Andalúz betlehemek

Ami Észak-Európában a fenyőfa, az Dél-Európában a presepe, a betlehemi jászol, és mindaz, ami a késő középkori festmények óta körötte van. És hát elég sok minden tud körötte lenni. Amióta Szent Ferenc felállította az első szerény jászlat Greccióban, azóta folyik a verseny városok, templomok, nagyurak között azon, kinek a jászla köré fér több pompa és csillogás.

Benozzo Gozzoli: A háromkirályok menete a firenzei Medici-palota kápolnájának falain, 1459. Részlet a Medici-család mint háromkirályok portréival, középen a tizenkét éves Lorenzo il Magnificóval. A teljes freskót és történetét lásd korábbi posztunkban

Már tavaly láttuk, hogy a córdobai Motilla-palota patiójában az árkádsor teljes hosszában végigvonul a helyi katolikus ifjúsági központ jászla, Betlehem egyik kapujától a másikig. Idén sincs ez másként. Minthogy hozott anyagból dolgoznak, ugyanazon a terepen ugyanazt a nagy számú figurát állították fel most is. De hogy azok is újra megnézzék, akik tavaly már látták, ezért a figurák másfajta koncepció szerint állnak össze. Idén a két kapu között a teljes Születés-történet lepereg, József és Mária eljegyzésétől az angyali üdvözleten, szálláskeresésen, pásztorok és királyok hódolatán át egészen a betlehemi gyermekgyilkosságig, miközben a szent család a szamárral kifelé igyekszik a másik kapun. Néhány zsánerfigura ugyanúgy helyet kapott, például a salátáskertben konzumálgató nyúl, amelynek nincs semmi félnivalója, hiszen nem kóser állat. Más zsánercsoportokra nem emlékszem tavalyról, például a jól berendezett zöldségesboltra córdobai mintás ablakával, vagy a fazekas- és asztalosműhelyekre.

Sevillában, a 16. századi Pilátus-ház előcsarnokában felállított betlehemben nem a szereplők sokaságával kérkednek, hanem azzal, hogy az esemény itt történt meg, a sevillai nagymecset majd székesegyház máig felismerhető Narancsos udvarán, a nagymecset egyetlen fennmaradt kapuja, a Puerta del Perdón alatt. A kaput máig a Korán bronzba öntött idézetei díszítik, de hát a mai Betlehemben is ezeket hallja az ember a minaretekről a Születés temploma körül.

De a legfényűzőbb betlehem Granadában látható, a San Justo y Pastor mártírok templomának udvarán. A patio két oldalán végigvonuló hatalmas terepasztalt kizárólag playmobil-figurák népesítik be. A történelmi panoráma Egyiptomban kezdődik. Vélné az ember: talán az egyiptomi kivonulással? Messziről indít ejsze! Keresem a piramisokon robotoló zsidókat, de sehol nem találom őket. Helyettük viszont mintha arab csapatok szállnák meg éppen Egyiptomot. Egy sztúpa sarkán dzsinnt idéznek a palackból. Mellette sátorban vég kelméket árulnak, de mintha egy muszlim csapat éppen ennek kifosztására sorakozott volna fel. A piramis elé kétkerekű kordén szállítják a múmiákat, de a kulcsot nem találják. Hogy végromlás van, azt a falakon kívül kínzókeretre feszített foglyok tanúsítják, akik előtt keselyű várakozik a végkifejletre. És mellettük… mellettük pedig sivatagi filmfelvevő stáb relativizálja mindazt, amit látunk. Olyan sosemvolt sivatagi showról van szó, mint amilyet hamarosan bemutatok a marokkói Atlasz Filmstúdió némafilm-kori díszleteiből? És hogy jön ez a betlehemhez és a karácsonyhoz?

Az egyiptomi szekciót római követi, központjában nagy hippodrommal és antik templommal. A templom homlokzatának halandzsa-latin felirata – PARS TUI IN PLAYMOEBIUS – mintha valami olyat akarna mondani, hogy „a playmobil a tied is”, vagy „legyen neked is részed a playmobilban”, s a timpanonban is playmobil-figurákból konstruált csatajelenet-dombormű látható. Ez némi kulcsot ad a meghökkent látogató kezébe: a betlehemet elárasztó figurák és jelenetek elképesztő tarkasága valószínűleg legalább részben a Playmobil cég kimeríthetetlen kínálatát hirdető reklámfogás.

Ebben a kulcsban kell értelmeznünk az antik Rómát a keresztény szekciótól elválasztó kis csoportot is, ahol egy zongoristát barokk ruhás énekesek és festők, valamint a Mikulás vesznek körül. „Nem igazán illik ide, de ilyen is van a katalógusunkban.”

A voltaképpeni betlehemet hosszan kell keresni a római birodalom egy távoli zugában, orientalizáló díszletek között. Csak a fölötte, a falon lebegő Kisjézus segít megtalálni a helyet. Lapos tetős házak, szőnyegbazárok között emelkedő sziklán áll a jászol az ökörrel és a szamárral, pedig nem lettem volna meglepve, ha pont ezt kifelejtik a nagy termékbemutatóból. A szikla alatt egy angyal éppen hírt ad a pásztoroknak, s a szikla lejtőjén már kanyarog fel a háromkirályok hosszú tevekaravánja, ahogy a régi Medici-falképen.

A régi Betlehem-ábrázolásokon gyakran látunk valamilyen jelképes utalást a kereszthalálra, jelezve, hogy ami karácsonykor elkezdődött, az majd húsvétkor nyeri el igazi értelmét. Itt ilyet nem látunk. Viszont a betlehem sziklája alatt, kis falu főterén egy olajoshordón egy Fájdalmak Embere-típusú Krisztus-szobor ül, mellette aranyba öltöztetett Mária-kegyszoborral. Éppúgy, mint minden andalúz faluban és városban a nagyheti felvonulásokkor. Ha jól értem ebből, a húsvét igazi értelme Andalúziában az, hogy a fényűző nagyheti körmeneteken áhítatosan körbe lehessen hordozni Krisztus és Mária barokk kegyszobrait, amelyikből minden plébánián van egy szet, s ezzel egy évre le lehessen pipálni a szomszédos plébániákat. Ahogy az karácsonykor elkezdődött.

