|
Nyikorog a huszadik század szúette szekrénye, dőlnek kifelé a csontvázak. A múltkori orosz-észt és orosz-német háborús társalgási szótárak után íme az utóbbi ellenpárja: a Wehrmacht katonái számára rendszeresített német-orosz szótár.
Ebben a könyvecskében azonban a társalgás háttérbe szorul, s négy oldalnyi „Redensarten”, azaz a leggyakoribb kifejezések listája után további hetven oldalon át puszta szójegyzékként funkcionál. Azért így is számos újdonságot tartogat még a gyakorló fordító számára is.
A belső címlap rövid ars poeticával is szolgál:
„A háború megmutatta, milyen egyszerű eszközökkel képes a német katona bárhol megértetni magát.”
Efelől nem volt kétség.
„A megfelelő szavak a nyelvtan figyelembevétele nélkül pusztán egymás mellé helyezve szinte mindig elégségesek.”
Ahogy a nyelvészeti pragmatika is tanítja: „A kommunikáció nem akkor sikeres, ha a hallgató megérti a nyelvi jelentést, hanem akkor, ha megfejti a kommunikációs jelentést, vagyis kikövetkezteti a beszélő szándékát. Ebben alapvető segítséget nyújt számára a kommunikáció kontextusa.”
A társalgási rész hiányára azonban a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a könyvecske első kiadása villámháború céljára készült, s ha minden a tervek szerint ment volna, akkor mire a katonák elsajátították volna a szükséges fordulatokat, már nem lett volna kivel gyakorolni őket.
A háború elhúzódása tette szükségessé 1942-ben a második kiadás megjelentetését. Ebben a szókincset kétszeresére bővítették, négy oldalnyi példamondattal gyarapították, s a mondatok élén álló ragozási példát, amely addig stratégiai megtévesztésként „Nach Lemberg – до Львова” volt, immár nyíltan Moszkvára cserélték.
A zsebszótár kiadója az 1796-ban alapított Mittler & Sohn, amely a 19. század végétől kezdve fokozatosan vált az egyik legnagyobb német katonai kiadóvá. Az első világháború végén, még „császári udvari könyvkiadóként” kezdtek hozzá katonai szótárak összeállításához, s 1939-re már naprakész sorozatuk volt a legtöbb szövetséges és ellenséges állam nyelvén. A kiadó rövid történeti összefoglalójában ezt az időszakot jótékony homály fedi, de Mittler és mindenkori fia máig kamatoztatják az ekkor szerzett tőkét: Neuerscheinung-listájuk (itt lementve a mai állapot) tizenhat tételéből nyolc a második világháborúval foglalkozik, élükön Hitler admirálisainak életrajzával.
És hogy nemcsak partizánt kerestek a gourmet fritzek, azt elárulja a Braten (Kalbs-) címszó.
VálaszTörlésÉn azt hiszem, ezt inkább ama szavak példájaként vették fel ide, amilyeneket a Csontbrigádban az esti tűznézésnél mondogattak, hogy el ne felejtkezzenek teljesen a civilizációról.
VálaszTörlésIlyen gyöngyszemek miatt hívom fel többek figyelmét bejegyzéseire, közben őszintén sajnálom, hogy elvetettük az orosz nyelvet, Lenin és Zoja Kozmogyemjanszkaja életrajzi töredékei és a vigyázzállásban elhadart hetesi jelentés (Tavaris ucsítyelnyica..." és a sok hős pionír is az oka.
VálaszTörlésNagyon köszönöm a kitüntető figyelmet, hát még a nemes célú propagandát! :) Igen, az orosz elvesztését én is sajnálom, de talán nem is volt az soha a miénk: kamaszkoromban sem tudtak sokkal többen oroszul, mint most. Sőt most, hogy egyre inkább jön vissza az orosz respektusa, aki tud, az sokkal jobban tud. Unokahúgaim/öcséim generációjában már sikk oroszt választani második-harmadik nyelvnek.
VálaszTörlésAkkoriban bizonyos szempontból jobban kézközelben volt az orosz kultúra és maga Oroszország, mint ma, és ezt sajnálom, hogy elmúlt. De az internet nagyon sok mindent pótol ebből.
A Mittler-kiadóról még sosem hallottam. Egy másik német kiadó, aki sokat hallgat, a manapság kitűnő könyveket kiadó Otto Harrassowitz. Stemmer Ödön antikvárius emlékirataiban írja le, hogy járta végig az elfoglalt városok zsidó tulajdonú antikváriumait karhatalmi kísérettel a derék kiadó küldötte.
VálaszTörlésValamit hallottam én is fél füllel arról, hogy a Harrasowitz jól feküdt azokban az időkben, s még azt is, hogy mintha ez személyes kapcsolatok mellett a kiadó orientalista irányultságával is összefüggött volna, amely kapóra jött a hivatalos ideológiának. Nagyon köszönöm a hivatkozást, utánaolvasok!
VálaszTörlésÉrdekes adalék ebből a szempontból az is, hogy a Большая советская энциклопедия második, 1949-57 közötti kiadását, amely orientalista szempontból különösen fontos volt (gyakorlatilag ebben publikálták először a forradalom utáni régészeti feltárások legtöbb eredményét) ugyancsak a Harrasowitz adta ki kalózmásolatban, azon melegében. (Igaz, akkor nem létezett még copyright-szerződés a Szovjetunióval, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel tehették. De hát gondolom az antikváriumjárást is azzal tették.)