Mozgókönyvtár

Biblioburros: Luis Soriano, Alfa és Beto
Nem, nem rinocéroszok, noha a tegnapi képek után már bármiben képesek vagyunk meglátni a rinocéroszt. Ez a Biblioburros, azaz Szamárkönyvtár. Alkotja két szamár, stílusosan Alfa és Beto, egy könyvtáros, Kolumbia, La Gloria, a Biblioburros központja, Aracataca és ValleduparLuis Soriano elemi iskolai tanító, és négyezernyolcszáz könyv sokféle forrásból összekoldulva, amelyeknek értelemszerűen csak kis része mozog egyszerre hétvégenként a hegyi utakon a kolumbiai La Gloria falu körzetében, melyről a New York Times spanyol kiadásának a könyvtárat bemutató tegnapi cikke azt állítja, hogy még Aracatacánál, a Száz év magány Macondójánál is istenhátamögöttibb település.

Soriano a könyveket nemcsak megszerzi, tárolja – otthon stócokban a fal mentén, ami három gyerek mellett nem is kis kockázat – és szállítja, hanem fel is olvassa őket: mesét a gyerekeknek, felnőtt irodalmat az írástudatlanoknak. Igyekszik magasan tartani a színvonalat, s a kortárs szerzőktől levélben kér ajándék példányt könyveikből. Olvasói már várják ezeket, s olykor egyik hétről a másikra – biztos ami biztos – kívülről megtanulják a kölcsönkapott kortárs verseket.

Kolumbiának ezen a részén gerillaháborúk dúlnak, „de már nem olyan hevesek, mint gyerekkoromban”, nyugtatja meg a riportert Soriano, akit az egyik banda egyszer el is fogott. Pénzt nem találtak nála, úgyhogy végül is csak egy könyvet vittek el tőle, Coelhótól a Bridá-t, mondja egy lemondó fintorral Soriano.

Gyerekkoromban hetente egyszer, kedden délután négytől nyolcig járt ki a mozgókönyvtár, egy sárgára festett Ikarusz-busz az ülések helyén könyvespolcokkal a kőbányai Sibrik-munkástelepre a beláthatatlan messzeségben lévő kőbányai központi könytárból, ahol az osztályból rajtam kívül még egyetlen gyerek sem járt. A mozgókönyvtárra várva azonban már mindannyian fél négytől sorbaálltak – érkezési sorrend szerint lehetett válogatni a legizgalmasabb könyvekből –, megbeszélték a héten olvasottakat, bibliográfiát cseréltek, kritikai értékelést tartottak, kánont alakítottak, szerzőket rangsoroltak, mint a régi Athénban. A mozgókönyvtár 1989-ben szűnt meg. Vajon mit olvasnak ma egykori osztálytársaim gyerekei a Sibrik-telepen?

A Biblioburrosra rákeresve egy videót is találtam, ahol a mozgókönyvtár épp megérkezik a hegyi tanyára. A gyerekek a könyveket lapozzák, a mester hozzáfog a meseolvasáshoz. És nézz csak oda, nem egy rinocérosz az ott, az 1. perc 27. másodpercben?


Rinocerológia 1. A pápa rinocérosza

Dürer, Orrszarvú, metszet, 1515Message à Philippe De Jonckheere à propos de son rhinocéros: «Tu sais que Dürer avait fait à pied le chemin de Munich à Rome pour aller dessiner de visu le premier rhinocéros ramené en Europe, et que la gravure tirée de son dessin est probablement le premier best-seller de l’histoire de l’imprimerie? – et qu’on a ensuite rajouté le rhinocéros sur les réimpressions de Pline, qui se basait sur les récits des légionnaires revenus d’Afrique, et en avait conçu la licorne en mêlant un peu tout – mais pour ceux du 16ème siècle, si c’était chez Pline on pouvait ajouter, mais pas corriger: primauté du livre sur le réel – et la phrase de Rabelais: “Comme assez sçavez, que Africque aporte tousiours quelque chose de nouveau”, où Flaubert dit que chaque fois qu’il lit cette phrase, il voit des hippopotames et des girafes…» Oui mais voilà: ni Dürer ni le rhinocéros ne sont jamais allés à Rome, j’avais simplifié l’histoire. = Azt üzentem Philippe De Jonckheere-nek rinocérosza kapcsán: „Tudod, hogy Dürer Münchenből Rómáig gyalogolt, hogy élőben örökítse meg az első Európába hozott orrszarvút, s hogy a rajzáról készült metszet a nyomtatás történetének első bestsellerje lett? – s hogy ezt az orrszarvút utána Plinius könyvébe is beletették, amely az Afrikából visszatért legionáriusok beszámolóin alapult, s ennek alapján képzelték el az egyszarvút is, egy kicsit mindent összekotyvasztva – de hát a 16. század számára Pliniushoz hozzá lehetett ugyan tenni, ám változtatni nem lehetett benne: voilà a könyv elsőbbsége a valósággal szemben –, valamint Rabelais mondását: »Mint jól tudják, Afrikából mindig jön valami új«, amelyről Flaubert azt mondja, valahányszor ezt olvassa, mindig vízilovakat és zsiráfokat lát…” No de hát tévedtem. Se Dürer, se a rinocérosz nem jutott el soha Rómába. Leegyszerűsítettem a történetet.

Ernst Gombrich a Művészet és illúzió-ban (1960) – amelyet egyetemen, amikor erről még listát vezettem, a tíz könyv között tartottam számon, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám – arról beszél, hogy a művész nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit tud. Öntudatlanul is a megtanult sémák segítségével fogalmazza meg a látványt, s ezért aztán bármennyire realistának tűnik is az ábrázolás a kortársak számára, egy későbbi kor, amely már másfajta sémákat használ, merevnek és sematikusnak tartja azt.

Ugyanezt a gondolatot viszi végig Szilágyi János György is a Legbölcsebb az idő-ben (1978, 1987). Az antik vázafestmény-hamisítás sokszáz éves történetét áttekintve kimutatja, hogy mindig olyankor lepleződtek le egy-egy generáció hamisítói, amikor a következő generáció számára nyilvánvalóvá váltak a hamisítványokon az előző generáció által természetesnek tekintett sémák.

Nagyon is lehetséges, hogy az egyiptomiak a természet friss és eredeti ábrázolásaiként gyönyörködtek azokban a képekben, amelyeket mi, akik számára sémáik nyilvánvalóak és archaikusak, merev hieratikus freskóknak látunk.

Egyiptomi rajzóra. Alain karikatúrája Ernst Gombrich Művészet és illúzió-jában (1960)
Gombrich ezt az érvet az egyik első olyan európai rajzzal illusztrálja, amelyről tudjuk, hogy kifejezetten „élet után” készült. A 13. századi francia építész, Villard de Honnecourt híres vázlatkönyvében az alábbi oroszlán mellett ez áll: „Voici 1 lion si com on le voit par devant. Et sacies bien qu’il fu contrefais al vif.” (Íme egy oroszlán elölről nézve. És tudjátok meg, hogy élet után rajzoltam.) Nincs miért kételkednünk a híres építész szavahihetőségében, aki egész Európát bejárta (egy mozaikpadló rajza mellé azt is odaírta, hogy azt Magyarországon látta), s fejedelmi udvarokban több helyen is láthatott oroszlánt. Ugyanakkor számunkra a rajz sokkal inkább hasonlít azokhoz a gótikus oroszlán-szobrokhoz, amelyek mesterei soha nem láttak élő oroszlánt, mint ahhoz az állathoz, amelyet mi az állatkertből vagy felvételről ismerünk.

„Élet után” rajzolt Oroszlán Villard de Honnecourt vázlatfüzetéből (13. század)
Gombrich másik példája Dürernek az a metszete, amelyet 1515-ben készített a pápa orrszarvújáról.