A Wang folyó útjai 2024-ben

A Wang folyó túrái olvasóink kérésére nőttek ki a blogból. Immár tizenkettedik éve szervezünk utakat olyan vidékekre, amelyeket jól ismerünk és szeretünk, s amelyek nem szerepelnek a turistairodák reklámjaiban, vagy ha igen, akkor sem ilyen mélyen alámerülve a hely történelmében és mindennapjaiban, a kis utcák szövetében, belső udvarokban, csak helyiek által látogatott kávézókban és kocsmákban: a Mediterráneumba, Kelet-Európába, a Kaukázusba, Iránba, a Távol-Keletre. Útjaink nem társasutazások, sokkal inkább baráti túrák, csupa kiváló résztvevővel, hiszen mindannyian a blogon keresztül érkeztek. Éppen ez a remek társaság az utak egyik nagy vonzereje. Szinte mindig van valaki, aki bevallja, hogy soha nem akart társasúton részt venni, de a blog kínálatának nem tudott ellenállni. A végén pedig megkönnyebbülten könyveli el, hogy de hisz ez nem is volt társasutazás. Amit igazán nagy elismerésnek tartunk. A járvány alatt, amíg valódi útjaink szüneteltek, hetente online utazásokat tartottunk, s ezeket az utak újraindítása mellett is folytatjuk. Ezekért és friss híreinkért iratkozzon fel levelezőlistánkra a wang@studiolum.com címen! Magamról: Dr. Sajó Tamás művészettörténész, fordító, blogger. Berlinben élek, onnan szervezem útjaimat. Tizenöt nyelven beszélek és fordítok. Korábban az MTA-n kutattam és a CEU-n tanítottam. Igazából az általam szervezett utak is peripatetikus egyetemi előadások. Ajánlom magamat Az élet meg minden hangzó panoptikumban velem készült részletes interjúban, • ennek Elcsúszott idő című folytatásában •  és a G7 iráni interjújában

A járvány után a világ ismét kitárult, de a sok újabb bizonytalanság – konfliktusok, infláció, határzárak – miatt most még csak az első félévre merek pontos túranaptárat hirdetni. A második félévből csupán néhány időpontot hirdetek meg pontosan, olyanokat, amelyekre most kell megvenni a repülőjegyet, hogy még kifizethető árú legyen. A többit még tervezem, és márciustól kezdve teszem őket közzé itt a naptárban, minden alkalommal hírlevelet is küldve róla azoknak, akik feliratkoztak rá a wang@studiolum.com címen.

A legtöbb túra már jól bevált menetrendet követ. Elsőként újra átkelünk a marokkói Atlaszon, és végigjárjuk a berber agyagvárakat, majd ennek az egykor két kontinenst uraló kultúrának a másik arcát nézzük meg Andalúziában. Márciusban két hosszú hétvégét tartunk Rómában és Isztambulban, és újra bejárjuk az Utas és holdvilág útvonalát Velencétől Toszkánáig. Áprilisban-májusban megismételjük a tavaly húsvéti Szardíniát, a kaukázusi és mezopotámiai utakat – utóbbiakat néhány új útvonallal bővítve –, majd nyáron újra kalandtúrát szervezek a grúziai Tusheti-völgybe. Júniusban először a közelbe megyünk, szecessziós túrára Szabadkától Szegedig, és Dél-Csehország középkori és reneszánsz kisvárosaiba, majd aztán a katalán Pireneusok völgyeinek románkori templomaihoz. Augusztusban járjuk be a skót Felföldet, szeptemberben pedig két egzotikus túrát teszünk Kínában, először Kham-Tibetben, aztán Yünnanban, a tea és ló útján. És még legalább hét túrát tervezek augusztustól decemberig, amelyeket még mindig szervezek, és fokozatosan teszek közzé részletesen itt és körlevélben (rövid listájukat lásd a lap alján).

Az utak többsége a biztonság és a jól szervezhetőség kedvéért exkluzív kiscsoportos, max. 9 fős kisbusszal, csak néhány (a városi túrák, Irán, Kína) nagyobb ennél, kb. max. 20 főig.

Gyakran feltett kérdések előre megválaszolva:

• Mi van, ha a célország járvány vagy politikai fordulat miatt mégis lezár? Akkor nincs mit tenni, lemondjuk az utat, és a már befizetett részvételi díjakat visszafizetem. A repülőjegyek visszatéríthetőségéről – amelyeket mindig Ti vesztek meg – Nektek kell gondoskodni a megvásárláskor, flexibilisre vagy visszamondhatóra megvásárolva azokat.

• Meddig kell jelentkezni az utakra? Ameddig van hely rájuk (ezt az egyes utak leírásának végén mindig naprakészen közlöm). Általában nagyon gyorsan, a meghirdetés után egy-két napon belül elfogynak a helyek, különösen most, hogy ennyire korlátozott a létszám, úgyhogy érdemes gyorsan jelentkezni rájuk.

• Mikor kell részvételi díjat fizetni? És mi van, ha meggondolom magam, más programom lesz, megbetegszem? A jelentkezés és a helyfoglalás a részvételi díj befizetésével válik érvényessé, tehát jelentkezés után minél gyorsabban érdemes befizetni, hogy más el ne foglalja a helyet. Visszamondani bármilyen okból – olyanból is, amit az ember vis majornak érez – az utazás előtt három hónapig lehet, ekkor a részvételi díj felét fizetem vissza, utána viszont már semmit. Viszont bárki ajánlhat másik résztvevőt, aki átveszi az ő helyét. Ha az én bármilyen problémám miatt hiúsul meg az út, akkor a teljes részvételi díjat visszafizetem.

• A részvételi díjak kétágyas szoba egy ágyára szólnak. Egyedül is jöhetek azért az útra? Igen, egyágyas felárért. Ezt minden egyes útnál külön mondom meg. De azért kérek mindenkit, hogy ha lehet, találjon magának útitársat. Többnyire kis szállodákban szállunk, amelyeknek kevés szobája van. Volt olyan utunk, amely azért hiúsult meg, mert szinte mindenki egyágyas szobát kért, és a kiszemelt helyeken egyszerűen nem volt ennyi szoba. Aki párosával jön – akár kétágyas, akár franciaágyas szobába –, az előnyt élvez a jelentkezésnél.

• És milyenek a szállodák? Röviden, jók. Hosszabban, ritkán négycsillagosak, de soha nem spártaiak. Többnyire háromcsillagos szállások, kényelmes fürdőszobás szobákkal, reggelivel. A szállodák listáját az utak előtt a programmal együtt megadom; aki jobbat szeretne, felárért van rá lehetőség, már ha van jobb az adott helyen.

• Mekkora csomagot hozzak magammal? Meztelenül jövünk a világra, és meztelenül is távozunk innen. Ehhez képest mekkora csomagra lehet szükségünk egy 7-10 napos útra? Akkorára, amekkorát, ha kell, kézben is fel tudunk cipelni egy lift nélküli szálloda harmadik emeletére, illetve amelyik nem haladja meg egy kilencfős kisbusz szűkös csomagtartójának egykilencedét.

• Jelentkeztem, de nem kaptam választ. Mindenkinek válaszolok. Aki nem kapott, az gyanakodjon, és nézze meg a spam-folderét. Csodákat fog találni ott, és nem csak tőlem.

• És egy nagyon fontos kérés az én részemről: Mielőtt az első útra jelentkeznének, olvasgassák egy darabig a blogot és Facebook-oldalát, és hallgassák meg az interjúimat itt jobbra, a képem alatti linkeken. Megtörtént már egy-kétszer, hogy olyanok jöttek az útra, akiknek ismerőseik dicsérték a túrákat, hogy milyen jók. Őnekik azonban volt egy nagyon határozott és kommersz elképzelésük arról, milyen a jó túra, s ezt várták el az úttól, úgyhogy a végén kölcsönös csalódással váltunk el egymástól. Ezek a túrák nem hagyományos társasutak, és én sem vagyok hagyományos idegenvezető. S hogy akkor milyen? Arról, mint Dürer írta Erasmus portréja alá, jobb képet adnak írásaim. Olvassák hát őket, s csak akkor jelentkezzenek, ha a belőlük kialakuló kép tetszik.

