Megjöttünk

négynapos túránkról, Lembergből/Lwówból és Galíciából, amelyet a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel közösen szerveztünk. Bejártuk Lemberg óvárosát, végigkövettük az egykori zsidó negyed kevesek által ismert, rejtett emlékeit, a lyczakówi temetőben – a lengyel pantheonban – tanúi voltunk a különféle emlékművek rivalizálásának a város identitásának meghatározásáért, s a janowskai munkatábor mellett, a kleparówi vasútállomás falán elhelyezett, szinte észrevehetetlen emléktábla előtt a férfiak káddist mondtak az innen a belżeci haláltáborba vitt ötszázezer galíciai áldozatért. Tarnopol felé útnak indulva felkutattuk a két pusztuló zsinagógát Csortkovban, ahonnét a mai Teleki téri zsinagóga – az egykori Chortkover Kloyz – közössége ered, s a jóformán ismeretlen nagy zsidó temetőt az egykori Délkelet-Galícia intellektuális központjában, Bucsacsban, ahonnét olyan figurák származnak, mint Sigmund Freud és Simon Wiesenthal, a legnagyobb századeleji orosz könyvkiadó Joszif Knebel és az első Nobel-díjas héber nyelvű író, Shmuel Yosef Agnon, akinek szülőháza – ma emléktáblával – talán egyedüliként vészelte át a zsidó negyednek és zsinagógáinak szovjet időkben végbevitt lebontását. Az utolsó napon pedig partizánakcióban szaladtunk le még száz kilométert délre, hogy végigfényképezzük a galíciai-bukovinai határon fekvő három haszid temető sok száz gyönyörű sírkövét. Mindezekről a következő napokban részletesen is beszámolunk.

A – Lemberg/Lwów; B – Czortków/Csortkiv; C – Buczacz/Bucsacs; D – Stanislawów/Ivano-Frankivszk; E – Koszev; F – Kuti; G – Vizsnyica. Lásd nagyobban.

A hazafelé vezető úton kérdezgettem, kit mi érintett meg a legjobban. Sokakat a Lemberg házain, terein, belső udvaraiban még szinte tapintható múlt idő, a hámló vakolatok alól feltáruló egykori lengyel és jiddis boltfeliratok (amelyeket hamarosan térképen teszünk közzé), s ezzel a múlttal együtt a város máig lüktető elevensége. A városszéli dűlőút mellett húzódó régi bucsacsi temető sok ezer sírkövének festői magányossága. A gyökerek felfedezése, amelyekből a modern zsidóság annyi vonulata ered, és amelyekre többnyire csak lokalizálhatatlan, egzotikus helynevek utalnak, s most íme itt vannak, láthatóan, tapinthatóan, a maguk valóságában.

Ezt a feliratot történetesen éppen mi kapartuk elő a vakolat alól… de erről később.

Többen is felvetették, milyen szívesen járnák be a régió zsidó örökségének más helyszíneit is az én kalauzolásommal. Én pedig örömmel vinnék el másokat is azokra a helyekre, amelyeket már évek óta kutatok és látogatok hol magamban, hol Két Sheng, hebraista szakértőnk, és Wang Wei, a spanyol zsidóság jó ismerője társaságában. A lehetőségeket latolgatva a következő utak körvonalazódtak a következő hónapokra:

- Még két lembergi/lwówi út: az egyik a július 25-i hétvégén, a szokásos évi klezmerfesztivál időpontjában; a másik szeptemberben, amikor többen is ráérnének. Mindkettő négy napos út lenne, és a mostani nagy galíciai körúttal szemben csak a várost járnánk be nagyon részletesen. Ha kevesen megyünk, vasúti hálókocsit, ha többen, buszt szervezek, és persze aki akar, saját autóval is jöhet. A mostanival ellentétben igyekszem viszonylag a központban olcsó szállodát találni, hogy busz nélkül is ki-ki szabadon mozoghasson.

- A zsidó bor Tokaj-Hegyaljától Lengyelországig tartó útjának elejét, a hegyaljai zsinagógákat és temetőket viszonylag sokan ismerik, de északabbra eső szakaszát már jóval kevesebben. A Kassa-Eperjes-Bártfa-Nowy Sącz útvonal – utóbbi a lengyel haszidizmus fontos központja volt, amely az útvonal több hitközségének is rabbit adott – és a környező kisvárosok zsidó emlékeinek végigjárására egy két- vagy háromnapos hétvége is elegendő: kevés résztvevő esetén kisbusszal, ha sokan jönnek, naggyal. Az első ilyen utat július közepe táján szerveznénk, és őszig igény szerint még egyszer vagy többször is megismételhetnénk.

- Galíciai shtetl-túra: a zsidó kisvárosok Leskótól Brodyig és a lucki erődzsinagógától a bukovinai haszid temetőkig. Ez egy legalább négy-öt napos túra, busszal vagy saját autóval, a résztvevők idejéhez és érdeklődéséhez igazítva.

- Odessza és a Krím: a nagy álom, amelyről mindenki áhítattal beszélt, de kérdés, hogy hányan vállalkoznak rá majd ténylegesen is. Bejárásához legalább egy hétre van szükség, de amit látni fogunk, megéri a fáradságot: a város zsidó negyede, a Moldavanka, Iszaak Babel elbeszéléseinek színtere, a Krím karaita városai és temetői, amelyekről hamarosan írni fogunk, az orthodox és örmény kolostorok, a bahcsiszaraji káni palota…

Akit bármelyik út érdekel, írjon nekünk ezen a héten a wang@studiolum.com címre, időpontot is javasolva rá. Az eddigi megbeszélések és további jelentkezések alapján a jövő héten tesszük közzé véglegesen az időpontokat, útvonalakat és a várható költségeket. Természetesen ha valaki maga szervez csoportot és utat, annak kalauzolására is szívesen vállalkozom. És addig is sorra teszem közzé a beszámolókat Lembergről, Galíciáról és a zsidó örökségről. Tartsanak velünk.

A Wang folyó összes posztja a kelet-európai (és távolabbi) zsidó kulturális örökségről