|
Kilencvenkilenc évvel ezelőtt ezen a napon Budapest népe örömünnepet ült. Az öröm okát ma már nem könnyű megértenünk: ezen a napon rendelte el a Monarchia az általános mozgósítást, miután két nappal korábban a szarajevói merénylet miatt hadat üzent Szerbiának.
„Budapest utcája még nem látott ennyi lelkesedő fiatalembert, mint ma délután. Tódult mindenki a főbb útvonalakra, mindenkiből megelégedés tört ki, kalapokat dobáltak a levegőbe, hölgyek éltették a háborút, gyerekek zászlót és lampionokat kerítettek, s ezekkel járták be a várost, ahol tomboló lelkesedés uralkodott. – Éljen a háború! Éljen a király! – kiáltotta a hatalmas tömeg, mely valahonnan zászlót szerzett s úgy tüntetett a háború mellett.” (Pesti Napló)
Az általános öröm új, nemzetközi képi műfajt teremtett, a boldogan a frontra induló katonák csoportképeit, akik többnyire vonatuk ablakából-ajtajából integetnek, s a vonatra úticélként az ellenséges ország fővárosának nevét pingálták, mintha csak rövid kirándulásra mennének. Hiszen megmondta II. Vilmos császár is: mire a falevelek lehullnak, katonáink itthon lesznek.
| Juhász Gyula: Csodálatos napok… (1914. augusztus 1.) Csodálatos napok! Magára lelt a lelkünk, Mely meddő és beteg békében veszni tért, Ó első, legnagyobb és tiszta győzelmünk, Meglelte a magyar szavát, szívét és hitét! | Fenséges nagy napok! Új csillagok születnek S a régi csillagok új lánggal fénylenek. Vonuljatok dalos, harcos népregimentek, Új törvényt vés Klió és új történetet! |
Az új műfajból már korábban is közöltünk néhány talált darabot, de most Natasa Gajdarovával, a Nagy Háború blog szerzőjével úgy gondoltuk: az évfordulóra közzétesszük az általunk ismert összes ilyen képet, az Európa-szerte vidáman a szomszédba induló katonák képeit, mementóul, hogy így kezdődött a Klió által végül tényleg vésett új törvény és új történet.
... és hogy honnan jutottak el hova, arra az Élet szeretőjétől két vers ...
VálaszTörlésFERENC FERDINÁND JÁR A HADAK ÉLÉN
Szent László óta aludt a legenda,
És csodás fénnyel ime újra támadt:
Szent dördüléssel ajtaja kipattant
Az artstetteni szomoru kriptának.
Szent dördüléssel ajtaja kipattant
S lovára pattant a legendás herceg.
Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén,
S orgyilkos-ország rettegéssel reszket.
Ami siralmat ránk küldeni készült
Orgyilkos-ország irtó cselszövénye:
Véres nyomornak, könnyes szenvedésnek
Mostantól fogva mindörökre vége.
Mostantól fogva mindörökre vége.
Ijesztő rémnek, csüggedt halálvágynak.
Virágos, ékes szentelt fegyverek most
Utat a boldog, szebb jövőbe vágnak.
Anya ne sirjon, szerető vigadjon
És csókkal áldja hű vitéze kardját.
Ami most készül: anyakeblen csüngő
Gyermekek is mint férfiak akarják.
Ami most készül, szent leszámolás lesz
S nyugalom, áldás, béke a Jövőnek.
Virágos ékes fegyverünk nyomában
Nagy Békeország vasfalai nőnek.
Szent László óta aludt a legenda
S most egész világ ujra ámul fényén.
Szent dördüléssel mikor dörg az ágyu,
Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén...
(Szabadka, júl. 30.)
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
(Przemysl, november.)
Nagyon köszönöm, Tamás. Pontosan ezt a két verset akartam én is betenni a „honnan – hová” illusztrálására, de azt gondoltam, nagyon túlfeszítenék a szöveget. De az nagyon jó, hogy végül itt vannak.
VálaszTörlésÉs figyeljük meg, hogy milyen rövid ívben jutott el idáig, augusztustól novemberig.
VálaszTörlésBencsik Gábor történetíró mondja abszolút találóan - megmagyarázandó ezt az egészet - hogy egyszerűen senki nem fogta fel mi fog történni.
VálaszTörlésMindenki nagyjából azt hitte, amit az első Gyóni-vers is szimbolizál, hogy majd szép egyéni csatákban, hősies dartanyanos kardozgatások után majd az erősebb, lovagiasabb győz és valami olyasmi lesz a vége, mint ezen a festményen.
És épp ez a pár hónap kellett, hogy rájöjjön mindenki, a géppuska mellett ez már máshogy lesz.
Nekem Galántai József anno úgy mesélte, hogy volt egy angol tábornok, aki figyelmeztetett, az elkövetkező háború hosszú és elhúzódó lesz. A búr háború tanulságaként vonta ezt le, de persze mindenki tökkelütött hülyének tartotta. (Talán Kitchener volt, nem emlékszem már.)
VálaszTörlésA XIX. század végi francia katonai szabályzat még tiltotta, hogy a katonák beássák magukat!
Pedig ez az egész már egyszer megtörtént korábban egy távoli és jelentéktelennek gondolt országban, az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a polgárháború utolsó két éve már előrevetítette a lövészárkok borzalmát, de ez Európát a legkisebb mértékben sem érdekelte...
VálaszTörlésSzekeres István várostársam kimeríthetetlen és kitűnő gyűjteményébe egy igazi kuriózum került, a Csak egy éjszakára ... korabeli megzenésítése.
VálaszTörlés