Az utak mellett tovább folytatom a Studiolum Szabadegyetem 2020-ban indult előadásait. Ezek tematikája ilyen vagy olyan módon az utakhoz kapcsolódik. Januártól új kurzust kezdek a keresztény művészet kezdeteiről, építészetről, mozaikokról és ikonokról, amelyekből sokat látunk majd római, kaukázusi és közel-keleti útjainkon. Tervezek még előadássorozatot a középkori szimbolikáról, bestiáriumokról, füveskönyvekről, valamint őszi firenzei utunk előkészítéséhez egy nagyon részletes sorozatot Firenze egyes műemlékeiről és gyűjteményeiről. A Szabadegyetemnek most már külön oldala van, ahol közzéteszem a leendő és megtartott előadások programját. Aki nem tud személyesen velünk utazni, az ezeken az előadásokon keresztül legalább virtuálisan velünk tarthat. Az előadásokról és az utakról szóló hírlevélre iratkozzatok fel a wang@studiolum.com címen!

Az egyes túrákra jelentkezni vagy azokról érdeklődni a wang@studiolum.com címen lehet. Válaszként részletes programot küldök minden egyéb tudnivalóval együtt.

Bevált szokás szerint az utakra, ha repülünk, a repülőjegyet ki-ki maga veszi meg, az összes többit én intézem. A részvételi díjak rendszerint a kétágyas szoba egy ágya (többnyire reggelivel), a bérelt busz / helyi közlekedés és a vezetés árát foglalják magukban; ahol ennél többet, azt külön megírom. Aki egyágyas szobát kér, írjon, hogy rákérdezzek a felárra.


2024:

• Marrakes és a kasbahok útja, február 22-29. Marrakesből, Marokkó egykori déli fővárosából a Magas-Atlasz folyóvölgyein át ezeréves karavánutak vezetnek le az Egyenlítő környéki aranylelőhelyekhez, s az utakat fenséges berber agyagerődök, kasbahok, és erődített agyagvárosok, ksarok szegélyezik. Négy nap alatt végigjárjuk az Ounila, a Draa és az Ouarzazate folyók völgyét, meglátogatunk több kasbahot és erődített falut, külön figyelmet szentelve a 70-es évekig itt élő kereskedő és ezüstműves „berber zsidók” negyedeinek és emlékének. A kasbah-túrát egy-két napos marrakesi városnézés előzi meg, ahol a palotákon, múzeumokon és a város más emlékein keresztül mélyebben feltárul előttünk e sokszínű és sokrétű régió történelme. Lásd a vidékről írott posztjainkat: Öt palota. Királydráma Marokkóban • Még három palota • A berber zsidók • és összes marokkói posztunk • Hamarosan közzéteszek a blogon egy részletes útleírást is eddigi útjaink alapján, ide is bekötöm majd. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1100 euro, Bp-Milánó/Barcelona-Marrakes repülőjegy oda-vissza most kb. 100 euro. • Megtelt

• Római hosszú hétvége, március 1-5. Az előző évek nagy sikerű Róma-túráinak nyomán öt nap alatt részletesen bejárjuk Róma óvárosát, a legfontosabb ókori, reneszánsz és barokk emlékeket, külön kitérve néhány „egzotikus” helyszínre, mint a zsidó negyed, a Trastevere külön világa, vagy a Caelius-domb ókeresztény és középkori templomainak gyönyörű füzére. Térről térre, utcáról utcára, szinte házról házra ismerjük meg a várost, úgyhogy még Róma ismerőinek is sok érdekességgel és titokkal szolgálunk. Szállásunk az óváros szívében, a Trasteverén lesz. Míg korábbi sétáinkat Róma kútjaira építettük fel, ez évben elsősorban a keresztény művészet kezdeteit tekintjük végig, az ókeresztény bazilikákat, mozaikokat, emlékeket, a zsidó-szír és korakeresztény város szövetét, annak a folyamatnak a mikrokontextusát, amelynek során egy birodalom kultúrát és ikonográfiát váltott. • Bp-Róma-Bp repülőjegy most kb. 60 euro, részvételi díj 600 euro. • Római posztjainkat lásd itt. • Megtelt

• Hosszú hétvége Bizáncban, március 6-10. Isztambult turisták tömegei tekintik meg évről évre. No de Bizáncot? Öt nap alatt bejárjuk azokat az ismert és ismeretlen helyeket, ahol még fellelhető a fél évezrede eltűnt Konstantinápoly emléke, ahol a sokmilliós nagyváros forgatagában még titkos zárványokként tovább él a régi Bizánc. Az emblematikus nagy helyszínek – Hagia Sophia, Szulejmán-mecset – mellett felkeressük az elrejtett karavánszerájokat, ahol megállt az idő, megidézzük a népi szentélyek és kis utcák különleges történeteit, az eltűnt lakók – zsidók, görögök, örmények – emlékeit. Ezt a túrát Nacsinák Gergely görög orthodox pap, a görög Konstantinápoly bennfentese és Kálmán Dániel, az oszmán kor avatott ismerője vezetik, én magam is csak résztvevőként leszek jelen. • Bp-Isztambul-Bp repülőjegy most kb. 80 euro, részvételi díj 500 euro. • Isztambuli posztjainkat lásd itt. • Megtelt

• Az Utas és holdvilág útja Velencétől Umbrián át Toscanáig, március 13-23. Tíznapos túránkon – amelyet első meghirdetésekor a résztvevők egyhangúlag az év legjobb Wang-túrájának neveztek – Szerb Antal regényének útvonalát követjük végig. Velencétől indulva kisbusszal járjuk végig Ravennát, Urbinót – a Studiolum névadó reneszánsz városát – Umbriát és Toscanát, Gubbiót, Assisit és Arezzót, a kora reneszánsz művészet központjait, el Sienáig, valamint – a korábbi, egyhetes utak meghosszabbításával – elkalandozunk Nyugat-Toscanába is, hogy megnézzük, mit látott volna Mihály, ha apja nem vitte volna haza. Az út során Mihályhoz hasonlóan találkozunk a kereszténység előtti világ máig fennmaradt hagyományaival, a hegytetőkre épült sok ezer éves oszk városokkal, az Appenninek csodálatos látványával, a híres „sienai primitívekkel”, újra meg újra átélve azt az epifániát, amely a regény, sőt Szerb Antal számára az élet alapvető szervező elve. Az első útvonal leírása – amelynél az idei már jóval gazdagabb – itt olvasható, Szerb Antal koncepciójáról pedig itt tartottam előadást. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1200 euro, amely több vacsorát is magában foglal. Bp-Velence és Pisa-Bp repülőjegy most 140 euro. • Megtelt

• Húsvét Szardínián, március 25 - április 2. Szardínia elzárt hegyvidéki városkáiban mintha megállt volna az idő, annyira hagyományos módon ünneplik a húsvétot. Erről többször is írtam: a nagypéntekről, a nagyszombatról, és főleg a húsvétvasárnapi ünnepségről. Az ünnep mellett bejárjuk a sziget hegyi tájait és kisvárosait, őskori kőépítményeit és románkori templomait is, nagyjából ahogy legutóbb tettük. • Utazás kilencfős kisbusszal, részvételi díj 1200 euro, Bp-Cagliari-Bp repülőjegy most kb. 100 euro. • Megtelt

