Mint minden évben, idén is pontosan megérkezett Víctor Infantes irodalomtörténész és könyvkiadó karácsonyi ajándéka. Tizenharmadik éve már, hogy az Ediciones de la Imprenta így év végén megosztja a barátokkal ezeket a padlás porától megmentett kincseket. Köszönet érte.
Idén Victornak a szokásosnál is jobban sikerült meglepnie minket, mert a vaskos borítékban egy 1652 előttre datálható Libajáték lapult, amelyet épp a nagyra becsült palma de mallorcai Guasp nyomda adott ki. A kora reneszánszra visszavezethető játéknak ez az első olyan ismert táblája, amelynek útvonala a későbbiekben kanonikussá vált 63 kockából áll. Az igen jó állapotú eredeti fatáblát a mallorcai Valldemossa apátság őrzi.
A Guaspok másfajta táblákat is nyomtattak a játék számára, mint az alábbit, ugyancsak a 17. században.
Hab az ajándék tetején, hogy Victor a reprodukcióhoz Marcelo Grota egy írását is mellékelte a libajátékról illetve a Guasp nyomdáról. Aki el szeretne mélyülni valamelyikben a kettő közül, annak érdemes J. Martínez Vázquez de Parga Juego, figuración y símbolo. El tablero de la oca, Madrid: 451 Editores, 2008 és Miquela Forteza La xilografía en Mallorca a través de sus colecciones. La imprenta Guasp (1576-1958), Palma: Olañeta, 2007 munkáival kezdeni.
Figyelemreméltó a hortus conclusus, amelybe a tábla labirintusa torkollik. Az Éden kertje ez, amelynek kapui megnyílnak a győztes előtt.
A (mallorcai) pénzérmék ugyanakkor kézzel foghatóbb díjat is kínálnak az erre fogékonyabb győztes számára.
Idén Victornak a szokásosnál is jobban sikerült meglepnie minket, mert a vaskos borítékban egy 1652 előttre datálható Libajáték lapult, amelyet épp a nagyra becsült palma de mallorcai Guasp nyomda adott ki. A kora reneszánszra visszavezethető játéknak ez az első olyan ismert táblája, amelynek útvonala a későbbiekben kanonikussá vált 63 kockából áll. Az igen jó állapotú eredeti fatáblát a mallorcai Valldemossa apátság őrzi.
A modern spanyol irodalom atyamestere, a Nobel-díjas Camilo José Cela a Guasp-nyomda
fametszet-sorozatával illusztrálta a Papeles de Son Armandans első számát.
fametszet-sorozatával illusztrálta a Papeles de Son Armandans első számát.
A Guaspok másfajta táblákat is nyomtattak a játék számára, mint az alábbit, ugyancsak a 17. században.
A játék fennmaradt táblái közül ez az, amelyik a legtöbb kockát tartalmazza: száznegyvenkettőt
Hab az ajándék tetején, hogy Victor a reprodukcióhoz Marcelo Grota egy írását is mellékelte a libajátékról illetve a Guasp nyomdáról. Aki el szeretne mélyülni valamelyikben a kettő közül, annak érdemes J. Martínez Vázquez de Parga Juego, figuración y símbolo. El tablero de la oca, Madrid: 451 Editores, 2008 és Miquela Forteza La xilografía en Mallorca a través de sus colecciones. La imprenta Guasp (1576-1958), Palma: Olañeta, 2007 munkáival kezdeni.
Boldog Raimundus Lullus megkövezése, 1755 k. Miquel Capó fametszőnek tulajdonítva,
aki a Guasp nyomda egyik legjobb művésze volt
aki a Guasp nyomda egyik legjobb művésze volt
Figyelemreméltó a hortus conclusus, amelybe a tábla labirintusa torkollik. Az Éden kertje ez, amelynek kapui megnyílnak a győztes előtt.
A (mallorcai) pénzérmék ugyanakkor kézzel foghatóbb díjat is kínálnak az erre fogékonyabb győztes számára.
Kedvesem,
VálaszTörlésazért írj már valamit arról, hogyan zajlott eme játék! (Csekély spanyoltudásom mián)
Igen, utólag gondoltam rá, hogy jó lenne külön bejegyzést írni erről a valaha nagyon elterjedt játékról. Ez volt az első európai táblás-dobókockás játék, minden későbbi hasonló őse, és hasonló módon is működött: ahányat dobtál, annyit léphettél előre, de bizonyos kockákon eltérő szabályok léptek életbe: pl. a 42-esre, „a labirintus házába” kerülve vissza kellett ugorni a 30-asra, másutt előre lehetett ugorni, megint másutt kimaradni a dobásból vagy kétszer dobni.
VálaszTörlésMinthogy a játék Lorenzo de’ Medici udvarában keletkezett a 15. század végén, ahol a tarokk is, ugyanaz a neoplatonista számszimbolika íródott bele mindkettőbe, amely ilyenformán a játékok révén a reneszánsz európai eszmetörténetet és ikonográfiát is befolyásolta.