 |
绿蒲向堪把 家住水乐西 浣纱明月下。 qīng qiăn bái shí tān lù pú xiàng kān bă jiā zhù shuĭ dōng xī huàn shā míng yuè xià tiszta víz a fehér kavicsokon zöld nád szinte a kezedig hajol családok élnek mindkét parton selymet mosnak a hold fényében |
Ragyogás. A kristálytiszta víz, amelyen át látni lehet a fehér kavicsokat, mint a kócsag villámfénye. A zöld, amely Wang Weinél szintén mindig ragyog, akár moha, akár bambusz színében.
De Wang Weiben ezúttal – talán az arany-ital, talán a som-bor hatására – a taoista kerekedik felül a zen-buddhistán. A ragyogást most nem relativizálja a nem-lét egy erős szimbóluma, hanem eksztatikussá fokozódik, mennyei utazássá a főnixmadáron. A folyóparti családok által a tiszta vízben mosott és a fehér kavicsokon kiteregetett selymeken felragyog a holdfény: Csontváry ismeretlen képe.
És éppen ezzel az eksztatikussá fokozással válik látszólagossá mindaz, amit látunk. Az imént még kézzel mosott selyemre, ha holdfénnyé vált, már a nád zöld ragyogásának jelzője vonatkozik: „úgy lehajol, szinte megérintheted kezeddel”. De már csak szinte.
Selymet mosnak a hold fényében – lehet-e ennél lenyűgözőbb és egyszersmind kijózanítóbb metafora erre a világra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.