• Tur Abdin szír kolostorvidéke Észak-Mezopotámiában, április 8-16. A Délkelet-Törökországban, Mardin és Hasankeyf között fekvő Tur Abdin hegyvidéke az egykor egész Anatóliát benépesítő szír keresztények utolsó menedéke. Az iszlám hódítást, az 1915-ös népirtást és a török hatóságok és kurd törzsek zaklatásait egyaránt túlélt szír, azaz arám lakosság még mindig nagy számban él itt. Máig Jézus anyanyelvét beszélik, s ezeréves kolostoraikat máig szerzetesek lakják. Ezeket a kolostorokat, templomokat, településeket látogatjuk végig ezen a speciális túrán, amelyen kolostorokban szállunk, szír keresztény családok látnak vendégül, szír templomi szertartásokon veszünk részt. A tur abdini kolostorvidékről észak-mezopotámiai felderítő túránk naplójában is írtunk, de egyik legfontosabb helyszínéről külön is beszámoltunk. • Részvételi díj 1500 euro, Bp-Diyarbakır-Bp repülőjegy isztambuli átszállással most kb. 200 euro. • Anatóliai posztjainkat lásd itt • Megtelt

• Észak-Mezopotámia a szír kolostoroktól Nimród hegyéig, április 17-26. A Tigris és Eufrátesz között fekvő Észak-Mezopotámia törökországi része nyelvek, vallások, kultúrák, egykori birodalmak hatalmas mozaikja az asszíroktól, arámoktól, perzsáktól és görög-rómaiaktól a szír keresztényeken, örményeken, yezidiken át mai kurd és török lakóiig. Gaziantep oszmán kereskedővárosából indulva busszal járjuk be a vidéket, felkeresve Mardin és Midyat fehér kőből faragott középkori városait, a tur abdini asszír kolostorokat, Ábrahám életének feltételezett helyszíneit Urfában és Harranban, a mezopotámiai és latin ókor lenyűgöző múzeumait Gaziantepben, Urfában és Diyarbakırban, és az ókori világ egyik csodáját, Antiochus király síremlékének gigantikus szobrait a Nimród-hegyen. Felderítő túránk naplója itt olvasható, a vidékről hétrészes előadássorozatot is tartottam, amelyet hamarosan bekötök ide. • Részvételi díj 1200 euro, Bp-Gaziantep-Bp repülőjegy isztambuli átszállással most kb. 300 euro. • Anatóliai posztjainkat lásd itt • Megtelt

• Grúz körút, május 7-15. Grúziát minden évben májusban megyünk bejárni, amikor a hegyek már gyönyörűen kizöldültek, de még nem fakultak meg a nyári hőségtől. Egy hét alatt a rendkívül változatos ország szinte minden szép vidékét bejárjuk, a Nagy-Kaukázus legészakibb völgyétől, Szvanetitől és Ushguli ezerötszáz éves lakótornyaitól Tbiliszi középkori negyedein át a grúz hadi út kolostoraiig. A Kaukázusról szóló posztjainkat itt gyűjtöttük össze. • Részvételi díj 1000 euro, Bp-Kutaiszi-Bp repülőjegy most kb. 100 euro. • Megtelt • Az út összekapcsolható a következővel:

Örményország, május 14-22. Kutaisziból indulva és Tbiliszinél délre kanyarodva lépünk be az örmény hegyek közé. Korábbi túráink útvonalát követve mindenekelőtt a csodálatos örmény kolostorokat járjuk végig, a grúz határon emelkedő Haghpattól és Sanahintól a Sevan-tó templomain át a déli Tatevig és az Ararát tövében emelkedő Khor Virapig, majd visszafelé Bjniig. Különleges középkori temetőket látunk, az örmény Noratustól a zsidó Jeghegisen át a molokán Bazarcsajig. Jereváni városnézéssel töltött nap után indulunk vissza Kutaisziba, a grúziai határnál megállva Vardzia barlangváros-kolostor-együttesénél. Örmény posztjainkat itt gyűjtöttük össze; lásd még első örmény bejárásunk útinaplóját is. • Részvételi díj 1000 euro, Bp-Kutaiszi-Bp repülőjegy most kb. 100 euro. • Évről évre veszítünk el helyeket, ahová belátható időn belül már nem utazhatunk: így Karabahot, a Krímet, Ukrajnát, Oroszországot, és így tovább. Lehet, hogy Örményország bejárására is ez az utolsó alkalom, mielőtt Azerbajdzsán kiterjesztené rá az eddig csupán felfüggesztett karabahi háborút.

• Egykori grúz és örmény kolostorvidék a Van-tótól északra, május 25 - június 2. Északkelet-Anatólia két régi keresztény népnek is őshazája. Itt alakult ki az örmény nép, és itt éltek az 1915-ös népirtásig: itt, a mai örmény határ mellett állnak még mindig egykori fővárosuk, Ani impozáns romjai. És ide vonultak vissza a grúz királyok a 7. századi arab hódítás elől, itt szervezték újjá magukat, itt alakult ki a grúz szerzetesség és építészet, és innen indultak el a 10. században visszafoglalni Grúziát. Emléküket kolostorok, templomok, várak, települések sokasága őrzi. Ezeket járjuk be Erzurumból induló körutunkon, érintve a Van-tó partján fennmaradt örmény emlékeket és az Akhtamar-szigeti székesegyházat, 1915-ig az örmény egyház központját. Felderítő túránk naplója itt olvasható. • Részvételi díj 1200 euro, Bp-Erzurum-Bp repülőjegy isztambuli átszállással most kb. 300 euro. • Anatóliai posztjainkat lásd itt

• Szabadka-szegedi szecesszió, június 6-9. A magyar szecesszió egyik legfontosabb központjában részletesen végignézzük a régi Magyarország egyik leggyönyörűbb zsinagógáját és a pompás városházát – mindkettő a Komor Marcell-Jakab Dezső építészpáros főműve –, és az egész óvárost, amely a dualizmus korában vált az ország egyik legszebb, legizgalmasabb központjává. Odafelé megállunk a határ innenső oldalán, a legszebb magyar műemlék könyvtárnál, a kalocsai érsekségen, ahol sok éven át kutattam, visszafelé pedig a patinás palicsi fürdőhelyen, amelynek épületeit ugyancsak Komor és Jakab tervezték. A határon át visszaérve végignézzük Szeged szecessziós emlékeit, amelyek nagy részét szabadkai mesterek építették vagy inspirálták. • Szabadkai posztjainkat lásd itt. • Utazás Pestről busszal, részvételi díj 500 euro.

• Dél-Csehország, június 11-17. Pestről indulva kisbusszal járjuk be Brnón, Telčen, Třebičen, Jindřichův Hradecen, Slavonicén, Český Krumlovon, Prachaticén és sok más nyelvtörő helységen át az „aránytalanul sok világörökség-színhelyet” felmutató régiót. Látunk reneszánsz kisvárosokat, középkori zsidó negyedeket, sgraffitós házakat, gótikus kolostorokat, elpusztult német települések templomait, világörökség art deco villát Brnóban és a Moldva számtalan kanyarulatát. Ízelítőnek álljon itt egy korábbi (és rövidebb) utunk közös posztja. • Részvételi díj 900 euro.

