Örömünnep


Kilencvenkilenc évvel ezelőtt ezen a napon Budapest népe örömünnepet ült. Az öröm okát ma már nem könnyű megértenünk: ezen a napon rendelte el a Monarchia az általános mozgósítást, miután két nappal korábban a szarajevói merénylet miatt hadat üzent Szerbiának.


„Budapest utcája még nem látott ennyi lelkesedő fiatalembert, mint ma délután. Tódult mindenki a főbb útvonalakra, mindenkiből megelégedés tört ki, kalapokat dobáltak a levegőbe, hölgyek éltették a háborút, gyerekek zászlót és lampionokat kerítettek, s ezekkel járták be a várost, ahol tomboló lelkesedés uralkodott. – Éljen a háború! Éljen a király! – kiáltotta a hatalmas tömeg, mely valahonnan zászlót szerzett s úgy tüntetett a háború mellett.” (Pesti Napló)

Az általános öröm új, nemzetközi képi műfajt teremtett, a boldogan a frontra induló katonák csoportképeit, akik többnyire vonatuk ablakából-ajtajából integetnek, s a vonatra úticélként az ellenséges ország fővárosának nevét pingálták, mintha csak rövid kirándulásra mennének. Hiszen megmondta II. Vilmos császár is: mire a falevelek lehullnak, katonáink itthon lesznek.


Juhász Gyula: Csodálatos napok…
(1914. augusztus 1.)

Csodálatos napok! Magára lelt a lelkünk,
Mely meddő és beteg békében veszni tért,
Ó első, legnagyobb és tiszta győzelmünk,
Meglelte a magyar szavát, szívét és hitét!



Fenséges nagy napok! Új csillagok születnek
S a régi csillagok új lánggal fénylenek.
Vonuljatok dalos, harcos népregimentek,
Új törvényt vés Klió és új történetet!


Az új műfajból már korábban is közöltünk néhány talált darabot, de most Natasa Gajdarovával, a Nagy Háború blog szerzőjével úgy gondoltuk: az évfordulóra közzétesszük az általunk ismert összes ilyen képet, az Európa-szerte vidáman a szomszédba induló katonák képeit, mementóul, hogy így kezdődött a Klió által végül tényleg vésett új törvény és új történet.




7 megjegyzés:

  1. ... és hogy honnan jutottak el hova, arra az Élet szeretőjétől két vers ...

    FERENC FERDINÁND JÁR A HADAK ÉLÉN

    Szent László óta aludt a legenda,
    És csodás fénnyel ime újra támadt:
    Szent dördüléssel ajtaja kipattant
    Az artstetteni szomoru kriptának.

    Szent dördüléssel ajtaja kipattant
    S lovára pattant a legendás herceg.
    Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén,
    S orgyilkos-ország rettegéssel reszket.

    Ami siralmat ránk küldeni készült
    Orgyilkos-ország irtó cselszövénye:
    Véres nyomornak, könnyes szenvedésnek
    Mostantól fogva mindörökre vége.

    Mostantól fogva mindörökre vége.
    Ijesztő rémnek, csüggedt halálvágynak.
    Virágos, ékes szentelt fegyverek most
    Utat a boldog, szebb jövőbe vágnak.

    Anya ne sirjon, szerető vigadjon
    És csókkal áldja hű vitéze kardját.
    Ami most készül: anyakeblen csüngő
    Gyermekek is mint férfiak akarják.

    Ami most készül, szent leszámolás lesz
    S nyugalom, áldás, béke a Jövőnek.
    Virágos ékes fegyverünk nyomában
    Nagy Békeország vasfalai nőnek.

    Szent László óta aludt a legenda
    S most egész világ ujra ámul fényén.
    Szent dördüléssel mikor dörg az ágyu,
    Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén...

    (Szabadka, júl. 30.)

    CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
    A pártoskodókat, a vitézkedőket.
    Csak egy éjszakára:
    Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
    Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
    Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
    S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
    Gerendatöréskor szálka-keresőket.
    Csak egy éjszakára:
    Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
    S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
    Robbanó golyónak mikor fénye támad
    S véres vize kicsap a vén Visztulának.

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
    Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
    Csak egy éjszakára:
    Mikor gránát-vulkán izzó közepén
    Ugy forog a férfi, mint a falevél;
    S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, -
    Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
    A hitetleneket s az üzérkedőket.
    Csak egy éjszakára:
    Mikor a pokolnak égő torka tárul,
    S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
    Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
    S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...

    Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
    Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
    Csak egy éjszakára:
    Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
    Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
    Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
    Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

    Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
    Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
    Csak egy éjszakára:
    Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
    Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
    Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
    Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

    Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
    Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
    Hogy esküdne mind-mind,
    S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
    Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
    Magyar vérem ellen soha-soha többet!
    - - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

    (Przemysl, november.)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm, Tamás. Pontosan ezt a két verset akartam én is betenni a „honnan – hová” illusztrálására, de azt gondoltam, nagyon túlfeszítenék a szöveget. De az nagyon jó, hogy végül itt vannak.

    VálaszTörlés
  3. És figyeljük meg, hogy milyen rövid ívben jutott el idáig, augusztustól novemberig.

    VálaszTörlés
  4. Bencsik Gábor történetíró mondja abszolút találóan - megmagyarázandó ezt az egészet - hogy egyszerűen senki nem fogta fel mi fog történni.
    Mindenki nagyjából azt hitte, amit az első Gyóni-vers is szimbolizál, hogy majd szép egyéni csatákban, hősies dartanyanos kardozgatások után majd az erősebb, lovagiasabb győz és valami olyasmi lesz a vége, mint ezen a festményen.
    És épp ez a pár hónap kellett, hogy rájöjjön mindenki, a géppuska mellett ez már máshogy lesz.

    VálaszTörlés
  5. Nekem Galántai József anno úgy mesélte, hogy volt egy angol tábornok, aki figyelmeztetett, az elkövetkező háború hosszú és elhúzódó lesz. A búr háború tanulságaként vonta ezt le, de persze mindenki tökkelütött hülyének tartotta. (Talán Kitchener volt, nem emlékszem már.)
    A XIX. század végi francia katonai szabályzat még tiltotta, hogy a katonák beássák magukat!

    VálaszTörlés
  6. Pedig ez az egész már egyszer megtörtént korábban egy távoli és jelentéktelennek gondolt országban, az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a polgárháború utolsó két éve már előrevetítette a lövészárkok borzalmát, de ez Európát a legkisebb mértékben sem érdekelte...

    VálaszTörlés
  7. Szekeres István várostársam kimeríthetetlen és kitűnő gyűjteményébe egy igazi kuriózum került, a Csak egy éjszakára ... korabeli megzenésítése.

    VálaszTörlés

A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.