Rózsaszínű levelek 35.



ДЛЯ ВОЕННОПЛѢННЫХЪ
pour ples risonniers de guerre (!)
ПОЧТОВАЯ КАРТОЧКА

Timo Karl. Kriegsgefangener
Kemenka Goub Penza
Kantora Levita


Кому: Freulein Antonia Zajác
Куда: III. Bez. Kis-korona gasse 52.
Ungarn, Budapest




Előző levelek (térképen szürkével):

Oroszország, 1916. május 31.
Oroszország, 1916. május 2.
Galícia, 1915?
Galícia, 1915. szeptember 14.
Galícia, 1915. szeptember 13.
Galícia, 1915. szeptember 9.
Galícia, 1915. augusztus 27.
Galícia, 1915. augusztus 22.
Galícia, 1915. augusztus 6.
Galícia, 1915. augusztus 2.
Galícia, 1915. július 25.
Galícia, 1915. július 14.
Galícia, 1915. július 12.
Galícia, 1915. július 6.
Galícia, 1915. június 25.
Galícia, 1915. június 10.
Debrecen, 1915. június 5.
Budapest, 1915. június 1.
Budapest, 1915. március 1.
Budapest, 1915. február 10.
Kecskemét, 1915. január 30.
Duklai-hágó, 1915. január 11.
Felsőhunkóc, 1915. január 4.
Sztropkó, 1914. december 31.
Budapest, 1914. december 23.
Budapest, 1914. december 21.
Budapest, 1914. december 11.
Budapest, 1914. december 2.
Budapest, 1914. november 28.
Budapest, 1914. november 27.
Budapest, 1914. november 18.
Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
IX.3. Liebste Janka!
Ich sene mich sohn stark nach dich vo ich stehe vo ich gehe denke immer av dih. ih denke immer di zeit vert bald kommen vo mir unzer einzt videsen. ih kham es khaum ervarten. Lieber Janka 23 karten habe ih dier gesribenvon diernur 2 erhalten.
vas mich sehr krenkt von dier. das du so venigt denks auv mih. Neuihkeiten khan ih nicht mit teilen als das ich gesund bin vas auh dier von herzen vinch.
Fille grüsse und küsse von deinem dich liebenden
Karl       bitte baldige antvort auv dizen
grüsse filmales deine eltern und svesztern
filmals.
Károly


Nyelvészek vizsgálódásának a tárgya lehetne a fenti, mártogatós tollba mondott, óbudai konyhanyelven íródott levél és a többiek. Az óbudai Bábelnek ez a németje a braunhakszlerek svábjának jiddis hatásokkal megspékelt utcanyelve: az udvarokban, szatócsboltokban és piacokon, meg a műhelyekben hallomásból megtanult német nyelv.

Mai átírásban talán így hangzik:
Liebe Janka!
Ich sehne mich so stark nach Dir. Wo ich stehe, wo ich gehe denke ich immer auf Dich. Die Zeit wird bald kommen, wo wir uns wie einst wiedersehen. Ich kann es kaum erwarten. Liebe Janka, 23 Karten habe ich Dir geschrieben, von Dir habe ich nur 2 erhalten. Was mich sehr kränkt. dass Du so wenig auf mich denkst. Neuigkeiten kann ich nicht mitteilen, außer dass ich gesund bin, was ich auch Dir von Herzen wünsche. Viele Grüße und Küsse von Deinem Dich liebenden Karl Bitte um baldige Antwort auf diesem
Drága Janka!
Már nagyon vágyakozom utánad; ahol állok, ahol csak járok, mindig rád gondolok. Mindig arra gondolok, hamarosan eljön az idő, amikor újra viszontlátjuk egymást, mint ahogyan régen,
Alig tudom kivárni. Kedves Janka, huszonhárom lapot írtam neked, tőled csak kettőt kaptam, ami nagyon bánt, hogy ilyen ritkán gondolsz rám. Újdonságokat nem közölhetek, csak hogy egészséges vagyok, amit neked is teljes szívből kívánok.
Sok üdvözlet és csók – A téged szerető Károly
Mielőbbi választ kérek tőled erre.
PS. Üdvözlöm mamádat és húgaidat