• Barcelona és a katalán Boí-völgy, június 19-26. Az európai románkor bölcsőjét látogatjuk végig a Pireneusok völgyeiben, ahol minden – összesen tíz – falu és temploma egy-egy világörökség. Barcelonában kezdjük a város bejárásával, és a nemzeti múzeumba összegyűjtött lenyűgöző románkori freskók és faragványok megismerésével, majd busszal megyünk fel a Pireneusokba. Átlépünk a hegység francia oldalára is néhány lenyűgöző románkori és gótikus kolostor és település kedvéért. Visszafelé pedig megnézzük a kiemelkedő ripolli kolostortemplomot és Vic románkori múzeumát. Ez a túra egy olyan tervezett sorozat első darabja, amelynek során az európai románkor leggazdagabb vidékeit járjuk be, s amelyet jövőre folytatunk Dél-Franciaországban. • A katalán románkorról itt tartottam előadást, s egyszer már írtam is az ottani útról, de fogok még addig többször és részletesen is. • Bp-Barcelona-Bp repülőjegy most kb. 100 euro, részvételi díj 1000 euro. • Megtelt

• Kalandtúra Grúziában: lovastúra és rafting, július 2-10. Szokásos grúz körútjainkkal szemben, amikor kényelmesen, busszal járjuk be az ország legszebb tájait, erre az útra a vállalkozó kedvűeket hívjuk. Tbilisziből terepjáróval megyünk fel Grúzia egyik legarchaikusabb és legnehezebben megközelíthető vidékére, Tusheti völgyeibe, a Nagy-Kaukázus csecsen-dagesztáni határhegysége alatt. Itt két nap alatt lóháton járjuk be az ősi erődfalvakat, de aki akar, terepjárón is velünk tarthat. A részvételhez nincs szükség lovas előképzettségre, minden szükségeset megkapunk és megtanulunk helyben. Tusheti útleírásunk itt, eddigi összegyűjtött grúziai és kaukázusi bejegyzéseink itt olvashatók. • Részvételi díj, amely minden felszerelést és teljes ellátást is magában foglal, 1000 euro. Bp-Kutaiszi-Bp repülőjegy most kb. 100 euro.

• Skóciai körutazás, augusztus 21-30. Edinburghből indulunk kisbusszal, s a déli határvidéki nagy apátságok meglátogatása után a Felföldet járjuk körbe. Nézünk várakat, katedrálisokat és reneszánsz kastélyokat, történelem előtti kőköröket és szigeteket, látogatunk whiskyfőzdét, hajózunk a Loch Nessen, és végigjárjuk a világ egyik legszebb panorámaútvonalát, az észak-skót tengerparton végigkígyózó 500-as utat. A korábbi évek túráinál hosszabb útvonal most három híres szigetet, Orkneyt, Skye-t és Ionát is magában foglal. • Skócia történelméről és műemlékeiről négyrészes előadássorozatot tartottam, itt az első darabja, hamarosan bekötöm a többit is. • Bp-Edinburgh-Bp repülőjegy most kb. 200 euro, részvételi díj 1500 euro. • Megtelt

• Tibeti körút Nyugat-Szecsuánban, szeptember 3-15. A történelmi Tibet egy részét – Kham tartományt – a kínai császárság már a 18. században elfoglalta és Szecsuánhoz csatolta. A hegyvidék tibeti lakói – az 1950-ben annektált Tibet tartománnyal szemben – már régen hozzászoktak a helyzethez, és nem lázadoznak ellene, így hát a kínai hatóságok sem zaklatják őket, nem rombolták le kolostoraikat, nem telepítettek közéjük milliószámra han-kínaiakat, nem úgy, mint Nagy-Tibetben. Így aztán a tibeti kultúra és hagyományok sokkal érintetlenebbül maradtak fenn itt, mint a voltaképpeni Tibetben. Ennek a vidéknek évezredes buddhista kolostorait, őrtornyos falvait, erődtelepüléseit járjuk be busszal Chengduból indulva. Az útvonalat 2023-ban kétszer is végigjártuk, Facebook-oldalunkon rengeteg képes tudósítást tettünk fel róla, amelyeket hamarosan önálló útipossztá dolgozok egybe, és ide is bekötöm. • Bp-Chengdu-Bp repülőjegy most kb. 800 euro oda-vissza, részvételi díj 1500 euro. • Az út összekapcsolható a következővel:

• A tea és ló útján, Kína Yünnan tartományában, szeptember 18-30. Délnyugat-Kínában, a tibeti hegyek lábánál több ezer éve működik a selyemút egy különleges ága, amelyen a yünnani teát szállították fel Tibetbe, s onnan a pompás tibeti lovakat le a kínai arisztokratákhoz. Az út mentén napi járóföldekre gyönyörű hagyományos kereskedővároskák jöttek létre, amelyek ma is érintetlenül állnak. Utunk ide, Kína egyik legszebb és legarchaikusabb, történelmi emlékekben és természeti szépségekben leggazdagabb vidékére vezet, a kínai tea hazájába és a legtöbb kis kínai nemzetiség falvaiba, festői teaföldek és rizsteraszok, hegyi kanyonok, még érintetlen történelmi városkák közé. Első utunk leírása itt olvasható. • Bp-Dali-Bp repülőjegy most kb. 800 euro oda-vissza, részvételi díj 1500 euro.

A második félévre tervezett további utak, amelyeket még most egyeztetek, és hamarosan beillesztem ide időpontjukat és leírásukat:

 

• július: Albánia, Normandia-Bretagne
• október: Üzbegisztán, Kappadókia
• november: Máramaros-Bukovina, Firenze, Irán
• december: Szicília

Ahogy egy-egy utunkat meghirdetjük és felrakjuk ide a naptárba, körlevelet is írunk róla, amelyre érdemes feliratkozni a wang@studiolum.com címen.

A Wang folyó versei. Utószó

Wang Wei: A Wang folyó versei • 1. Új ház Meng falánál • 2. A Huazi-hegy csúcsán • 3. A vén barackfa háza • 4. A bambuszok hegyén • 5. A Szarvasparkban • 6. A magnólialigetben • 7. A somliget partján • 8. Ösvény a pagodafák alatt • 9. Pavilon a tó partján • 10. A déli hegy • 11. A Yi-tavon • 12. Hullámzó füzek • 13. Patak a Luan-kertben • 14. Az Arany Forrás • 15. A fehér kavicsos part • 16. Az északi hegy • 17. Kunyhó a bambuszok között • 18. A magnóliák völgye • 19. Az ecetfák udvara • 20. A fűszerkertben Csuang-ce – Zhuangzi – egyszer egy folyó mellett sétálva azt mondta örök ellenlábasának, Huizinek: „Nézd, hogy játszanak a halak, hogy cikáznak ide-oda, ahogy nekik tetszik. Ez az, amit a halak igazán élveznek.” Huizi pedánsan ellenvetette: „Te nem vagy hal. Honnan tudod, mit élveznek a halak?” Zhuangzi letorkollta: „Te nem vagy én. Honnan tudod, hogy nem tudom, mit élveznek a halak?” Ezt az ismeretelméleti vitát folytatja a jeles Song-kori festő, Zhou Dongqing A halak öröme című hat méter hosszú tekercsképén (1291, Metropolitan Museum of Art) amelyen a játszadozó halak hosszú sora mellé az alábbi verset írta: 非鱼岂知乐 寓意写成图 成探中庸奥 分明有象无。 Fēi yú qǐ zhī lè yù yì xiě chéng tú chéng tàn zhōng yōng ào fēn míng yǒu xiàng wù Hal nem lévén, hogy tudhatnánk örömükről? De saját érzéseinket kifejezhetjük a képen. Ha a mindennapi mélyét fel akarjuk tárni, meg kell mutatnunk a létezőt és az ürességet.

