Andalúz betlehemek

Ami Észak-Európában a fenyőfa, az Dél-Európában a presepe, a betlehemi jászol, és mindaz, ami a késő középkori festmények óta körötte van. És hát elég sok minden tud körötte lenni. Amióta Szent Ferenc felállította az első szerény jászlat Greccióban, azóta folyik a verseny városok, templomok, nagyurak között azon, kinek a jászla köré fér több pompa és csillogás.

Benozzo Gozzoli: A háromkirályok menete a firenzei Medici-palota kápolnájának falain, 1459. Részlet a Medici-család mint háromkirályok portréival, középen a tizenkét éves Lorenzo il Magnificóval. A teljes freskót és történetét lásd korábbi posztunkban

Már tavaly láttuk, hogy a córdobai Motilla-palota patiójában az árkádsor teljes hosszában végigvonul a helyi katolikus ifjúsági központ jászla, Betlehem egyik kapujától a másikig. Idén sincs ez másként. Minthogy hozott anyagból dolgoznak, ugyanazon a terepen ugyanazt a nagy számú figurát állították fel most is. De hogy azok is újra megnézzék, akik tavaly már látták, ezért a figurák másfajta koncepció szerint állnak össze. Idén a két kapu között a teljes Születés-történet lepereg, József és Mária eljegyzésétől az angyali üdvözleten, szálláskeresésen, pásztorok és királyok hódolatán át egészen a betlehemi gyermekgyilkosságig, miközben a szent család a szamárral kifelé igyekszik a másik kapun. Néhány zsánerfigura ugyanúgy helyet kapott, például a salátáskertben konzumálgató nyúl, amelynek nincs semmi félnivalója, hiszen nem kóser állat. Más zsánercsoportokra nem emlékszem tavalyról, például a jól berendezett zöldségesboltra córdobai mintás ablakával, vagy a fazekas- és asztalosműhelyekre.

Sevillában, a 16. századi Pilátus-ház előcsarnokában felállított betlehemben nem a szereplők sokaságával kérkednek, hanem azzal, hogy az esemény itt történt meg, a sevillai nagymecset majd székesegyház máig felismerhető Narancsos udvarán, a nagymecset egyetlen fennmaradt kapuja, a Puerta del Perdón alatt. A kaput máig a Korán bronzba öntött idézetei díszítik, de hát a mai Betlehemben is ezeket hallja az ember a minaretekről a Születés temploma körül.

De a legfényűzőbb betlehem Granadában látható, a San Justo y Pastor mártírok templomának udvarán. A patio két oldalán végigvonuló hatalmas terepasztalt kizárólag playmobil-figurák népesítik be. A történelmi panoráma Egyiptomban kezdődik. Vélné az ember: talán az egyiptomi kivonulással? Messziről indít ejsze! Keresem a piramisokon robotoló zsidókat, de sehol nem találom őket. Helyettük viszont mintha arab csapatok szállnák meg éppen Egyiptomot. Egy sztúpa sarkán dzsinnt idéznek a palackból. Mellette sátorban vég kelméket árulnak, de mintha egy muszlim csapat éppen ennek kifosztására sorakozott volna fel. A piramis elé kétkerekű kordén szállítják a múmiákat, de a kulcsot nem találják. Hogy végromlás van, azt a falakon kívül kínzókeretre feszített foglyok tanúsítják, akik előtt keselyű várakozik a végkifejletre. És mellettük… mellettük pedig sivatagi filmfelvevő stáb relativizálja mindazt, amit látunk. Olyan sosemvolt sivatagi showról van szó, mint amilyet hamarosan bemutatok a marokkói Atlasz Filmstúdió némafilm-kori díszleteiből? És hogy jön ez a betlehemhez és a karácsonyhoz?

Az egyiptomi szekciót római követi, központjában nagy hippodrommal és antik templommal. A templom homlokzatának halandzsa-latin felirata – PARS TUI IN PLAYMOEBIUS – mintha valami olyat akarna mondani, hogy „a playmobil a tied is”, vagy „legyen neked is részed a playmobilban”, s a timpanonban is playmobil-figurákból konstruált csatajelenet-dombormű látható. Ez némi kulcsot ad a meghökkent látogató kezébe: a betlehemet elárasztó figurák és jelenetek elképesztő tarkasága valószínűleg legalább részben a Playmobil cég kimeríthetetlen kínálatát hirdető reklámfogás.

Ebben a kulcsban kell értelmeznünk az antik Rómát a keresztény szekciótól elválasztó kis csoportot is, ahol egy zongoristát barokk ruhás énekesek és festők, valamint a Mikulás vesznek körül. „Nem igazán illik ide, de ilyen is van a katalógusunkban.”

A voltaképpeni betlehemet hosszan kell keresni a római birodalom egy távoli zugában, orientalizáló díszletek között. Csak a fölötte, a falon lebegő Kisjézus segít megtalálni a helyet. Lapos tetős házak, szőnyegbazárok között emelkedő sziklán áll a jászol az ökörrel és a szamárral, pedig nem lettem volna meglepve, ha pont ezt kifelejtik a nagy termékbemutatóból. A szikla alatt egy angyal éppen hírt ad a pásztoroknak, s a szikla lejtőjén már kanyarog fel a háromkirályok hosszú tevekaravánja, ahogy a régi Medici-falképen.

A régi Betlehem-ábrázolásokon gyakran látunk valamilyen jelképes utalást a kereszthalálra, jelezve, hogy ami karácsonykor elkezdődött, az majd húsvétkor nyeri el igazi értelmét. Itt ilyet nem látunk. Viszont a betlehem sziklája alatt, kis falu főterén egy olajoshordón egy Fájdalmak Embere-típusú Krisztus-szobor ül, mellette aranyba öltöztetett Mária-kegyszoborral. Éppúgy, mint minden andalúz faluban és városban a nagyheti felvonulásokkor. Ha jól értem ebből, a húsvét igazi értelme Andalúziában az, hogy a fényűző nagyheti körmeneteken áhítatosan körbe lehessen hordozni Krisztus és Mária barokk kegyszobrait, amelyikből minden plébánián van egy szet, s ezzel egy évre le lehessen pipálni a szomszédos plébániákat. Ahogy az karácsonykor elkezdődött.