[Az orosz birodalom területén elfogottak több százezres seregében vékony fonálként az otthoniakkal folytatott levelezés tartotta a lelkeket. Elvekben minden ellenséges fél egyetértett a hadifoglyok levelezési rendszerének megszervezésében és működtetésében, fenntartásában, de az elvadult, hosszú éveken átnyúló háború, ami újabb, előre nem tervezett kataklizmáival tovább nyújtotta a szenvedéseiket, még ez a gépezet is akadozva vagy sehogyan sem működött. A mellékelt levelezőlap huszonhárom hazaküldött lapról üzen, de összesen kettő őrződött meg a kötegben. Igaz, a címzettjük ki is dobhatta őket, elég kanyargós volt az évszázad történelme ahhoz, hogy az ennél fontosabb dolgokat hátrahagyva, az életüket mentve próbáljanak az emberek újra meg újra tovább létezni. Valószínűbb azonban, a lapok zöme soha sem jutott el a címzetthez.
Amelyek valahogyan mégis eljutottak a címzetthez, és megőrződöttek, viszontagságos utak bejárásáról tanúskodnak. A meglévő lapokon lévő stemplik és színes ceruzás krakszok sejtetik, hányféle kézen, ellenőrzésen, jóváhagyáson, lajstromozáson és határon mentek keresztül, amíg a céljukhoz értek.
Értelmezésükhöz a kézenfekvő budapesti Bélyegmúzeum használható szakirodalmat vagy más kiindulási pontot nem tudott adni, bár a hadifogságból hazaérkezett lapok gyűjtésére a filatelistáknak erre külön tematikus gyűjtőköre alakult ki, akik a lapok aprólékos feldolgozásából a nagy háború számos összefüggésére és részletére tudnak válaszokat adni.
*
Botcsinálta filatelistaként megpróbáltam rendszerezni a hadifogságban keletkezett rózsaszínű leveleket.
A bérmentesítésre használt bélyegek mindenhol hiányoznak. A szokásos helyen általában kék ceruzás firkantás található, némelyiken a megszokott postai körbélyegzővel.
Mindenhol feltűnik a bécsi népességnyilvántartó-hivatal lila színű, háromszög alakú pecsétje. Tiszta pecsétkép igen ritka, de több töredék egybeolvasásával összeáll az állandó szöveg: GEMEINSAMES ZENTR. NACHW. BÜRO – ZENSUS ABTEILUNG WIEN
Ha a népességnyilvántartó bélyegzése rajta van egy lapon, az már azt jelenti, hogy a kalandos utakat bejárt lap onnan nagy valószínűséggel eljutott a címzetthez. Fontosabb szerepe van azonban magának az összeírásnak: a hadvezetés így tudta összeállítani a hadifogságba esettek viszonylag teljes listáját.
A kitöltött kartotékok jelenleg is megvannak, kutathatók. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárának Bécsi Kirendeltségén folyamatosan kinnlevő magyar kutatók megfelelő támpontok esetében a másolatát eljuttatják a kérelmezőnek. Így a Rózsaszínű levelek főhősének a kartonját a név és lakcím megadása után néhány héten belül elküldték.


A német nyelvű lapon a név kisebb elírásán kívül a legfontosabb részletek helyesek voltak. A foglalkozása, a csapata, amiben szolgált, a rangfokozata és az internálás helye teljesen azonosíthatóvá tette a személyét. És a pótlólagosan kitöltött rubrikák piros színnel, amiket valószínűleg az alul lévő ceruzás kiegészítésből vettek át. Mi lehet az E.B. rövidítés? Nem kutatok utána.
*
És persze, az elmaradhatatlan cenzori bélyegzések. Egy téglalap alakú keretben található szöveg a cenzor kódszámával:
Просмотръно Военной Цензурой
ПЕНЗА
Военный цензоръ (№ …)