Hogy az orrszarvú milyen nagyhatalmi manőverek során át került kézről kézre Indiából Itáliába, azt Silvio Bedini, a Smithsonian Institute régi könyveinek őre írta meg részletesen The papal pachyderms című ragyogó tanulmányában (1981, Proceedings of the American Philosophical Society). A cambay-i szultán azért adományozta az állatot a goai portugál kormányzónak, hogy ezzel a fejedelmi ajándékkal édesítse meg a keserű pirulát, azaz a portugál területi követelések visszautasítását. A kormányzó azért küldte tovább Lisszabonba, hogy ezzel csillapítsa I. Manuel haragját a misszió kudarca miatt. A király azért küldte el X. Leó pápának Rómába, hogy ennek révén nyerje meg döntőbírói jóindulatát a portugál és spanyol terjeszkedés között Délkelet-Ázsiában még nem szabályozott határvonal dolgában. Egyedül az orrszarvúnak nem volt semmi haszna az egészből. A hajó, amellyel 1516 februárjában Itáliába szállították, a genovai partok közelében viharba került, s az orrszarvút,

hanc inusitate feritatis belluam, quae in arena amphitheatri elephanto ad stupendum certamen committi debuerat, Neptunus Italiae invidit et rapuit, quum navigium, quo advehebatur, Ligusticis scopulis illisum, impotentis tempestatis turbine mersum periisset; eo graviore omnium dolore, quod bellua, Gangem et Indum altissimos terrae patriae fluvios tranare solita, in ipsum littus supra portum Veneris, vel arduis saxis asperrimum, enatare potuisse crederetur, nisi, compeditus cathenis ingentibus, nihil proficiente evadendi conatu, superbo maris Deo cessisset.

ezt a szokatlan vadságú állatot, amely az amfiteátrum porondján az elefánttal is kiállt volna csodálatos viadalra, Itália Neptunusa irigy szívvel elragadta, amikor a hajó, mely szállította, a liguriai partoknál szirthez csapódván a tenger felkorbácsolt habjai közt elmerült, mégpedig annál nagyobb fájdalmára mindenkinek, mivel úgy tartják, hogy ez a vad, amely szülőföldjének hatalmas folyóit, a Gangeszt és az Indust is át szokta volt úszni, a Vénusz kikötője fölötti sziklás partra is könnyűszerrel kiúszott volna, ha lábait nehéz béklyó nem szorítja gúzsba: ám így úszni tudásának hasznát nem vehetvén megadta magát a tenger gőgös istenének.


– írja a Jeles férfiak arcképcsarnoká-ban (1548) Paolo Giovio, a pápa történetírója és a halhatatlan Itália története szerzője, akinek később még nagy szerepe lesz a rinocérosz képi emlékezetének ápolásában és formálásában.

Walton Ford, Loss of the Lisbon Rhinoceros, 2008Walton Ford: A lisszaboni rinocérosz pusztulása, 2008

Az európai képi hagyomány szerencséjére azonban a Lisszabonban töltött hónapok alatt tudós leírás, sőt vázlat is született az orrszarvúról, egy Portugáliában élő morva kereskedő, Valentim Fernandes tollából, amelyre egy későbbi bejegyzésben még visszatérünk. A „Nürnberg kereskedőinek” címzett leírás olasz fordítását a firenzei Magliabechiana könyvtár őrzi. Eredeti német szövegéből csak annyi maradt fenn, amennyit a Nürnbergben élő Albrecht Dürer, aki e leírás és vázlat alapján készítette el orrszarvú-metszetét – „a legnagyobb hatású európai állatábrázolást”, mint T. H. Clarke írja The rhinoceros from Dürer to Stubbs, 1515-1799 (1986) c. könyvében – a metszet felső szélén megörökített belőle:

Nach Christiegeburt, 1513. Jar Adi 1. May hat man dem grossmechtigisten König Emanuel von Portugal, gen Lysabona aus India pracht, ain solch lebendig Thier. das nennen sie Rhinocerus, Das ist hie mit all seiner gestalt Abconterfect. Es hat ein farb wie ein gepsreckelte [sic] schildkrot, vnd ist von dicken schalen vberleget sehr fest, vnd ist in der gröss als der Heilffandt, aber niderichter von baynen vnd sehr wehrhafftig es hat ein scharffstarck Horn vorn auff der Nassen, das begundt es zu werzen wo es bey staynen ist, das da ein Sieg Thir ist, des Heilffandten Todtfeyndt. Der Heilffandt fürchts fast vbel, den wo es Ihn ankompt, so laufft Ihm das Thir mit dem kopff zwischen die fordern bayn, vnd reist den Heilffanten vnten am bauch auff, vnd er würget ihn, des mag er sich nicht erwehren. dann das Thier ist also gewapnet, das ihm der Jeilffandt [sic] nichts Thun kan, Sie sagen auch, das der Rhinocerus, Schnell, fraytig, vnd auch Lustig, sey.

Krisztus születésének 1513. évében, május első napján hozták meg Indiából Lisszabonba a fenséges Manuel portugál királynak ezt az eleven állatot, amelyet rhinocerus-nak neveznek. Ez itt teljes alakjának ábrázolása. Olyan színe van, mint egy pettyegetett teknősnek, és vastag pikkelyek borítják igen szilárdan, és olyan nagy, mint az elefánt, ám rövidebb lábú, és igen harcra kész, elöl az orrán hegyes szarvat visel, s ezt ahol követ talál, hozzáfenegeti. Győzedelmes állat, az elefánt halálos ellensége. Az elefánt rettenetesen fél tőle, minthogy ha találkoznak, ez az állat elülső lábai közé leszegett fejjel ráront, s alulról tépi fel az elefánt hasát és megöli őt, míg emez nem tud védekezni ellene. Ez az állat ugyanis olyan jól fel van fegyverkezve, hogy az elefánt semmit sem tud tenni ellene. Azt is mondják, hogy a rhinocerus gyors, nyugodt, sőt vidám állat.


Dürer, Az orrszarvú, 1515Dürer: Az orrszarvú, 1515. Ez a metszet ugyanazon évben készült második kiadása, amelytől az első kiadás csak annyiban különbözött, hogy hat helyett öt sorban volt rajta a szöveg.

Nem tudjuk, mennyire volt részletes és élethű az a vázlat, amely Fernandes levelével együtt Nürnbergbe érkezett. Mindenképpen óvatosságra int, hogy ugyanez, vagy egy hasonló vázlat Rómába is eljutott, ahol egy firenzei orvos, Giovanni Giacomo Penni már azelőtt verses leírást adott ki a rinocéroszról, mielőtt az Lisszabonból útra kelt volna a pápai udvarba. A kiadvány azonban az állat pusztulásával okafogyottá vált, s terjesztése félbeszakadt. Mindössze egyetlen példányban maradt fenn, amelyet a sevillai Colombina könyvtár őriz, s amelynek különlegessége, hogy utolsó lapjára maga Kolumbusz Kristóf jegyezte be: „Este libro costó en Roma medio quatrain por nouiembre de 1515 / Esta registrado 2260” (Ezt a könyvet Rómában vettem 1515 novemberében, fél quatrain-ért. Ez a 2260. számú példány).

Giovanni Giacomo Penni, Forma & Natura & Costumi de lo Rinocerothe, 1515Giovanni Giacomo Penni: Ama rinocérosz formája, természete és
szokásai, amelyet a király hajóhadának kapitánya
vitt Portugáliába, valamint az újonnan talált
szigetekről származó sok egyéb
szép dolog


Ha a Nürnbergbe küldött vázlat is ilyen volt, akkor Dürernek ugyancsak sok mindent kellett hozzátennie a maga fejéből, állattani, anatómiai és aránytani ismereteiből, a leírásból, valamint – ahogy Gombrich hansúlyozza – a korabeli képi hagyományból és uralkodó vizuális sémákból. Az orrszarvú kemény lemezekké ráncolódott bőrét egyfajta lovagi páncélnak fogta fel, amilyenbe a korabeli harci méneket öltöztették, követve Fernandes gewapnet, ‘felfegyverzett’ kifejezését. A páncélt és az állat lábát a Fernandes által említett pikkelyekkel borította, mint a sárkányokét, s „oldalpáncélját” is sárkányszárny-szerű mintával tagolta. Két lapockája közé – nem tudni, azért-e, mert félreértett valamit a vázlaton, vagy azért, mert valahová tennie kellett a Pliniusnál említett „második szarvat”, amelyről később még lesz szó – egy kis dudor közepéről kimeredő kisebb szarvacskát helyezett, amilyen a kerek lovagi pajzsok közepén tartotta távol a kézitusában az ellenséget. S végül az állat egész felületét finoman cizellált díszítéssel borította be a korabeli német metszethagyomány szellemében.

Az így létrejött kép azonban nemcsak rendkívül kompakt, hatásos és meggyőző, hanem a valósághoz is sokkal közelebb áll annál, amire ilyen körülmények között számítani lehetett volna. Vajon Fernandes vázlata mégiscsak annyival jobb volt Penni rajzánál? Vagy Dürernek egyéb képi források is rendelkezésére álltak az orrszarvúról? Egy ilyen lehetséges forrásnak járunk utána a következő bejegyzésben.



