Dartsedo / Kangding, Tibet kapuja (Utazás Khamban 2.)

Utazás Khamban
Dzsashidelej!
Temető az égben
Kangding, Tibet kapuja
A kangdingi szerelmes dal
Tagong kolostora
Drakgo Buddhái
A Himalája tornyai
Nomád esküvő Tibetben
Tibetből hagyományosan öt út vezetett a külvilágba. Kettő délen Indiába, ahonnét a vallás, kultúra és művészet áramlott fel ezer éven át Tibetbe. Egy északkeleten, Amdo – ma Qinghai – tartományon át érte el az ujgurisztáni Selyemutat, majd azzal a Yang-kapun át vonult be Kínába. A negyedik és ötödik pedig Kham tartományon keresztül lépett ki keletre, Szecsuánba illetve délkeletre, Yünnanba. Ezt a kettőt nevezik hagyományosan a tea és ló útjának az itt szállított két legfontosabb árucikkről. A kínai teatermő vidékekről ugyanis téglákba préselt teát szállítottak fel Tibetbe, onnan pedig a nomádok által tenyésztett kitűnő lovakat le a kínai elit számára.

A Historical atlas of Tibet (2015)-ből vett alábbi térkép azt mutatja, hogy Tibet központjából, Lhasából hagyományos úton hány hét alatt lehetett eljutni a szomszédos vidékekre. Szecsuánba vagy Yünnanba például tizenkét héten, azaz három hónapon át tartott az út.

A térkép alábbi kivágásán pedig külön kiemeltem pirossal a tea és ló útjának két, szecsuáni és yünnani ágát. Ezen látszik, hogy Chamdóhoz, Kelet-Tibet központjához elérve az út két ágra oszlott, s így vonult végig Kham tartományon. Az északi ág Dergén és Garzên keresztül érte el Dartsedót, a mai Kangdingot, míg a déli ág Batangon és Litangon át ért ugyanoda. Az északi a mai 317-es, a déli a 318-as autóút, ez a kettő a mai Nyugat-Szecsuán avagy Garze Tibeti Autonóm Prefektúra két főútja.

A déli ágról ágazott le Markamnál délkelet felé a yünnani útvonal, amely Lijiangon, a naxi királyság fővárosán, és Dalin, a bao nemzetiség Nanzhao-királyságának székhelyén át vonult le a dél-yünnani teamezők felé.

Ez az az útvonal-együttes, amelyet szeptemberi túránkon – immár sokadszor – végigjárunk: először a szecsuáni kettős útvonalat, aztán a yünnani utat. Ezek bejárását írom le ebben az „Utazás Khamban” posztsorozatban.

Szecsuánból, Chengdu felől érkezve – amely egészen a 18. század elejéig csupán határváros és helyőrség volt Tibettel szemközt – a karavánok Dartsedo, a mai Kangding városban léptek tibeti területre, ezt tekintették hagyományosan Tibet kapujának, mint ahogy ma is az: a chengdui busz az egykor három hétig tartó utat négy óra alatt, rengeteg alagúton keresztül megtéve az itteni buszpályaudvaron áll meg, innen lehet helyi buszokkal vagy taxival tovább menni Kham-Tibet belsejébe.

Dartsedo a 20. századig Chakla „királyság” illetve tusi fővárosa volt. Kham tartomány hagyományosan olyan törzsi területek patchworkje volt, amelyek központja egy-egy kolostor- és vásárváros volt. Ezek folyton igyekeztek kivonni magukat a tibeti kormány fennhatósága és főleg adóztatása alól, és független királyságoknak nyilvánítani magukat. Ennek érdekében gyakran szövetkeztek a kínai birodalommal, amely nagylelkűen és önzetlenül támogatta őket Tibet rovására. A 17-19. századi Kham történetét ezeknek a kis törzsi területeknek a viszonyai, s Tibet és Kína közötti hintapolitikája határozzák meg. Kham 18. század eleji kínai meghódítása után a Qing-dinasztia az itteni törzsfőnököket tartományi kormányzóknak, tusinak ismerte el, akik megőrizték dinasztikus, apáról fiúra tovább öröklődő hatalmukat saját „királyságuk” fölött. Kína ilyen tusi-rendszer alapján irányította a nyugati és déli határvidékeket egészen addig, míg 1911-ben bele nem tagolta őket az egységes birodalmi kormányzatba. Az 1666-ban Tibettől függetlenné vált Chakla fővárosa, Dartsedo is ekkor kapta a kínai Kangding nevet a korábbi Dajianlu helyett, amely a tibeti név egyszerű átírása volt.