A másik cenzori jel feloldása azonban kifogott rajtam. Szaggatott keretben egy „ДЦ” rövidítés, amiből a „Ц” nyilván a cenzor-cenzúra szót rejti, de a másik betű már fogósabb. A világhálón egy kanadai, részben orosz nyelvű filatéliai összefoglalót találtam, ami annyit árult el, hogy mit nem jelent.
Így a Philatelica egy 2014-es számában közzétett, az oroszországi orosz cenzori bélyegzőket taglaló cikk nyomán indultam el. A szerzővel, Nagy Gábor miskolci filatelistával folytatott email váltás hozott eredményt. Ő amúgy a nemzetközi Osztrák-magyar Tábori Posta Munkacsoport magyar tagja (ARGE Feldpost Österreich – Ungarn). Egy számomra elérhetetlen szakkönyv rövidítésjegyzéke, majd ennek nyomán néhány szakgyűjtemény oldotta fel a a rövidítés jelentését:

Д.Ц. – дозволено цензурой.



És akkor a kegyelemdöfés. Megfordítom a soros lap címoldalát, és akárhogy forgatom, ezt „ДД”-nek olvasom. Talán egy nyomdai regálból térzőkkel egybemadzagolt ideiglenes bélyegző lenyomata lehet, ahol a szedője mellényúlt, eltévesztve a fordított állású betűképeket. Ilyen pecsétre sehol sem találtam utalást. Itt feladtam.
Ritkasága miatt tévnyomatnak minősítem, és várom a gyűjtők jelentős összegű vételi ajánlatait (Toscanai háromlírás, Fordított Madonna, Kék Maurítius, stb…árfekvésben).]


Rózsaszínű levelek 34.



ДЛЯ ВОЕННОПЛѢННЫХЪ
pour ples risonniers de guerre (!)
ПОЧТОВАЯ КАРТОЧКА

Кому: An das. freilein Antonia Zajác
Куда: B. III. Kiss Korona gasse No.52.
in Budapest, Ungarn




Előző levelek (térképen szürkével):

Oroszország, 1916. május 2.
Galícia, 1915?
Galícia, 1915. szeptember 14.
Galícia, 1915. szeptember 13.
Galícia, 1915. szeptember 9.
Galícia, 1915. augusztus 27.
Galícia, 1915. augusztus 22.
Galícia, 1915. augusztus 6.
Galícia, 1915. augusztus 2.
Galícia, 1915. július 25.
Galícia, 1915. július 14.
Galícia, 1915. július 12.
Galícia, 1915. július 6.
Galícia, 1915. június 25.
Galícia, 1915. június 10.
Debrecen, 1915. június 5.
Budapest, 1915. június 1.
Budapest, 1915. március 1.
Budapest, 1915. február 10.
Kecskemét, 1915. január 30.
Duklai-hágó, 1915. január 11.
Felsőhunkóc, 1915. január 4.
Sztropkó, 1914. december 31.
Budapest, 1914. december 23.
Budapest, 1914. december 21.
Budapest, 1914. december 11.
Budapest, 1914. december 2.
Budapest, 1914. november 28.
Budapest, 1914. november 27.
Budapest, 1914. november 18.
Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
Karl Timo Kriegsgefangener
in Kemenka Goub. Penza
Voinsky Kommissia
Russland

1916. 31/V.
Liebe Janka!
Ich kam mich nicht verschtehen das ich von dier kein shhreiben erhalten kan. Was bedait das? Ich bin Gott sei dank gesunt was ich auch dier vom herren wünsche. Was schreibt Feri? wie geht es im? Was macht deine Mutter u(nd) geschwiester? sreibe mier.
Es küst dich
filmals.
Károly

Kedves Janka!