Rinocerológia, avagy a képek hatalma

Dürer orrszarvúja, Bob Warren kompozíciója
vagy egy kép
képe

(Miroslav Holub: Eredj, nyiss ajtót)

1. A pápa rinocérosza
2. Orrszarvú a visszáján
3. Az első alom
4. Az eltussolt igazság
5. Távoli rokon
Bejegyzésünk címének második felét David Freedberg nagy hatású könyvétől, a The power of images: Studies in the history and theory of response-tól (1989) kölcsönöztük, amelyben arról ír, milyen befolyást gyakorolnak gondolkodásunkra, kategóriáinkra, értékeinkre a köröttünk lévő képek, amelyek mindegyikének megvan a maga külön életútja, folyton változó jelentéseinek, hatásainak és hagyományozódásának története.

Ebben a most induló, néhány posztra tervezett füzérben olyan kacskaringós kirándulásra, mondhatnánk Rinocérosz Emléktúrára invitáljuk az olvasót, amelyben egyetlen képnek, az orrszarvú képének útját követjük attól a pillanattól fogva, hogy ez a csodás állat először felbukkant a felfedezések korabeli Európa horizontján, s az első képet megalkották róla.

A történetben az a különös, hogy a képet nem az eleven orrszarvúról készítették, hanem úgy rakták össze különféle képi és szóbeli morzsákból, s az első perctől független életet élt modelljétől. A kép újabb képeket szült, ezek más képekkel párosodtak, s kialakították a maguk külön kis legelőjét a reneszánsz képek és jelképek repertoárjában. Nagy ritkán egy eleven orrszarvú is felbukkant, ilyenkor a képek gyanakvóan kerülgették a betolakodót, ellenségesen szuszogtak, de közben lopva átvették egy-egy részletét, majd utána nagy hangon hirdették az összes korábbi ábrázolás pontatlanságát.

Az út végére az orrszarvúról majdnem olyan keveset fogunk tudni, mint az elején. Semmiképp sem többet, mint amennyit a reneszánsz ember tudott róla. A reneszánsz képek rejtett életéről viszont annál többet. Különös, magának való kis dzsungel ez. Ügyeljenek a liánokra.

Dürer orrszarvúja, Michael Speaker szobra

Švejk kapcsán

Miután bezárult mögötte az ajtó, rabtársai elárasztották kérdéseikkel, mire Švejk vidáman így felelt:

- Éppen bevallottam, hogy valószínűleg én öltem meg a Ferdinándot.

Hat férfiú húzódott össze ijedten a tetves takaró alatt, csak a bosnyák felelt neki:

- Dobro dosli.
9

A bosnyák bosnyákul hagyott felelete jegyzetet kap. Réz Ádám – aki, becsületére legyen mondva, a Švejk miatt tanult meg csehül – ezt a fordítást adja a 9. számú lábjegyzetben:

9 Úgy kell neki.

Dobro došli / Dobrodošli / Добро дошли
Dobro došli / Dobrodošli / Добро дошли
Dobro došli / Dobrodošli / Добро дошли
Dobro došli / Dobrodošli / Добро дошли
Tudom, Réz Ádám, ha utazhatott volna sem igen Jugoszláviába utazott volna, s ha Jugoszláviába utazott volna sem igen láthatott volna akár egyet is a ma minden tengerparti falu határában álló Dobro došli! feliratokból.

És még azt is csak fordítói műhibának tartom, hogy nem nézett utána a szerbhorvát kifejezés jelentésének, hanem merészen behasalt helyette valami odaillőt.

Hanem azt furcsállom, hogy még a köszönést sem értette egy szomszéd ország nyelvén. Éppen ő, akinek szülővárosában, Aradon igazán lett volna alkalma megtanulni az ott szép számban élő szerbektől.

És ugyanígy furcsállom, hogy idehaza a legtöbb magyarnak nem jut eszébe ennyit, vagy ennél nem sokkal többet megtanulni azokon a nyelveken, amelyekkel óhatatlanul találkozniuk kell, ha a fővárosból elindulva egy vagy két óránál tovább autóznak.

A legtöbb magyar mentális térképén a mi rokontalan nyelvű országunkat az érthetetlen barbár törzsek által lakott terra incognita fogja körül, tagolatlan világ, amelyet nem lehet, de nem is érdemes megismerni. Kiút innen csak Nyugat felé vezet, a civilizált és európai nyelveken beszélő országok irányába.

Egy szláv szomszéd mentális térképén ugyanezt a világot többé-kevésbé érthető nyelvű népek lakják, s az egész együtt egy jól tagolt, áttekinthető és megismerhető régiót alkot. Ebben a régióban ráadásul még az „idegen” Magyarország is elhelyezhető. Épp Hašek állított össze olyan útirajz-gyűjteményt a régi Magyarországról, amilyet magyarul még nem láttunk Csehországról, s a cseh Respekt a múlt héten olyan részletes elemzést közölt a gazdasági válságnak a magyar forintra gyakorolt hatásáról, amilyet mi nemigen fogunk olvasni a cseh koronáról.

Én a három Istenből a negyedikben hiszek, a magyarok Istenében, a földtekéből csak egy kis darabnyit látok, a magyar hazát, és minden nyelvet elfelejtek, csak egyet tudok, a magyar nyelvet!     (Mikszáth Kálmán, A Noszty fiú esete Tóth Marival)

Hogy Kopereczky főispán álláspontja hova vezet, azt az elmúlt század világosan megmutatta. Mégsem sikerül tanulni belőle. Pedig ha az ember legalább egy szomszédos szláv nyelven ért, akkor úgy kinyílik ez a környező világ, ahogy korábban nem hitte volna. És nemcsak azért, mert könnyebben elboldogul ott és szívesebben fogadják. Hanem mert a szemlélete változik meg. Ezt a világot is világnak tekinti, kozmosznak a káosz helyett.

Švejk Brnóban

Brno, Švejk étterem, függöny
A Kehelynek már vége, akárcsak az U Flekůnak vagy az U Dvou Kočeknek. A városszéli sörözőben, ahol a császár képét egykor leszarták a legyek, ma libériás ajtónálló fogadja a nyugati turistacsoportokat, a barnára pácolt öreg hosszúasztalokat giccses varieté-berendezés váltotta fel, s aki a társaságból a háromszoros árakon nem fogyaszt, a személyzet kíméletlenül felállítja és kitessékeli. Ha a háború egyszer már tényleg véget ér, és Švejk, a derék katona és Vodička, az öreg árkász eljönnek a háború után hat órára a Kehelybe megbeszélt találkozójukra, ide már be sem engedik őket.

Szerencsére azonban a régi prágai törzskocsmák lehanyatlásával egyidejűleg egész étterem-lánc jött létre Csehország-szerte Švejk, Hašek és Palivec kocsmáros emlékének ápolására. Mégpedig méltó módon.

Brno, Švejk étterem, söröző belseje
A Švejk-éttermek berendezése a régi sörözők puritán hagyományát idézi, csipetnyi monarchiás reminiszcenciával, minden túlzás nélkül. A cseh sörözők megőrzött hangulata a helyieket is ide csábítja. A brnói Švejkben estefelé csupa helyi vendég volt, az a régről ismert, nagyon kellemes közönség. A csapolt sör jó, és a konyha… mmm…

Brno, Švejk étterem, egy fogás
Nyilvánvalóan minden Švejk étterem konyhája más, szakácsa válogatja. A brnói azonban mindenképpen fönséges. A ropogósra pirított kacsacombot csülökkel és épp kellően megpárolt kétféle káposztával ritka pompás füstölt kolbász koronázza, mellé Pilsner Urquell 12º-t és barna Kozelt mérnek. Egy adagból jóllaktunk ketten, sörrel együtt mindösszesen hat euróért. Nyilvánvaló, hogy a szakács tartja magát a švejki hagyományhoz, amelyet a Hašek-idézet hirdet a pult fölött:

Brno, Švejk étterem, pult, fölötte Hašek-idézettel
Právě na kuchyni by měli dávat inteligentní lidi, kvůli kombinacím, neboť nezáleží na tom, jak se vaří, ale s jakou láskou se to dává dohromady.

Éppen a konyhára kellene küldeni az intelligens embereket, a kombinációk miatt, mert nem az a lényeg, hogy hogyan főznek, hanem az, hogy milyen szeretettel állítják össze és tálalják fel.


