,nem szoroz. Ezt biza csinálni kell,szépen-lassan, komótosan,kitartóan.
Ahogy egy négyökrös szekér ballag -az nekem,az én tempómnak pont megfelel.
A "B4-et" csinálják a fiatalok,meg a született tehetségek. :)
Megjegyzés küldése