Nem értem, miért nem kapok tőled semmi írást. Mit jelent ez? Én, hála Istennek, egészséges vagyok, amit neked is szívből kívánok az Úrtól. Mit ír Feri? Hogy van? Mit csinál anyád és testvéreid? Írj nekem! Sokszor csókol
Károly


[A harcok 1915 szeptemberének a közepén már az orosz birodalom földjén zajlottak. A frontvonalak hullámzása és a hirtelen változó harci helyzet miatt azonban az új hadifoglyok visszavonása a hátországba esetlegesen, kaotikus összevisszaságban zajlott (ami a frontvonalak közelében részben érthető). Timó Károlynak, vele együtt sok ezer sorstársának az első órái-napjai teljes homályba vesznek. Csupán néhány visszaemlékezés révén rajzolódik ki valamelyes szervezettség és rendszer, aminek a végcélja a foglyoknak egy gyűjtő-elosztó táborba szállítása volt. Ez az elosztótábor Darnyica (Darnitsa), egy korábban teljesen jelentéktelen hely volt Kijevtől délkeletre, a Dnyeper bal partján. A választás feltételezhetően azért esett rá, mert a közelében vezetett át a folyón a vasút, körülötte a folyó árterének holtágakkal, mocsarakkal és tavakkal tagolt, amúgy sík felszíne kiváló terepviszonyokat adott a tábor területének átlátására, őrzésére, és szinte végtelen bővítésére. Innen szállították tovább mindenféle vasúti csomópontokon át szibériai és belső-ázsiai fogolytáborokba a folyamatosan érkező ellenséges katonákat.

Darnyica Kijevtől délkeletre egy 19. sz. közepi térképen

A nagy háború végeztével Darnyica területét valószínűleg a Vörös Hadsereg használta, majd a német megszállás után szovjet hadifoglyok táborává alakították át Kijev – Ost néven, a túlélés minimális feltételei sem biztosítva, tömeges kivégzések eltörölhetetlen nyomaival. Darnyica mára a több mint két és fél milliósra duzzadt ukrán főváros panel lakótelepeit, a beékelt ipari körzeteket, és a mindent átszelő vasúti fővonalat jelenti. A hírhedt tábor helyén békés erdő terül el, és csak néhány megmunkált szikladarab és emlékművek emlékeztetnek az ott megtörtént rémségekre.

Kijev-Darnyica a város térképén

Az, hogy abban az időben, 1915 kora őszén, az orosz birodalom fogságába esett Timó Károly első néhány napja milyen viszonyok között történt, Jaroslav Hašeknek, a világhírű cseh írónak és sviháknak nagy részletességgel feltárt élete adhat valami fogalmat:

Hašek szinte napról-napra kinyomozott oroszországi kóválygásait részletesen leírja Radko Pytlík magyarra lefordított életrajza, az 1981-ben a Kossuth Könyvkiadónál megjelent A csavargó liba. Ebből kiderül, hogy ő is ugyanazon a frontszakaszon szolgált a 91. gyalogezred katonájaként mint Timó honvéd, és egy Chorupán nevű településnél tíz nappal később, szeptember 24-én esett fogságba, tőle mintegy 30–35 km-re nyugatra (fél kontinensen keresztülhúzódó frontvonal esetében ez semmi). Bár nála ez esetben inkább megadásról, ha nem dezertálásról volt szó.

Feltételezhetően hasonló sors várt az ott és akkoriban fogságba esett monarchiabeli katonákra.


A visszaemlékezésekben elsősorban kozákok végezték a frontvonal mögé került katonák összefogdosását, és a gyalogos menetek indítását Darnyica felé. Voltak olyan csoportok, amiket végighajtottak a teljes 350 km-es úton, de a szerencsésebb zöm, így Hašek is, előbb-utóbb kiértek a vasúthoz, ahonnan részben megszabadulhattak a kozákok durva bánásmódjától.

Csak remélni lehet, hogy a gyalogmeneteik a Dubno, Zdolbunov vagy Rovno környéki vasútállomások mentén véget értek, és a vasúton és a gyűjtőtáborban a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi egyezmények már inkább érvényre jutottak, így Jaroslav és Károly közkatonákra vonatkozóan is.]

Foglyok érkezése a darnyicai táborba