Brno, Švejk étterem, Ferencz József képeA császár képét már gyárilag leszarták a legyek

Különös módon a város különböző pontjaira kitett információs térképen sok más étterem között épp ezt az egyet nem tüntetik fel. A mulasztást a térkép alábbi részletén pótoltuk, az óváros fölső peremén, a Česká utca terecskévé szélesedő első sarkán. A részletre kattintva az óváros teljes térképét is láthatják. Reméljük, idővel szaporodni fognak rajta az éttermeket jelölő képecskék.

Brno, Švejk étterem az óváros térképén

Az első oroszkönyv

De nem lenne jó, ha a német-orosz háborús szótár célratörő pragmatizmusa bárkiben a felületesség benyomását keltené. A német katona igenis hajlandó volt a nyelvtanilag helyes orosz beszéd elsajátítására, amikor a villámháború elhúzódása erre alkalmat teremtett A német könyvkiadás pedig megfelelő tankönyvvel támogatta ebben. S ezt helyesen is tették, hiszen az orosz nyelv tanulásának célja, mint saját gyerekkori orosz nyelvkönyvünkből tudjuk, a népek barátságának előmozdítása.

Georg Thier, Dein erstes Russisches Buch, Твоя первая русская книга, Chapter 21: The Lager/Camp
В лагере живут пленные. Лагерь находится в деревне. Я вижу забор из проволоки. Пленные работают: первый колет топором дрова, второй и третий пилой пилят бревно, четвертый курит. Калитка открыта. * Солдат стоит у будки, он часовой и имеет ружье. Если пленные будут бежать, солдат будет стрелять. Пленных взяли в плен в пятницу. Они в лагере живут три месяца и пять дней. Сегодня двадцать пленных работают на фабрике, а десять в лесу. Пленные обедают в двенадцать часов. Где взяли в плен пленных? Я не знаю. Пленные говорят по-немецки? Нет, пленные не говорят по-немецки. Этот пленный больной? Да, он больной.
- Кто сегодня болен?
- Сегодня больны Никитин и Рубашкин, они лежат в бараке.
- Кто сегодня работает в кухне?
- В кухне сегодня работают десять человек: пять русских, четыре белорусса и один украинец.
- Десять человек сегодня должны работать в поле, двадцать пять человек должны работать на фабрике.


В школе сто мальчиков и сто девочек, всего двести вместе. Двести плюс сто будет триста. Триста километров плюс сто километров будет четыреста. Двести солдат плюс триста солдат будет пятьсот. Пятьсот марок плюс сто марок будет шестьсот марок. Восемьсот мину
с сто будет семьсот. Шестьсот коров плюс триста будет девятьсот. Девятьсот пленных плюс сто будет тысяча. На поле сто две лошади. В доме двести двадцать семь дверей. В деревне триста шестьдесят девять домов. На северном фронте тысяча семьсот пятьдесят два солдата, а на восточном фронте шесть тысяч четыреста двацать пять солдатю. В городе три миллиона жителей. Когда вы родились? Я родился в тысяча девятьсот двадцать первом году, а моя сестра родилась в девятьсот двадцать втором году. Который теперь год? Теперь идет тысяча девятьсот сорок второй год.

A lágerben foglyok élnek. A láger az erdőben van. Látom a drótkerítést. A foglyok dolgoznak: az egyik fejszével fát vág, a második és a harmadik fűrésszel gerendát fűrészel, a negyedik dohányzik. A kerítéskapu (калитка) nyitva van. * A kerítésnél katona áll. Ő őr, és fegyvere van. Ha a foglyok futni fognak, a katona lőni fog. A foglyokat pénteken fogták el. Három hónapot és öt napot vannak a lágerben. Ma húsz fogoly dolgozik az üzemben, és tíz az erdőben. A foglyok tizenkét órakor ebédelnek. Hol fogták el a foglyokat? Nem tudom. Beszélnek a foglyok németül? Nem, a foglyok nem beszélnek németül. Ez a fogoly beteg? Igen, beteg.
– Ma ki beteg?
– Ma Nyikityin és Rubaskin betegek, ők a barakkban fekszenek.
– Ki dolgozik ma a konyhán?
– A konyhán ma tíz ember dolgozik: öt orosz, négy belorusz és egy ukrán.
– Ma tíz embernek kell dolgoznia a mezőn, és huszonöt embernek kell dolgoznia az üzemben.


Az iskolában száz fiú és száz lány van, összesen kétszáz. Kétszáz meg száz az háromszáz. Háromszáz kilométer meg száz kilométer az négyszáz. Kétszáz katona meg háromszáz katona az ötszáz. Ötszáz bélyeg meg száz bélyeg az hatszáz bélyeg. Nyolcszázból száz az hétszáz. Hatszáz tehén meg háromszáz az kilencszáz. Kilencszáz fogoly meg száz az ezer. A mezőn százkét ló van. A házban kétszázhuszonhét ajtó van. A faluban háromszázhatvankilenc ház van. Az északi fronton ezerhétszázötvenkét katona van, a keleti fronton pedig hatezernégyszázhuszonöt katona van. A városnak hárommillió lakosa van. Mikor született? Ezerkilencszázhuszonegyben születtem, húgom pedig ezerkilencszázhuszonkettőben született. Milyen év van most? Most ezerkilenszáznegyvenkettő van.

Georg Thier, Dein erstes Russisches Buch, Твоя первая русская книга, cover

Egyszerű eszközök

Nyikorog a huszadik század szúette szekrénye, dőlnek kifelé a csontvázak. A múltkori orosz-észt és orosz-német háborús társalgási szótárak után íme az utóbbi ellenpárja: a Wehrmacht katonái számára rendszeresített német-orosz szótár.

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
Ebben a könyvecskében azonban a társalgás háttérbe szorul, s négy oldalnyi „Redensarten”, azaz a leggyakoribb kifejezések listája után további hetven oldalon át puszta szójegyzékként funkcionál. Azért így is számos újdonságot tartogat még a gyakorló fordító számára is.

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
A belső címlap rövid ars poeticával is szolgál:

„A háború megmutatta, milyen egyszerű eszközökkel képes a német katona bárhol megértetni magát.”

Efelől nem volt kétség.

„A megfelelő szavak a nyelvtan figyelembevétele nélkül pusztán egymás mellé helyezve szinte mindig elégségesek.”

Ahogy a nyelvészeti pragmatika is tanítja: „A kommunikáció nem akkor sikeres, ha a hallgató megérti a nyelvi jelentést, hanem akkor, ha megfejti a kommunikációs jelentést, vagyis kikövetkezteti a beszélő szándékát. Ebben alapvető segítséget nyújt számára a kommunikáció kontextusa.”

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
A társalgási rész hiányára azonban a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a könyvecske első kiadása villámháború céljára készült, s ha minden a tervek szerint ment volna, akkor mire a katonák elsajátították volna a szükséges fordulatokat, már nem lett volna kivel gyakorolni őket.

A háború elhúzódása tette szükségessé 1942-ben a második kiadás megjelentetését. Ebben a szókincset kétszeresére bővítették, négy oldalnyi példamondattal gyarapították, s a mondatok élén álló ragozási példát, amely addig stratégiai megtévesztésként „Nach Lemberg – до Львова” volt, immár nyíltan Moszkvára cserélték.

Deutsch-Russisches Soldaten-Wörterbuch, Berlin 1942
A zsebszótár kiadója az 1796-ban alapított Mittler & Sohn, amely a 19. század végétől kezdve fokozatosan vált az egyik legnagyobb német katonai kiadóvá. Az első világháború végén, még „császári udvari könyvkiadóként” kezdtek hozzá katonai szótárak összeállításához, s 1939-re már naprakész sorozatuk volt a legtöbb szövetséges és ellenséges állam nyelvén. A kiadó rövid történeti összefoglalójában ezt az időszakot jótékony homály fedi, de Mittler és mindenkori fia máig kamatoztatják az ekkor szerzett tőkét: Neuerscheinung-listájuk (itt lementve a mai állapot) tizenhat tételéből nyolc a második világháborúval foglalkozik, élükön Hitler admirálisainak életrajzával.

Est! Est!! Est!!!

Vino di Montefiascone Est! Est!! Est!!!Milyen bort visz az ember klasszika-filológus barátjához, hogy megünnepelje beköltözésüket a régóta keresett és nagy nehézségek árán megszerzett szépséges új lakásba?