A létező és az üresség a kínai festészet és költészet kulcsszavai. A kínai kép nem pusztán a látványt adja vissza, hanem egy olyan kozmológia körforgását, ahol a létezők, „a tízezer dolog” a Tao ereje folytán létrejönnek az ürességből, majd életciklusuk végén visszaolvadnak abba. Ahogy Lao-ce – Laozi – írja a Tao te king-ben (42):

A Tao szüli az Egyet. Az Egy szüli a Kettőt. A Kettő szüli a Hármat. A Három pedig a tízezer dolgot.

A képen mindig ott van a generatív üresség is – a víz, az ég, a körvonalakkal ábrázolt dolgok belseje –, amelyből a létezők éppen csak kiemelkednek vagy már olvadnak is vissza. Ugyanígy a versben is mindig ott van az az üresség, amelyből a kimondott dolgok lettek vagy amellyé lesznek, s amit hozzá kell gondolnunk teljes értelmezésükhöz.

Az ember úgy hinné, hogy a kínai festmény és vers mindig is ilyen volt. Pedig nem. Csak a Kr.u. 4. században vált ilyenné. A császári udvar ekkor vonult vissza az északi nomádok fenyegette északról délre, ahol az udvarhoz kötődő értelmiségiek új, lenyűgöző hegyi tájakkal találkoztak. A Laozi által meghirdetett egység az univerzum körforgásával ekkor kap konkrét formát, ahogy egyre többen elvonulnak közülük a hegyek közé a rendkívül korrupt politika elől. Ugyanekkor érkezik meg Kínába a buddhizmus is, és találkozik az újra felvirágzó taoista filozófiával és gyakorlattal. A kettő szintézise chan (zen) buddhizmussá éppen az új főváros közelében megy végbe, a nagy hatású Huiyuan szerzetes által alapított Lu-hegyi Donglin-kolostorban, amelynek az új irányzat költői és festői rendszeres látogatói vagy szerzetesei is voltak.

Fontos látnunk, hogy ez az elvonulás nem egy „vissza a természetbe” mozgalom. A régi kínai világképben nincs „természet” úgy, mint nyugaton a romantika óta, a civilizáció előtti romlatlanság vagy az emberrel szemben álló fenyegető világ értelmében. A hegyekbe elvonuló taoista vagy zen-buddhista nem a vidéki idillt keresi, hanem a maga igazi helyét az egyetlen létező, az univerzum, a Tao körforgásában.

Wang Wei (699-759) háromszáz évvel később élt, amikor az elvonulásnak ez a költészete már műfajjá szilárdult. A Tang-korban (618-907) élt, a kínai történelem és költészet aranykorában. De épp akkor, amikor ez az aranykor intrikák és lázadások következtében összeomlásnak indult. Az udvarban ismét eluralkodott a korrupció, az érdemeseket elbocsátották és a jellemtelenek hatalmaskodhattak. Wang Wei hol hivatalt kap, hol száműzik vagy megalázzák. Kis birtokot vesz a Wang folyó völgyében, és noha szíve és taoista, majd zen-buddhista hitvallása oda húzza, mégis egész életében ide-oda ingadozik az udvari szerepvállalás és a visszavonult élet között.

Verseiben jelen van ez az ingadozás. Ettől tökéletlenek, és ettől szólnak annyira hozzánk, mai ingadozókhoz. Csak ebben a húsz versből álló ciklusban, A Wang folyó verseiben szánja rá magát, hogy végigvisz valamit. Nagy segítségére van ebben barátja, sőt coacha, Pei Di. Vele állapodnak meg arról, hogy húsz napon át bejárják a Wang folyó völgyének Wang Wei számára legfontosabb pontjait, és mindegyikről írnak egymás számára egy-egy verset. Ettől a rászánástól és elköteleződéstől lesz több mint alkalmi versek gyűjteménye, ettől válik beavatássá, szellemi utazássá, ettől lesz olyan íve, ami csak a rászánás és elköteleződés révén lehetséges.

A versek formája a Tang-korban népszerű 绝句 jueju, szó szerint „kimért mondat”, ahol négy sorban öt-öt, tényleg nagyon pontosan kimért-kiszámított egyszótagos szó követi egymást. Többnyire még a kötőszavakat is mellőzik: így áll elő nyelvtanilag is az az üresség, ahol az olvasónak kell rekonstruálnia a szavak egymásutánjából az elsődleges jelentést, és felbecsülni hozzájuk a másodlagosat. Ezt teszi a fordító is, igyekezve a mi hosszú szavakkal és nagyon jelölt viszonyokkal dolgozó nyelvünkön is kimért mondatokkal visszaadni Wang Wei ötszótagosait, hogy maradjon bőven hely az üresség számára.

Ha megkérdeznénk egy kínait, ki a legnagyobb festőjük, habozás nélkül válaszolná, hogy Wang Wei. Noha egyetlen képe sem maradt fenn, csak sok száz évvel későbbi gyarló másolatok. De aki még az eredetiekről írhatott, az mind azt írta, hogy ennél mélyebbre menni lehetetlen, ez az utolsó szó a hegy-és-víz-festészetben.

És ha megkérdeznénk, ki a legnagyobb költőjük, talán habozna, hogy Li Bai (Li Tai Po), Du Fu, vagy… Wang Wei. Akik egy időben éltek és barátok voltak.

Su Dongpo, a nagy Song-kori polihisztor azt írta róla: „képei versek voltak, és versei képek”. Az előbbit már csak elhinni tudjuk abból, amit az utóbbiból látunk.

* * *

Írások, amelyekből sokat tanultam Wang Weiről és a Tang-kori költészetről:

• 王維詩集 (Wang Wei összegyűjtött versei), szerkesztette és filológiai kommentárral ellátta Zhao Diancheng, Bai He és Meng Bai (ebben benne vannak Pei Di válaszversei is), 2019
• Wang Wei: Poemas del río Wang. Traducción y edición de Pilar González España, 2004
• The poetry and prose of Wang Wei, translated by Paul Rouzer, edited by Christopher M. B. Nugent, 2020
• The Poetry of Wang Wei. New Translations and Commentary by Pauline Yu, 1980
• David Hinton: Awakened cosmos. The mind of classical Chinese poetry, 2019
• David Hinton: Mountain home. The wilderness poetry of ancient China, 2002
• Miranda Shaw: „Buddhist and Taoist Influences on Chinese Landscape Painting”, Journal of the History of Ideas 49 (1988), 183-206.

