Rózsaszínű levelek 31

A feladó neve: Timó K. I. honv. menetezred
             címe: Martini zászlóalj Bányai század
             Tábori posta 350 szám

Tábori levél

Cím: Szépreményű Zajác Antonia úrhölgynek
III. Kis-Korona utca 52.
Budapest

Előző levelek (térképen szürkével): • Galícia, 1915. szeptember 13. • Galícia, 1915. szeptember 9. • Galícia, 1915. augusztus 27. • Galícia, 1915. augusztus 22. • Galícia, 1915. augusztus 6. • Galícia, 1915. augusztus 2. • Galícia, 1915. július 25. • Galícia, 1915. július 14. • Galícia, 1915. július 12. • Galícia, 1915. július 6. • Galícia, 1915. június 25. • Galícia, 1915. június 10. • Debrecen, 1915. június 5. • Budapest, 1915. június 1. • Budapest, 1915. március 1. • Budapest, 1915. február 10. • Kecskemét, 1915. január 30. • Duklai-hágó, 1915. január 11. • Felsőhunkóc, 1915. január 4. • Sztropkó, 1914. december 31. • Budapest, 1914. december 23. • Budapest, 1914. december 21. • Budapest, 1914. december 11. • Budapest, 1914. december 2. • Budapest, 1914. november 28. • Budapest, 1914. november 27. • Budapest, 1914. november 18. • Budapest, 1914. október 27. • Debrecen, 1914. szeptember 25. • Szerencs, 1914. augusztus 28.

Drága kis anyukám

Szept. 14.

E lapot kora reggel írom sűrű köd van és nem tudok aludni. örömmel veszem tudomásul hogy hogy újra haza fogsz térni. Sokkal jobb lesz neked és anyádnak és testvérednek. legalább együtt nem lesz olyan unalmas. Most nem irhatok csak egy pár sort mert csak pillanatnyi időm van. még egészséges vagyok most. a jövő mit hoz azt nem tudni

csókollak millioszor

Károly

egyelőre nem kell hósapka
semmi. Isten veled
mégegyszer


[Zavaros végű, nehezen magyarázható levél, már amennyire száz év múltán a holt betűkből kitalálható, mi történt ezen a napon. A szokott, kissé szálkás ceruzás írás a menetrendszerű hibákkal, pontatlanságokkal egyszerre szétesik, összefüggéstelenné válik, és a szétzilált levél záróköve, az „Isten veled” végleges búcsúzást sejtet.

Talán Höfer altábornagy szeptember 14-i napi jelentése a hadszíntérről adhat valamennyi segítséget. A galíciai frontnak erről a szakaszáról például ezt írja: „…Dubnónál és a Stubiel szakaszon mindenütt nagy veszteségekkel utasítottuk vissza az ellenséget.” – A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…]