Anno MCXIº p. Chr. n. praesulem Johannem Defuc, Augusti Henrici V comitem, Romam contendisse in historiis legimus. Per longum iter, vini capacissimus ac peritus, Johannis Defuc suavissima vina exquirere in animo habuit. Eo consilio fidissimum ministrum suum Martinum praemisit ut, quodcumque locum ubi primae notae vinum reperisset, in cauponae fronte “EST” conscriberet vel potius “EST! EST!!” ubi praesertim illustrem invenisset. “Montefiascone” cum pervenisset peritus minister sic iucundum vinum invenit ut “EST… EST… EST!!!” merito conscribere statueret.

„A krónikákban úgy olvassuk, hogy a Krisztus urunk születése utáni 1111. évben Johannes Defuc [azaz Johannes Fugger] püspök a fenséges V. Henrik császár megbízásából Rómába indult követségbe, s a borivásban nagy járatossággal és tehetséggel bírván feltett szándéka volt a hosszú úton a legkiválóbb borokat megtapasztalni. Evégből előreküldte hűséges szolgáját, Martinust, hogy amely helyen elsőrangú bort találna, a kocsma homlokára az „EST” [azaz VAN], avagy ahol kiváltképpen jóra akadna, az „EST! EST!!” feliratot felróná. [A hagyomány szerint az elsőre Montepulcianóban, a másodikra Orvietóban került sor.] Hahogy pedig a sokat látott szolga Montefiasconéba ért volna, ott oly igen jeles borra lelt, hogy méltán jegyezhette fel: „EST… EST… EST!!!”

A hagyományhoz még az is hozzátartozik, hogy Johannes Defuc Rómából hazafelé tartva ismét betért a megismert és megszeretett montefiasconei fogadóba, ahol oly sok napot, hetet és hónapot eltöltött a fönséges ital társaságában, hogy végül itt érte a halál. A San Flaviano templomban helyezték örök nyugalomra, ahol sírján máig az a figyelemreméltó felirat olvasható, nyilvánvalóan Martinus kezétől: „A sok Est okán itt hunyt el az én uram”. Végrendeletében mindenét a városra hagyta azzal a feltétellel, hogy halálának évfordulóján egy hordócska muskotályost ürítsenek sírjánál, s ennek Montefiascone, Hostaria EST EST ESTemlékére rendezik évről évre augusztus elején a hatnapos montefiasconei felvonulást.

Ehhez az ilyesformán többszörösen is megszentelt hagyományhoz én a magam részéről csak azt a jámbor óhajtást fűzném hozzá, hogy mindannyiunknak ez az elkerülhetetlen utolsó látogatója minél később kopogtasson, s addig is sok jó bor fogyjon ebben a lakásban, amely immár EST!!! és még fiat is per tempora multa.

Pszichohorror

„Csak azt tiszteljétek, ami örömet, energiát és célt hoz az életetekbe.
Aztán járjátok a saját utatokat, a varázslat és az álom útját.”

„A hipnoterápia, relaxációs technika főleg azon kliensek számára vonzó,
akik a transz élményt keresik.”

(idézetek a pszichologia.lap.hu által ajánlott pszichológusok honlapjairól)

Keresztény pszichológusként néhány éve csinálok egy olyan terápiát, amelyik egyaránt alkalmazza a keresztény lelkivezetés hagyományát és a modern pszichológia ismereteit. Szeptember végén felraktunk róla a honlapunkra egy ismertetőt, s szeptember 26-án a startlap.hu egy tucat olyan pszichológiai témájú lapjára is elküldtem linkajánlásként, amelyek címét témába vágónak találtam.

Amikor a kertészeti lapjaim linkjeit küldtem szét, a portálok kb. 80%-a bekötötte, 20%-a pedig visszautasította. A visszautasítások kifogásait nem nagyon találtam hihetőnek, de hát nem mindenkinek kell, hogy tessék a pofám meg a lapom.

Most is valami hasonlóra számítottam. Ez esetben azonban egészen más volt az arány. Egy csomóan egyáltalán nem is válaszoltak, s abból a nyolcból amelyik válaszolt, kettő vette fel, a többi meg visszautasította a lapomat.

Először nem értettem. Aztán, mint a viccbeli vodka, gondoltam, megnézem már, ki is ez az Ivan Ivanovics, aki állandóan visszautasítgat engem.

A következőt láttam:

Konfliktuskezelés lap:
„Kedves Kata, nagyon köszönöm, elhelyeztem a linket!”
1 ezoterikus link a lapon - Itt és a többinél is csak a durva, azonnal nyilvánvaló ezoterikus linkeket számoltam.
Szülő lap:
„Kedves Linkajánló, Köszönöm, hogy felkereste a lapomat és linket ajánlott rá. A linket felvettem azonban a szerkesztési elveimnek megfelelően, a lap struktúrájához igazodva másik dobozban helyeztem el.”
5 - 10 ezoterikus link
Tanácsadás lap:
„Kedves Linkajánló! Az Ön által ajánlott linket a szerkesztő – az oldalon található linkajánlásra vonatkozó tájékoztató értelmében – nem kívánja elhelyezni a lapján.”
17 ezoterikus lap és portál linkje
Egészség lap:
„Tisztelt Linkajánló! Az Ön által ajánlott oldal tartalma nem hordoz olyan mennyiségű, illetve minőségű plusz információt, amely az ajánlott oldal felvétele esetén, az egészség lapra látogató felhasználók számára valóban hasznos információt jelentene. És mivel az egészség lapnak nem célja, hogy teljes körű és átfogó linkgyűjteményként funkcionáljon, sajnos az Ön által ajánlott linket nem tudom felvenni a meglévők közé.”
16 ezoterikus portál és lap linkje, külön kiemelt hangsúllyal az ezoterika és a homeopátia
Lelkisegély lap:
„Köszönöm az ajánlatát, de az Ön által kínált oldal, nem minősűl (sic) honlapnak, csupán egy dokumentum lap, amelyet a lap rendszer szabályai szerint azt elhelyezni nem áll módomban.”
50 ezoterikus lap és portál linkje
Stressz lap:
„Kedves Linkajánló! Köszönöm a javaslatot. Bár a weboldal tetszetős, sajnos elfogadni nem tudom, mivel témaköre nem egyezik az általam szerkesztett oldallal.”
58 ezoterikus lap és portál linkje
Önismeret lap:
„Kedves Linkajánló! Köszönöm a javaslatot. Bár a weboldal tetszetős, sajnos elfogadni nem tudom, mivel témaköre nem egyezik az általam szerkesztett oldallal.”
66 ezoterikus lap és portál linkje

Jó. Most már látjuk, ki ez az Ivan Ivanovics. Érdemes megfigyelni, ahogy egyre jobb a pozíciója, egyre sunyibb és egyre pimaszabb.

A Tanácsadás lapnál még világosan megírja, hogy nem kívanja elhelyezni a lapomat. Meg is értem, ha én külön címkét nyitnék az ezotériának, én sem akarnék egy keresztényt felrakni a lapomra.

Az Egészséglap szerkesztőjének volt pofája azt írni a – több mint száz pszichológus lapjának megnézése után bátran állíthatom – kivételesen informatív és jól szerkesztett lapomra, hogy nincs rajta olyan mennyiségű és minőségű információ, ami a lapra látogatók számára hasznos lenne. Persze, ha valaki ezotériát keres – a pszichológia-lapokon kiemelten ez van – akkor tényleg nincs.

A Lelkisegély lap szerkesztője már dörzsöltebb, ő egy fölötte álló – egyébként soha nem látott – szabállyal takargatja magát. Van is mit. Lelkisegélyként jósda, horoszkóp, agykontroll. Mindezt ajánlja Farkas Imre, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálat Győr- Soporon-megyei elnöke. Jósdát minden magyar gyerek telefonjára!

Füredi Krisztián a stresszen és az önismereten kívül még hipnózis, kognitív, NLP, önismeret, pszichoanalízis, pszichodráma, pszichológia, pszichoterápia, személyiség, szociálpszichológia című pszichológiai startlapok szerkesztője. Vagyis lenyúlta nagyjából az egész pszichológiát. Akit ő nem rak fel a lapjaira, az nem kerül fel az internetes piacra – amely egyre inkább lefedi a teljes piacot.