A pusztaság megáldása

Tegnap a Facebookon publikáltam néhány vidám naiv állatot Remete Szent Antal pusztai társaságából a perugiai Galleria Nazionale dell’Umbria egy 1418-as oltárképéről. Kicsiket, feketéket, tüskéseket, nagy szemekkel, égővörös szájjal. Izraeli orosz törzsolvasóm, Martin Lemke azzal a megjegyzéssel osztotta meg a posztot: „Когда утром вышел на прогулку в Хайфе” – „Amikor reggel sétálni megyek Haifában…”

A sorozat végén közzétettem a teljes oltár képét is. Minthogy az oltár kompozíciója tényleg elég bonyolult, ezért kommentben rákérdeztetek, hogyan is állnak össze az egyes elemek, hogyan felelgetnek egymásnak az ikonográfiai részletek, hogyan kerekedik ki a kompozíció, hogyan kell olvasni egy ilyen oltárt.

Hát nagyjából így, ahogy itt következik.

Az oltár két részből áll, egy felső triptichonból és egy alsó predellából. A triptichont, mint neve mutatja, három ikon alkotja. Mi itt északon ahhoz szoktunk hozzá, hogy a triptichon egyszersmind szárnyasoltár is, ahol a két szélső képtábla ráhajtható a középsőre. De ez csak egy késő középkori németalföldi fejlemény.

A legelső itáliai triptichonokat és poliptichonokat a 14-15. század legelegánsabb divatcsináló művészeti központja, a Palaiologosz-kori Bizánc ikonsorozatai ihlették. Az olaszok is olyanfajta módon akarták egymás mellé sorakoztatni a legfontosabb helyi szenteket, ahogy a bizánciak tették az ikonosztázokon, s ezek az ikonok aztán életnagyságúra növekedtek, és egyetlen három- vagy többosztatú táblává álltak össze. Minden osztás egy-egy szentet jelenített meg, akárcsak a bizánci ikonok. Az majd egy későbbi fejlemény lesz, hogy az olasz művészek egyre inkább egységes térként fogják fel a táblát, s a korábban különálló figurák kapcsolatba lépnek egymással, és csoporttá állnak össze a központi figura, többnyire a Madonna körül. Ezt a típust nevezzük majd Sacra Conversazionénak. A mi 1418-as oltárunkon még három, egymástól különálló világban megjelenő szentet látunk. Illetve a baloldali táblán még többet… de ne szaladjunk előre.

Az oltár alsó része a 14-15. századi itáliai oltárok szokványos része, a predella. Ennek funkciója kettős: egyfelől egy, a mindennapi használatból fakadó szükségszerűség hozza létre, másfelől miután létrejött, önálló szerephez jut.

Létrejöttének oka az, hogy a triptichon vagy poliptichon ikonjait a korabeli néző önálló ikonoknak tartja. Áll vagy ül előttük, segítségükért vagy közbenjárásukért könyörög, vagy egyszerűen csak élvezi szent kisugárzásukat. Ebbe azonban belezavar, hogy a triptichon az oltárasztal magasságában kezdődik, s az asztal előtt többnyire egy pap vagy papok serege tevékenykedik, amikor a hívő a templomban van. Az oltárkép alsó részét takarják, az ikon kisugárzásán csorba esik. Ezért az oltárképet egy olyan magas alépítménnyel emelik meg, amilyen magasságig a papok feje takarja az oltárképet. Ez az alépítmény a predella, ami nagyjából annyit tesz, hogy előzék.

Az előzék aztán önálló illusztratív funkciót vesz fel. Minthogy ez az a rész, amelyet közelről szokás nézni, ezért kis jelenetekre osztják fel, amelyek az oltárképen ábrázolt szentek életét és csodáit ábrázolják.

Érdekes párhuzamként jegyzem meg, hogy amikor iszlám múzeumokban vagy mecsetekben a Mekka felé forduló imafülkéről, a mihrabról magyarázok, mindig megmutatom, hogy dekorációjának különböző elemeit különböző távolságokból való befogadásra tervezték. Ahogy a hívő a mecsetbe lépve egyre közelebb kerül a mihrabhoz, úgy bontakoznak ki a körvonalakon belül a nagy dekoratív elemek, majd a keretező feliratok, aztán a fülke középső részének finomabb díszítése és kisebb feliratai is. Ugyanígy az itáliai korareneszánsz oltáron is a nagy ikonok fogják meg a tempomba vagy kápolnába belépőt, hogy közelebb lépve már az ikonok többnyire szimbolikus előtér-elemeit és a predella jeleneteit értelmezhesse.

Az oltár két központi szentje Remete Szent Antal és Szent Lőrinc. Ritka párosításukat valószínűleg az magyarázza, hogy az oltárt többen rendelték meg, s a két szent a két fő megrendelő védőszentje volt.

Remete Szent Antal, az egyiptomi szerzetesség 3. századi alapítója magas trónuson ül, amely előtt két megrendelő térdel, közöttük címerrel és egy kis fekete disznóval. Hozzá tartozik a predella két első képe is, amelyen az egyiptomi pusztában látható az ottani vadállatok között, illetve amelyen az ördögök gyötrik őt a „Szent Antal megkísértése” szokásos jelenetén.

A kicsi fekete vadállatok a pusztaság védjegyei. A középkori képzelet nem lakatlan sivatagnak tartotta az egyiptomi pusztaságot, hanem kietlen, de mégis lakott helynek, amelyet különféle vad állatok laknak, például a hollók, amelyek az Úr parancsára éppen Remete Szent Antalt és Szent Pált táplálták kenyérrel, szarvasünők, amelyek más remetéket tápláltak tejjel, oroszlánok, amelyek talpából az irgalmas remeték töviseket húztak ki, egy életre lekötelezve őket, és a többiek, amelyek „A thébai remeték” című közkedvelt korareneszánsz kompozíciótípuson felbukkannak. Bibliai előképüket az az elpusztult Edomról szóló izajási jövendölés (Iz 34:13-16) képviseli, amelyet a fantáziaszülte Lilithről írva már idéztem:

„Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája. Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, vadkecskék kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket a lilith is magának, ott talál nyugvóhelyet. Ott fészkel majd a nagy bagoly és tojást rak, melegíti és ki is költi őket. Keselyűk gyűlnek oda, mindegyik a maga párjával.”

A mi képünkön a puszta állatait különféle kiabáló vadkecskék, tulkok és disznók képviselik. Ez utóbbiak különösen figyelemre méltóak az ikonográfia szempontjából. Kommentben felvetettétek, milyen érdekes, hogy a puszta egyik fekete disznaja csak úgy átsétál a predella-jelenetből Szent Antal főikonjába. Pedig valójában nem erről van szó. A kétféle disznó más-más fajt ábrázol és más-más ikonográfiai funkciót tölt be. A predella-jelenet disznócsaládja vaddisznók, a pusztaság védjegyei. A trón előtt ülő disznócska pedig házi sertés, Szent Antal állandó attribútuma. A Szent Antal reguláját követő antonita szerzetesek ugyanis a középkor folyamán segítettek megtisztítani a vetőmagokat a mérgező anyarozs-fertőzéstől, mire a parasztok ajándékul malacokat neveltek nekik, amelyeket a szent napja, január 17. előestéjén közösen sütöttek meg és fogyasztottak el. A szokás ma is él a Mediterráneumban, mallorcai ünnepére én is viszek csoportot minden évben.

