A magnóliák völgye

Wang Wei: A Wang folyó versei • 1. Új ház Meng falánál • 2. A Huazi-hegy csúcsán • 3. A vén barackfa háza • 4. A bambuszok hegyén • 5. A Szarvasparkban • 6. A magnólialigetben • 7. A somliget partján • 8. Ösvény a pagodafák alatt • 9. Pavilon a tó partján • 10. A déli hegy • 11. A Yi-tavon • 12. Hullámzó füzek • 13. Patak a Luan-kertben • 14. Az Arany Forrás • 15. A fehér kavicsos part • 16. Az északi hegy • 17. Kunyhó a bambuszok között • Tovább… 木末芙蓉花 山中发红萼 涧户寂无人 纷纫开且落。 mù mò fú róng huā shān zhōng fā hóng è jiàn hù jì wú rén fēn fēn kāi qiĕ luò ágak csúcsán   hibiszkuszok a hegy   csupa vörös kehely a vízmosásban   néptelen béke mindenütt nyíló   és hulló virágok

Mi jöhet még a megvilágosodás után? Az, ahogy a megvilágosodott a világot látja. Erről szól az utolsó három vers.

Egy völgy, tele vörös virágokkal. A cím még magnóliát mond, de a vers már hibiszkuszt, ami jobban is illik az égő vörös színhez. Miért is ne nyílhatnának hibiszkuszok a magnóliák völgyében? Vagy akárhol, ha egyszer odabent nyílnak.

A hibiszkusz bimbója a lótuszéhoz hasonlít, amelyről már tudjuk, hogy a buddhizmus legfontosabb szimbóluma, a tisztaság és megvilágosodás jelképe. Kinyílva azonban nem a béke fehér, hanem a kirobbanó öröm vörös színét árasztja. Ez a szín tölti el az egész világot, amelyet a megvilágosodott szem egyetlen tekintettel fog át. Térben is, az ágak csúcsától a hegy teljességéig zoomolva, és időben is, ahogy a nyíló majd lehulló virágokat újabbak váltják fel. A természet körforgása nem áll meg, de az örömnek nincs vége.

De a béke is jelen van. Wang Wei külön is hangsúlyozza. Ráadásul egy olyan kifejezéssel, jì wú rén, amely a nirvána szokásos szinonímája.

Fang Hui Song-kori költő szerint ez a négysoros A Wang folyó verseinek legszebb darabja: „Egyetlen vers, három sóhajtás. Végtelenül csodálatos.” Mi azt mondhatnánk: egyetlen vers, egyetlen szín.