 |
自阙经世务 偶寄一微官 婆娑数株树。 gŭ rén fēi ào lì zì quē jīng shì wù oŭ jì yī wēi guān pó suō shú zhū shù az a régi ember nem volt gőgös tisztviselő nem volt érzéke a trendhez jelentéktelen hivatalt kapott úgyhogy szabadon táncolhatott a fák közt |
Wang Wei most, az utolsó előtti versben mutatkozhat be, mert most lett önmaga.
Akinek képében bemutatkozik, „az a régi ember”, az Csuang-ce vagy Zhuangzi, a taoizmus és egyáltalán a kínai szellemtörténet egyik legnagyobb alakja. Aki a konfuciánus tisztviselők szigorúan szabályozott hivatala helyett a szabadságot választotta.
Zhuangzi egyszer a Bu folyó partján ült és horgászott. Chu királya két küldöttet menesztett hozzá azzal a kéréssel: „Engedelmét kérem, hogy megzavarom, de szeretném felkérni országom vezetésére.” Zhuangzi, szemét le nem véve a horgászzsinórról, azt válaszolta: „Úgy tudom, hogy Chu királyának birtokában van egy varázsteknős, amely már háromezer éve halott. A király selyembe tekerve, arany veretes elefántcsont ládában őrzi udvarában. Mit gondoltok, ha a teknős választhatott volna, inkább szeretett volna meghalni, hogy ilyen megtiszteltetésben legyen része, vagy inkább tovább élt volna, hogy a mocsárba lógassa a farkát?” A küldöttek összenéztek, és azt felelték: „Inkább tovább élt volna, hogy a mocsárba lógassa a farkát.” Zhuangzi erre azt mondta: „Akkor távozzatok. Én is szívesebben lógatom a mocsárba a farkamat.”
Nem véletlen, hogy a fák, amelyek között Zhuangzi táncol, ecetfák. Pontosabban az eredetiben bálványfák, de a kettő nagyon hasonlít egymáshoz nemcsak külsőleg (a 19. századig azonos fajnak is tartották őket), hanem abban is, hogy rossz körülmények között is remekül megélnek és gyorsan növekszenek. És az ecetfának magyar kontextusa is van, amely nagyon hasonlít Zhuangziéhez. A mély udvarokban csak ecetfa nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.