Így nem nagyon kell megerőltetnie magát, elég ha megírja, hogy a lap témaköre nem egyezik az általa szerkesztett oldallal. A lap témaköre pedig nem az ami fel van írva a lapra, hanem az ami neki tetszik. S hát neki az ezoterika igencsak tetszik. Ezt nem csak a stressz és az önismeret lapokon szereplő több mint százhúz ezoterikus linkből látjuk.

Miután a pszichológia lapon azzal utasított el, hogy:

A bemutatott oldalon található tartalom minden szempontból megfelelő, sajnos elfogadni mégsem tudom, mivel ezt a témakört már teljes mértékben feldolgozzák a linkgyűjteményen található oldalak, így plusz információt nem jelentene az Ön által javasolt link az olvasók számára.

gondoltam, nagyszerű, ha teljes mértékben feldolgozzák, akkor ezen a lapon végre könnyen, gyorsan megtalálom az összes többi keresztény pszichológust is. A következőt találtam:

A pszichológusok kb. 20 százaléka kizárólag valamilyen hagyományos klinikai módszert alkalmaz, többnyire freudi pszichoanalízist. A pszichológia lapon található pszichológusok közül ez az a húsz százalék, akiknél a páciensnek – ha segíteni esetleg nem is tudnak rajta – azon kívül, hogy a gatyája is rámegy, valószínű nagyobb baja nem lesz. Mindenképpen valami szisztematikus, ellenőrzött és átlátható módszert kap, ahol nem manipulálni akarják, hanem a személyiségfejlődésében segíteni.

A lapon található terapeuták kb. 30 százalékánál nem derült ki, hogy pontosan milyen módszerrel dolgozik az illető, hanem csak azt tartották fontosnak közölni a leendő pácienssel, hogy ha hozzá mennek, akkor minden nagyon jó lesz.

A pszichológusok kb. 40 százaléka kizárólag vagy kiegészítésképpen valamilyen manipulációs technikát alkalmaz, valamilyen autogén tréninget, relaxációt, hipnózist, katatim imaginatív pszichoterápiát (KIP), neurolingvisztikai programozást (NLP).

A manipulációs technikákat általában úgy szokták ajánlani, hogy ezek segítségével könnyen-gyorsan elllazulhat a stresszes ember. A relaxáció alapfokon tényleg nagyjából úgy működik, mint az enyhe nyugtató. Ha sikerül is ellazítani, ez a problémát magát nem oldja meg, csak most kevésbé nyugtalanítja az embert. Ha valaki folyamatosan ezzel él, a meg nem oldott probléma majd más feszültséglevezetési csatornát keres, a páciens tünetet vált és most már nem szorongással, hanem evési zavarokkal vagy számítógépfüggőséggel megy a pszichológushoz. Ha ezt ismét sikerül tünetileg kezelni, akkor egy jó pszichológus néhány páciensből élete végéig fényesen, nagyszerűen megélhet.

Abban is hasonlítanak a relaxációs technikák az enyhe nyugtatókhoz, hogy nagyobb terhelés esetén semmit sem érnek. Autogén tréninget tanult pszichológus barátnőm, amikor tényleg nehéz helyzetben kellett volna helytállnia, arra kérdésemre, hogy most miért nem használja, amit megtanult, azt válaszolta, hogy amikor ilyen feszült, akkor nem tud relaxálni...

Ez a kisebbik baj velük. A nagyobbik az, hogy ami a test manipulálásával kezdődik, az igen hamar a lélek manipulálásává lesz. A páciens úgy kommunikál valamivel – belső képekkel, tudattalannal, stb. – mint egy személlyel. Csakhogy sem a belső képeink, sem a tudattalanunk nem személyek. A tudattalanba semmi bele nem került, amit ne az ember maga tett volna bele. Fel lehet tárni a tudattalan tartalmait, és ennek van is terápiás hatása. De kommunikálni vele, azt nem lehet.

Kommunikálni azzal a pszichológussal lehet, akinek az ember kiszolgáltatta magát, és aki például a NLP esetén arra tanult technikákat, hogyan lehet a pácienst, annak tudatos ellenállását megkerülve olyan módosult tudatállapotba hozni, hogy a tudattalanja nyitottá váljék a pszichológus szuggesztióinak befogadására. Az úgynevezett katatim imaginatív pszichoterápia (KIP) esetén pedig a pszichológus arra törekszik, hogy az ember közvetlenül különféle szellemi erőknek szolgáltassa ki magát.

Szóval, ha az ember a pszichológia-lapon található pszichológusok 40 százalékánál megússza azzal, hogy egy semmire nem használható technikáért kifizet egy csomó pénzt, és pszichológia címén nem valami tömény ezoterikát kap, akkor nagyon jól járt.

Végül a pszichológusok kicsit több mint 10%-a közvetlenül és nyíltan is ezt kínálja a pszichológia lapon. Ezoterika minden formában, asztrológia, tarot, guruk és mesterek.

Világos. Keresztény pszichológus ide nem kell,

„mivel ezt a témakört már teljes mértékben feldolgozták a linkgyűjteményen található oldalak.”

Mani nella salsa

Isztambuli látkép Orhan Pamuk ablakából nézveIsztambul Orhan Pamuk ablakából nézve (El País)

Idén Törökország a frankfurti könyvvásár díszvendége, s az El País tegnapi irodalmi melléklete, a Babelia ebből az alkalomból arra kérte a Nobel-díjas Orhan Pamukot, mutassa be saját török könyvtárát.

Húszévesen nem gyűjtő módjára vásároltam a könyveket, hanem mint olyasvalaki, aki türelmetlenül és minél előbb el akar olvasni mindent, hogy megértse a világot. A ház motívumának elemzését a gümüshanei népmesékben; Cserkesz Ethem Atatürk-ellenes felkelésének szövevényeit; az alkotmányos korszak politikai merényleteinek listáját; Abdulhamid kakadujának történetét, amelyet a szultán a londoni török követ révén rendelt meg és szállíttatott Angliából Törökországba; az első tüdőszanatóriumot létrehozó orvos emlékiratait; szerelmeslevél-mintakönyveket bátortalanok számára; a marseille-i csempék törökországi elterjedésének történetét; A Nyugati Művészet Történetét a harmincas évekből százötven oldalon összefoglalva; rendőrségi előadói kézikönyvet, amelyből a kis kaliberű bűnözők, zsebmetszők, besurranó tolvajok és csalók elleni fellépésre oktatták az állományt; egy régi köztársasági elnök emlékiratainak dokumentumokkal telezsúfolt hat kötetét; az oszmán céhes etikának a modern kisvállalkozásokra gyakorolt hatását; a dzserrahi szúfi rend sejkjeinek történetét, titkait és genealógiáját; egy mindenki által elfelejtett festő visszaemlékezéseit a harmincas évek Párizsára; a kereskedők intrikáit a mogyoró árának felemelése érdekében; egy szovjetbarát török marxista mozgalom ötszáz oldalas megsemmisítő kritikáját a mozgalom Kína- és albánbarát szárnyával szemben; Eregli városszerkezetének átalakulását a vas- és acélüzemek megnyitását követően; a Száz híres török című gyerekkönyvet; az aksarayi tűzvész történetét; egy harminc éve feledésbe merült, két világháború közötti újságíró válogatott vezércikkeit; egy térképen fellelhetetlen közép-anatóliai kisváros kétezer éves történelmét kétszáz oldalban összesűrítve; egy nyugdíjas tanító leleplező könyvét, aki angoltudás nélkül, pusztán a török sajtóra támaszkodva megfejteni vélte a Kennedy-gyilkosság titkát.

Pamuk váratlan magyarázattal szolgál erre az eklektikus érdeklődésre. Noha nagypolgári családban született, s apjának és nagyapjának tekintélyes könyvtára volt – amelyről nagy szeretettel ír az Isztambul-ban –, de ez a könyvtár, mint mondja, számára már inkább csak „múzeum” volt. 1928-ban ugyanis az arab írást hivatalosan a latin betűk váltották fel, s az ezután iskolázott nemzedékek számára a teljes korábbi irodalmi termés hozzáférhetetlenné vált. Fokozatosan ugyan a korábbi szerzőket is kiadták latin betűs változatban, de a folytonosság híján időközben az oszmán kori irodalom magasröptű, kifinomult nyelvezete is elavulttá vált, annyira, hogy – legalábbis a régi szerzők esetében – olykor már modern török „fordítást” is mellékelni kellett az eredeti szöveg latin betűs átirata mellé. A bevett kánon ilyenformán érvényét vesztette, s Pamuknak kortársaihoz hasonlóan magának kellett újat kialakítania a maga számára abból, amit talált. Innen a türelmetlenség, a műfaji hierarchiák semmibe vétele, a felfedezés öröme és a heterogenitás szabadsága is.