Cinta senese disznó Szent Antal lábánál a san gimignanói képtár „1419-es Mester”-ének Szent Julianus, Szent Antal és Szent Márton oltáráról

Hogy a trón előtt ülő malac házi sertés, azt az oldalán húzódó fehér csík is jelzi. Ez ugyanis cinta senese, „sienai öves disznó”, a házi sertés máig kedvelt közép-itáliai változata, a helyi étlapok ínyenc fogása. Leghíresebb korabeli képe Ambrogio Lorenzetti A jó kormányzás allegóriáján (1338-39) látható, ahol egy paraszt tereli Siena városkapuja, s azon belül bizonyára valamely jónevű étterem felé. Innen indult nemrégiben önálló útra a világhír ösvényén, immár két könyvben is főszerepet játszva, amelyek a 14. századi Toszkána hétköznapjait mutatják be elsősorban gyerekek számára.

A cinta senese felbukkanása a képen egyszersmind segít behatárolni az oltár keletkezési helyét is. Az oltár eredetéről ugyanis semmit sem tudunk. Mesterét is csak a triptichon és a predella közötti, olvashatatlanra kopott felirat kibogarászható „1343” évszámáról nevezik „il Maestro del 1343”-nak, noha ezt az olvasatot az újabb kutatás 1418-ra helyesbítette. Az oltár egészen 2020. november 3-ig firenzei magántulajdonban volt, ekkor került be a Pandolfini ház árveréséről az umbriai nemzeti galériába. A két címer közül a Szent Lőrinc alattit F. Todini határozta meg a La pittura umbra dal Duecento al primo Cinquecento-ban (1989, I. 99.): ez a gubbiói Pamphilii családé, tehát az oltár Észak-Umbriában keletkezhetett. Ezt az eredetet erősíti a cinta senese 14-15. századi itáliai ábrázolásainak térképe is:

A cinta senese ábrázolásai 14-15. századi itáliai festményeken Piergiacomo Petrioli Porci in posa. La cinta senese nell’arte, 2019 c. könyvéből

Az Italian medieval sculpture in the Metropolitan Museum of Art and the Cloisters (2010) katalógus közöl egy 14. század végi umbriai Bari Szent Miklós-szobrot, amelyet stilisztikailag – arcforma, szemek mandulaformája, ruhadíszek típusa alapján – szívesen kötne a mi mesterünk Szent Lőrinc-figurájához, és mindkét alkotást gubbiói műhelyből származtatja. Ezen kívül mesterünktől több művet nem ismerünk.

A triptichon másik szentfigurája, Szent Lőrinc ugyancsak a 3. században volt Róma archidiakónusa, azaz az egyház szegény- és beteggondozásért felelős adminisztrátora. Tüzes rostélyon sütötték meg 258. augusztus 10-én, amiért nem volt hajlandó átadni az egyház kincseit, illetve a szegényeket és betegeket összegyűjtve rájuk mutatott, hogy ők azok. Állítólag még a rostélyon is volt humora, jelezve, hogy már átfordíthatják, mert az egyik oldala már well done, jól átsült.

A triptichonon diakónusi ruhát visel, lába alatt a vasrostélyt tartja, mellette a gubbiói Pamphilii családból származó megrendelővel és címerével, a predellán pedig két jelenetet látunk: ahogy a vasrostélyon kínozzák, illetve ahogy alászáll a purgatóriumba, hogy kimentsen néhány lelket. Ez ugyanis kiváltsága volt minden pénteken, szenvedése jutalmául. Az egyik első ilyen ábrázolást az 1413-ban Dante Commediájának nyomán kifestett san gimignanói San Lorenzo in Ponte templomban látjuk, ahol Nagy Szent Gergely a Purgatórium 10. énekében leírtak szerint menti ki az igazságos Traianus császár lelkét a szenvedésből, mellette pedig a Commediában meg nem énekelt, de a vallásos néphagyományban ilyen szerepet betöltő Szent Lőrinc teszi ugyanezt.

Ugyanebből az időből, 1412 tájról van Lorenzo di Niccolò Martininek az a firenzei Szent Lőrinc-predellaképe (ma a Brooklyn Museumban), ahol Lőrinc ugyancsak egy Dante módjára strukturált purgatóriumból ment ki három lelket.

A mi umbriai oltárunk purgatóriumát azonban nem Dante purgatóriuma, hanem Szent Antal pusztasága strukturálja. Mintha a predella négy képe szándékosan tükrözné egymást: a két középső kép egy-egy vértanúság képe, földön illetve vasrostélyon fekvő szenttel, a két szélső pedig egy-egy pusztaságé, az egyiptomi remetéké, illetve a purgatórium kietlenségéé, mindkettőben rémisztő fekete állatokkal.

Hátramaradt még a harmadik triptichon-ikon. Ez három mezőre van osztva, s csak az alsót szentelték az ikon szentjének, Mária Magdolnának. Hogy ő a tulajdonképpeni szent, azt az mutatja, hogy a megrendelő az ő mezején imádkozik. De hogy nem egyenlő nagyságú és jelentőségű a másik két szenttel, az minden bizonnyal a megrendelők közti hierarchiát, és valószínűleg az oltár költségeinek egyenlőtlen elosztását is jelzi. Noha a triptichon ikonjainak megdicsőült túlvilági állapotukban kellene ábrázolniuk a személyeket, ez a három mező inkább a predella-képekhez hasonló elbeszélő jelenet.

A bűnbánó Mária Magdolna harminc évig vezekelt a pusztában mindennemű emberi eledel nélkül, s naponta hétszer felemeltetett a mennyekbe, hogy az angyali karokkal mondja el a napi szerzetesi zsolozsmát. A legalsó képen azt látjuk, amikor halála óráján az angyalok elvitték a legközelebbi templomhoz, hogy Maximinus püspök megáldoztassa, s a püspök látta, ahogy az Érdy-kódex írja, „hogy hétszer fényesb az napnál, az karban állva az szent angyalok között, kik őt odavitték vala”.

A középső jeleneten Szent Mihály arkangyal lélekmérlegelését látjuk, amint ledöfi az ördögöt, aki végső ártó szándékkal lefelé akarná húzni az egyik lélek serpenyőjét. A motívum a „jó halál” asszociációja folytán kapcsolódik a purgatóriumból kimentés és az utolsó áldozás hangsúlyos motívumaihoz. Gubbióban, ahol a halottak kapui olyan fontosak voltak még az 1930-as években is, amikor Szerb Antal az Utas és holdvilágban írt róluk, ahol mindenki felkészülhetett rá, hogy halála után ki lesz zárva tulajdon házából és szerettei közül, nyilván különösen fontos volt, hogy az oltalom helyére kerüljön, s ne az Istentől való elhagyatottság pusztaságába.

Holtak kapuja Gubbióban

A legfelső jeleneten pedig azt látjuk, aki mindezt szavatolhatja. Egy ikon sarkába eldugva azt, aki pedig valamennyi jelenet főszereplője és ura. A pusztaság motívumának asszociációs láncán haladva itt Keresztelő Szent János mutat rá a pusztában megjelenő Jézusra: Íme az Isten báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Aki azáltal, hogy leszállt ebbe a pusztaságba, megment minket a végső pusztaságtól. Voltaképpen ezért és őhozzá könyörögnek mind a képen szereplő gubbiói polgárok.

Gubbio, a Via dei Consoli a holtak kapuival és naplemente a Sant’Ubaldo kolostorból