Modern lubokok

„Miksa császár rókavadászata”. Bergmann von Olpe 1497-es bázeli röplapja Sebastian Brant versével, amely a nemesség megzabolázására szólítja fel a császárt

Egerek temetik a macskát. Szatirikus lubok Nagy Péter cár temetéséről és a nemesség megkönnyebbüléséről, Moszkva, 1760 k.

Egerek és patkányok temetik a macskát. Az előbbi lubok 19. századi nyomtatott változata

A „nyírfakéreg” jelentésű lubok a nyugat-európai reneszánsz-barokk illusztrált röplapok orosz megfelelője volt. Igaz, a műfaj jó kétszáz év késéssel, a 17. század végén érkezett meg Oroszországba. Viszont ennek a fáziseltolódásnak is köszönhető, hogy miközben Nyugaton a 18. századtól kezdve a röplapok hírterjesztő szerepét egyre inkább az újságok vették át, s a röplap-illusztrációk politikai karikatúrává alakultak át, Oroszországban még a 19. és 20. században is fametszetes majd nyomtatott lubokok informálták a széles néptömegeket a legfontosabb eseményekről, így a Napóleon-ellenes honvédő háborúról, az orosz-japán konfliktusról vagy az első világháborúról.

A vörös orrú Farnos és bohóctársai figurája Jacques Callot népszerű francia és itáliai commedia dell’arte-röplapjairól kerültek át a 17-18. századi orosz lubokokra. Farnos volt az előképe
az orosz népszínművek Petruskájának is, aki Sztravinszkijt is megihlette

Óhitű raszkolnyik tiltakozik a borbélynál a szakállvágás ellen. A lubok valójában Nagy Péter modernizáló rendeleteit kritizálja, amelyek többek között előírták a nemesség kötelező borotválkozását. „Idehallgass, borbély! Én a szakállamat nyírni nem engedem,
aki megpróbálja, lakat alá teszem.”

Pantyuska és Szidorka meglátogatják Moszkvát. Moszkva nevezetességei, képes kalauz a 18. századból

Pokolbéli szörnyeteg. 19. századi kéziratos lubok

Orosz katonák és parasztok hőstettei a Napóleon elleni 1812-es honvédő háborúban. 19. század eleji lubokok az Отечественная война и Русское общество, Moszkva 1911. V. kötetéből

A 63 kockás libajáték Napóleon-ellenes „kozákjáték”-változata 1812-ből.

A kozák reggelije. Lubokok az 1904-1905-ös orosz-japán háború idejéből

A japán császár és ravasz „jóakarói”

A nagy sikerű háborús propaganda-műfajt a japánok is átvették. Oroszellenes japán lubokok 1904-1905-ből.

Az első világháborús mozgósítás és propaganda a lubokok utolsó nagy felvirágzását is magával hozta. Ez a néhány év olyan bő termést adott, hogy külön bejegyzést kell majd szentelnünk neki.

Kozma Krjucskov, a bátor kozák, a világháborús lubokok egyik főalakja

Az orosz avantgard éppúgy felfedezte a lubokot, ahogy nyugat-európai kortársaik a régi metszeteket és népi festményeket. A műfaj többek között Kazimir Malevics, Vlagyimir Lebegyev, Mihail Larionov számos művét ihlette.

Mihail Larionov: Tavasz, nyár, ősz, tél, 1912:

A bolsevik forradalom után a tehetségüket az új rendszer szolgálatába állító művészek a lubokot „agitlubokká”, a kíméletlen kommunista agitáció és propaganda eszközévé alakították. Élen járt ebben Majakovszkij, aki köteteinek címlapjait és illusztrációit is saját maga rajzolta.

„Se doktor / se Isten / se Isten szolgája / nincs / a magunkfajták szolgálatára.”

Majakovszkij vörös-fekete-fehér figuráival és töredezett verssoraival, mint arról beszámoltunk, még ma is találkozunk nosztalgikus agitlubok-naptárakon.

Noha a 30-as évektől, a szocialista realizmus beköszöntével a lubok mágikus realizmusa kényszerűen háttérbe szorult, mindazonáltal nem felejtették el teljesen. Szórványosan a következő évtizedekben is készültek lubokok, sőt Gorbacsov antialkoholista kampányának támogatására 1989-ben önálló album is megjelent Советский лубок. Всем миром против пьянства (Szovjet lubok. A egész világnak a részegség ellen) címmel. Erről a fantasztikus kordokumentumról majd még részletesebben is írunk.

Alekszandr Sarümov költő és szerkesztő. Leonyid Kaminszkij pétervári művész portré-lubokja a 70-es évekből

I. O. Puhovszkaja antialkoholista lubokja a részegség elleni propaganda-albumból, Moszkva, 1989

A kortárs lubok felvirágzása a 90-es évek végén kezdődött, s ma is töretlenül ível felfelé. Legnagyobb mesterük a széles körben ismert és utánzott Andrej Kuznyecov, akinek csukcs-képeit, sőt egy lubokját már korábban is bemutattuk. Ő 2003-tól kezdve teszi közzé folytatólagosan Растаманские народные сказки, azaz Rasztafari népmesék címmel modern lubokjait, amelyekkel éppúgy az Oroszországon túli külvilág legfrisebb eseményeit – például a legújabb hollywoodi filmek figuráit – mutatja be és kommentálja honfitársai számára, ahogy példaképei tették a 17. század végétől kezdve.

A Tyermonatornak nevezett csudás gépember, aki fejét a kovácsüllőn szétzúzva lelte halálát. „Három singnyi a termetem, rugóra jár a szerkezetem.”

Itt látható a Gorlumnak nevezett állat, és Phrodo, aki megszerzi tőle a drágaszágat

Gena krokodil, az afrikai alligátorállat, és Cseburáska, a böszörményül beszélő macskafejű marokkói bestia (a szovjet filmek halhatatlan hősei)

Íme a Pók-Ember: „Elülső kezemmel megragadom a nőt, hátulsó kezemmel kitöltöm a nedűt.”

Ez itt Luke hű képmása, amint „önjáró tányérkájával” szamovárt forral, míg Csubaka gyógyitallal szolgál

Éééés… A Világok Harca!!! Jobbra látható a marslakó, akit „a városban járván betegség elfogott, s meg nem gyógyulhatván a földre lerogyott.”

Tudósítás a svájci részecskegyorsító 2008-as nagy fiaskójáról.

A joker-lap, Garipoter. „Ahogy a seprűre felül, abban a percben el is repül.”

Hazai hírek: „Ismertebb dolog a tavalyi hónál, hogy nincs veszélyesebb a nyomtatott szónál.”
A máglyán és a csendőrök kezében éppen gombahatározók vannak, s a máglya túloldalán
a „Szent Együgyűség” is a Könyv a finom és egészséges gombáról kiadvánnyal
iparkodik hozzájárulni a haza szellemi tisztulásához.

A hazafias orosz részeg elutasítja a tengerentúli tudatmódosítót!

Kuznyecov lubokjaiból többet is találni itt meg itt (utóbbi helyen saját és olvasói kommentárjaival), és szerte az orosz neten. A következő bejegyzésben még írunk róluk.