Nem véletlen, hogy Pamuk személyes kánonjában több olyan isztambuli szerző is szerepel, akik a századfordulótól kezdve hasonló gyűjtögető életművet alkottak, Reşat Ekrem Koçutól, a folytatásos füzetekben kiadott egyszemélyes de sok-sok kötetes, s végül befejezetlenül maradt Isztambul Enciklopédia szerzőjétől a 19. század végén élt Ahmet Rasimig, aki „leveleiben”

fél évszázadon át szakadatlanul tudósított mindarról, ami Isztambulhoz tartozott: a részegek különféle típusaitól a külvárosi vándorárusokig, a szatócsboltok tulajdonosaitól az utcai zsonglőrökig, a zenészektől a koldusokig, a Bosphorus-menti negyedek szépségétől a kocsmákig, a parkoktól, terektől és szórakozóhelyektől a hetivásárokig, az egyes évszakokra jellemző sajátos szépségtől a sokadalmakig, a hógolyózástól és szánkózástól a nyomdatörténetig, a fűzőkészítőktől a vendéglők étlapjáig. (Orhan Pamuk: Isztambul, saját fordításom a spanyol kiadásból, minthogy a nemrég megjelent magyar változat még nincs meg)

Sébah és Joaillier, a szultán udvari fotográfusai: Isztambuli kávéház, 19. század végeSébah és Joaillier, a szultán udvari fotográfusai: Isztambuli kávéház, 19. század vége

Valami hasonlóról számol be Rimbaud is A szó alkímiájá-ban, a bevett kánon érvénytelenné válásáról és az addig a hierarchia legalsó szintjeire szorult műfajok felértékelődéséről:

Nevetségesnek találtam a modern festészet és költészet hírességeit. Szerettem az együgyű festményeket, szemöldökfa-díszeket, díszleteket, bohóc-vásznakat, cégéreket, népies metszeteket; a divatjamúlt irodalmat, egyházi latint, fogyatékos helyesírású erotikus könyveket, őseink regényeit, tündérmeséket, gyermekkönyvecskéket, ódon operákat, bárgyú refréneket, naiv ritmusokat. (Rónay György fordítása)

És valami hasonló érzésre emlékszem magam is, ha felidézem, hogyan üresedtek ki kamaszkoromban az otthoni könyvek, az iskolai olvasmányok és a hivatalos könyvkiadás különféle kánonjai – magyarul: hogy vesztettem el egyre inkább érdeklődésemet az iránt, amit „olvasni kell” –, s hogyan jártam az antikváriumokat, ócskapiacokat és könyvkiárusításokat, erdélyi, felvidéki és idegen nyelvű könyvesboltokat, majd a régi könyvtárakat, hogy a törmelékből és rendezetlenségből vagy legalábbis számomra ismeretlen rendből halásszak elő olyan írásokat, amelyek csak nekem fontosak, amelyeket én fedezek fel a magam számára.

Mindez elmúlt. Ma már tudom köszönteni a szépséget. – fejezi be Rimbaud. De csak félig van igaza. Persze, az ember idővel összeállítja a maga kánonját, s megérti az egyéb kánonok értékeit vagy legalább szempontjait is. De a kincskeresésnek, a homályban kutakodásnak, a kicsi és elfelejtett felfedezésének és személyessé tételének az öröme és szabadsága többé már nem múlik el, ha egyszer ráérzett az ember.

Orhan Pamuk: Estambul (Isztambul), a spanyol kiadás címlapképeOrhan Pamuk: Estambul, a spanyol kiadás címlapképe

A múlt elkezdődött

Szent Korona-szobor a dunakeszi vasútállomással szemben
A mi világunk határa nem a távolban, nem a horizonton vagy a mélyben húzódik; halványan pislákol a közvetlen közelben, bensőséges tereink homályos szélein. Egy reggel valaki vonagló tengeri csillagot talál a nappali nyirkos szőnyegén, vagy megátalkodott tekintetű istenszobrocskát, madár és teknőc alakú szerkezeteket, amelyek időnként búgnak, és a szemük helyén piros égő villog, vagy ismeretlen betűkkel nyomtatott könyveket, amelyekben dzsungeltemplomokat és tigriseket ábrázoló szivárványszínű illusztrációk találhatók. Ezek a dolgok csupán véletlenül vetődtek a mi partjainkra, melyeket aztán saját tapasztalatainkból kiinduló hamis hasonlóságok alapján valamiféle helyettes jelentéssel burkolunk be. A grammatika gondos és álnok istenségének védő karja óv bennünket, mely elfedi előlünk a szörnyek arcát. (Michal Ajvaz: A másik város, Pozsony 2007 [Brno 2005])

Ahogyan a megszokott, mindennapos Prága mögött rejtőző homályos, irracionális és szürreális „másik városnak” a miénkbe véletlenszerűen betüremkedő tárgyai, amelyek láttán Michal Ajvaz fokról fokra ébred rá amannak létezésére, nem azok, aminek látszanak, a petříni homoktartó láda valójában egy földalatti pogány katedrális kupolájának világítóablaka, és a Slavia kávéház alagsori vécéjének utolsó ajtaja egy hatalmas folyó által keresztülszelt végtelen dzsungelre nyílik, amelyben egy tigrisimádó szekta tagjai mészárolják saját eretnekeiket, úgy a dunakeszi vasútállomással szembeni kis téren álló magyar korona, amely a támaszául szolgáló stonehenge-i dolmenekre Dalí óráinak módjára lefolyva oldja fel és érvényteleníti az időt, sem azonos azzal a magyar koronával, amelyet a korábbi két posztban láttunk, noha a megszólalásig hasonlít erre. Hiszen ez utóbbi a magyar királyok 12. század óta használt felségjelvénye, amely különböző eredetű darabjaival, szép 11. századi limoges-i és 12. századi bizánci rekeszzománc-képeivel, a talán valóban Szűz Mária egykori képe helyére beillesztett Dukasz Mihály-császárportréval, tetején az érthetetlen okból, de büszkén ferde kereszttel, és egész hányattatott történetével együtt hű tükre az ezeréves magyar államiságnak. A Dunakesziben megmintázott korona viszont sok ezer vagy sok tízezer éves ősi, belső-ázsiai hun, esetleg sumér – ami végső soron ugyanaz – eredetű mágikus világmindenség-modell, energiaközpont, a földön kívüli vagy az emberiség kollektív tudattalanjából fakadó végtelen tudás summája, a valaha volt és egyáltalán elképzelhető legmagasabb rendű vallás tabernákuluma. *

Szent Korona-szobor a dunakeszi vasútállomással szemben
E vallás papjai és hívei köztünk járnak, akárcsak Ajvaznál a Dargúz-hit éjszakai főpapja, aki nappal a pohořeleci bisztró pincére. Nyakas kálomisták, akik megvetően nyilatkoznak a pápista bálványozásról, de áhítattal ejtik ki a Szent Korona nevét. Katolikus napi áldozók, akik az imaköri összejöveteleken a plébános odaadó támogatásával terjesztik hétről hétre a Szent Korona evangéliumát. A Széchényi Könyvtár főosztályvezetői, akik a nemzet könyvtárának csarnokát nyitják meg a kultusz igehirdetése számára. Építészek – e vallás egyik legfőbb lovagrendje –, akiktől statikailag megbízható házakat remél az ember, s a Szent Korona világot átfogó erővonalainak szabásmintáját kapja tőlük. Ötvösök, szobrászok és iparművészek, akik egyfelől nevükkel szavatolják a kultusztárgy eredetmítoszának hitelességét, másfelől pedig a mítosz által ihletett műalkotásokkal töltik meg a művelődési házakat, köztereket, intézményeket és kiadványokat. Jelenlétük jobban érezhető vidéken, ahol én is lakom, mint városban, ahol – mint Ajvaz fogalmazza – a grammatika gondos és álnok istenségének védő karja jobban eltakarja szemünk elől hálózataikat és helyi gyülekezeteiket, amelyek rendszeres összejövetelein a vallás vándorprófétái, Molnár V. József, Papp Gábor, Szántai Lajos és tanítványaik látják el folyamatosan lelki táplálékkal a misztériumvallás híveit.

Szent Korona-szobor a dunakeszi vasútállomással szemben
A dunakeszi korona nemcsak jellegzetes stílusjegyeivel – merev, bálványszerű kidolgozás, rusztikus dolmenek, kunhalom-szerű alépítmény – utal világosan erre a még rejtőzködő másik világra, hanem azzal is, hogy épp a kultusz egyik fontos hittételét jeleníti meg: azt, hogy a korona tetején lévő kereszt – illetve egyes felekezetek szerint az eredetileg a kereszt helyén állt turul – dőlésszöge pontosan megegyezik a Föld tengelyferdeség-szögével, azaz a keringési ekliptika síkja és a Föld tengelye által bezárt szöggel. A szobrász ennek hangsúlyozására úgy csúsztatta rá a koronát a dolmenekre, hogy most minden ferdén áll rajta, kivéve az egyetlen valóban ferde elemet, a keresztet, amely így függőlegesen mered az égnek, párhuzamosan a Föld tengelyével, kicsiny mágikus antenna módjára tekint nyílegyenesen a Sarkcsillag felé.

Kacsintós Shakespeare / ravasz Sekszpir Viliam, Cseh Tamás - Bereményi Géza számának illusztrációja.....Valószerűtlen púpot a háton
valószerűvé tenni kell,
méghozzá úgy, hogy a világnak hátát
kell hajlítni a púpig el.

Cseh Tamás - Bereményi Géza:
Dal a ravaszdi Sekszpír Villiamről

Még rejtőzködő, mondom. Mert amíg Michal Ajvaz azt térképezi fel, miként tölti ki észrevétlenül egy „másik világ” a megszokott mindennapi valóság üregeit, egy másik cseh író, Karel Čapek már leírta Harc a szalamandrákkal című regényében, mi történik akkor, amikor egy labilissá vált helyzetben ez a másik, sötét és szürreális világ nagy erővel benyomul a miénkbe.

Szent Korona-szobor a dunakeszi vasútállomással szemben
Isten óvjon minket ettől.

Mese hozott anyagból


írd meg a medvés-koronás mesét. legyen benne madzsarisztán padisahja.

Gennagyij Pavlisin illusztrációja az Amur-parti mesékhez
Hol volt, hol nem volt, a Van-tavon is túl, a Nincs-hegyeken is túl, egy kerek erdő közepén éldegélt egy medvebocs. A kerek erdő magas fáinak koronája úgy hajolt össze, akár a templomhajó boltozata. Alatta örökösen kellemes félhomály uralkodott, eső nem vert, szél nem szakadt. Szerette is a medvebocs a kerek erdőt nagyon, szeretett benne körbe-körbe járni, a többi állattal az erdő dolgairól eszmét cserélni. S úgy hitte, így is lesz ez örök életében.

Gennagyij Pavlisin illusztrációja az Amur-parti mesékhezGennagyij Pavlisin illusztrációi az Amur-parti mesék-hez

Egy szép napon azonban a medvebocs valami úton-módon eljutott az erdő szélére, amelyről addig csak hírből hallott. Kilépett a fák közül, és megpillantotta a kék eget, amelyen fényesen ragyogott a nap. A tágas mezőn ismeretlen virágok nyíltak, és szarvasok legelésztek, amilyeneket a medvebocs még sosem látott – hatalmas agancsuk miatt nem fértek volna el a sűrű erdő fái között. „Uramisten, hát ilyen szép ez az erdőn túli világ!” – ámult el a medvebocs. Ettől fogva nap nap után kijárt az erdő szélére, hogy gyönyörködjék a látványban, mígnem egy szép napon aztán így szólt: „Megnézem már, mi van még a világban a mezőn túl.” S elindult az erdőből, vissza se nézett többé.



Photis Ionatos: Ithaka, Kavafisz verse. Az „Ithaque” (1988) lemezről

Κωνσταντίνος Π. Καβάφης:
Ιθάκη

Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη,
να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος,
γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι,
τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις,
αν μεν' η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή
συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει.
Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας,
τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις,
αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου,
αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου.

Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος.
Πολλά τα καλοκαιρινά πρωϊά να είναι
που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά
θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους,
να σταματήσεις σ' εμπορεία Φοινικικά,
και τες καλές πραγμάτειες ν' αποκτήσεις,
σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ' έβενους,
και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής,
όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά,
σε πόλεις Αιγυπτιακές πολλές να πας,
να μάθεις και να μάθεις απ' τους σπουδασμένους.

Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη.
Το φθάσιμον εκεί ειν' ο προορισμός σου.
Αλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου.
Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει
και γέρος πια ν' αράξεις στο νησί,
πλούσιος με όσα κέρδισες στο δρόμο,
μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη.
Η Ιθάκη σ'έδωσε τ' ωραίο ταξείδι.
Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο.
Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια.

Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δε σε γέλασε.
Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα,
ήδη θα το κατάλαβες οι Ιθάκες τι σημαίνουν.
....Konsztantinosz P. Kavafisz:
Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónoktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.

Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Somlyó György fordítása

Hosszú útja során sokféle furcsa szerzettel találkozott,





sok különöset látott és hallott,


sokat tanult,


megismerte a városok elfelejtett utcáit és hátsó udvarait,


néha bajba is került, de valahogy mindig kivágta magát.


Mígnem aztán egy napon Madzsarisztán padisahjának földjére is elvetődött.


Madzsarisztán padisahja, a rettegett kényúr ekkoriban önhibájából kifolyólag utódlási gondokkal küszködött.


Kihirdette hát országában, hogy szépséges lánya eladósorba került, s kérőket vár. Jöttek is a kérők mindenfelől, grófok, bárók, válogatott cigánylegények. Hanem a királylánynak egyik sem kellett. Mert megálmodta ő régen, hogy senki más, hanem csakis egy repülő medve lesz az ő választottja, aki messzi földről érkezik majd hozzá.

Cseburáska. Andrej Kuznyecov lubok-sorozatából

Éjjel és nappal kinn ült hát a vár fokán, s azt figyelte, nem közeleg-e valamelyik égtáj felől egy kis fekete felhőnek látszó medvebocs.



Photis Ionatos: Savina Yannatou és a Primavera en Salonico: Ya salió de la mar la galana (Immár kijött a tengerből az úrnő), szaloniki szefárd dal, a „Primavera en Salonico” (Tavasz Szalonikiben) lemezről

Muchachicha está en el baño
vestida de colorado.
Échate a la mar.
Échate a la mar y alcanza
– échate a la mar.


A la mar yo bien me echava,
si la suegra licencia me dava.
Échate a la mar.
Échate a la mar y alcanza
– échate a la mar.


Ya salió de la mar la galana
con un vestido al y blanco
ya salió de la mar.

Entre la mar y el río
mos creció un árbol de bembrillo
ya salió de la mar.

La novia ya salió del baño,
el novio ya la está esperando
ya salió de la mar.

Entre la mar y la arena
mos creció un árbol de almendra
ya salió de la mar.
................Fürdőben van a leány,
színes ruhába öltözik.
Ússz be a tengerbe.
Ússz be a tengerbe, s térj vissza
– ússz be a tengerbe.


A tengerbe szívesen beúsznék
ha az anyós megengedné nekem.
Ússz be a tengerbe.
Ússz be a tengerbe, s térj vissza
– ússz be a tengerbe.


Immár kijött a tengerből az úrnő
vörös és fehér ruhában
immár kijött a tengerből.

A tenger és a folyó között
egy birsalma-fácska nőtt
immár kijött a tengerből.

Immár kijött a fürdőből a menyasszony,
már várakozik rá a vőlegény
immár kijött a tengerből.

A tenger és a part homokja közt
egy mandulafácska nőtt
immár kijött a tengerből.



S amint megpillantotta, mindjárt ráismert, kétség sem lehetett felőle: ez az a mackó, akit álmában látott. Mindjárt be is vezette apjához, aki áldását adta rájuk, azonfelül pedig koronáját és fele királyságát.


S csaptak hétvilágra szóló nagy mulatságot, Hencidától Bonchidáig folyt a sárga lé s a dínomdánom, csak azért nem tovább, mert Bonchidától akkor még járhatatlan volt az út a hegyen át Szék felé, a muzsikusoknak is Szamosújvár felé kellett kerülniük. Én is ott voltam, hajnalig táncoltam, ettem, ittam, mulattam, mindent láttam-hallottam, úgy, ahogy most elmondtam.

Éljenek hát boldogan míg csak meg nem halnak, s még ezerannyit.