A város mély és szűk völgyben fekszik, a Dar és Tse folyók összefolyásánál, amelyekből a városon végigfutó Dartsedo folyó születik. A város maga csupán néhány utca a folyóval párhuzamosan, többnek nem volt hely a völgyben. A jobb parton vannak az elegáns utcák a szállodákkal és éttermekkel, a bal parton a piac. A fő áruk a hegyi gombák, a tibeti fennsíkon nevelt jakhús és a szecsuáni alföldről felhozott zöldség-gyümölcs.

kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25 kham25

kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26 kham26

kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31 kham31

Hely híján a város központja is egy hídon van, amelyen az út a baloldali piacról a jobboldali bevásárlóutcákba átvezet. A hídon padok vannak, le lehet ülni rájuk, szóba elegyedni a már ott ülőkkel, vagy látványosan távolságot tartani tőlük, és azt a hegyet bámulni, amely a híddal szemközt bemerészkedett egészen a folyó partjáig, de pórul járt, mert a helybéliek telepingálták tibeti istenképmásokkal. Ezek látására még a falusiak is bejönnek ide. Áhítatosan bámulják az isteneket, s az imádság modern formájaként telóval fényképezik őket totálra.

kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28 kham28

A folyó partján, az egykori városkapu helyén kis szoborcsoport emlékeztet a tea és ló útjára. A kapun ki- és bevezető utat sokan járják, elsősorban a Tibet felé induló teakaravánok. A tea és ló útjának déli, yünnani ágától eltérően, ahol a széles folyóvölgyekben lovakat, öszvéreket, majd a fennsíkon jakokat is használhattak a tea szállítására, a szecsuáni ágon kizárólag emberek voltak képesek végighaladni a nagy táblában hátukra szíjazott nyolcvan-száz kilónyi tea súlya alatt. Olykor még ők sem: a hideg, a viharok, a csúszós sziklák megkövetelték a maguk áldozatait. A Kangding fölötti Dafengwang-hágót nem véletlenül nevezték „a Fehér Csontok Pagodájának”.

Kangding lakói hagyományosan tea- és lókereskedők, karavánvezetők és főként ladók voltak, kemény kötésű és renkívül szegény tibeti parasztok vagy nomádok, akiknek egyetlen megélhetési forrása a tea szállítása volt. Egy három-négy hetes útért (amelyet majdnem ugyanennyi idő követett a Tibetből a teáért lovakat szállító karaván kíséretében) nagyjából annyi rizst kaptak fizetségül, amennyi teát a hátukon felvittek a fennsíkra. Néhány öreg lado, akik gyerekként kisebb teherrel követték apjukat az utolsó utakon az 1940-es évek végén, még ma is él; a velük készült interjúkat, életrajzi kiadványokat láttam könyvesboltokban.

Dartsedói ladók. David Crockett Graham felvételei, 1929

A ladók mellett ott vannak azok az egykori figurák is, akik a régi fényképek és elbeszélések tanúsága szerint a városkapu környékét mint közösségi teret látogatták és színesítették: vándor mutatványosok, hátukon majommal, a mesemondó és hallgatósága, borbély és kuncsaftja, koldusok és segítőik, tea- és gőzgombóc-árusok, buddhista lámák és a francia katolikus pap, aki hordárja kíséretében Tibet felé gyalogol, hogy ott létrehozza azokat a máig élő katolikus szigeteket, amelyekről egy korábbi úton írtam.

Kangding mai látogatói pedig boldogan vegyülnek el a felidézett történelmi miliőben és fotózkodnak figuráival.

kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29 kham29

És kicsit arrébb a jellegzetes kínai faszadizmus jegyében csupán egy megmaradt fallal – de azon egy szoborjelenettel és egy rekonstruált kapuval – jelzik az egykori központi karavánszeráj és teafüstölő, a Gáz-torony helyét.

Alkonyodik. A folyó két partján kigyúlnak a fények. A folyóparti főutca egy kiszélesedésében pedig megindul a zene. Kangdingban, mint Tibet minden más városában is, az emberek esti táncra gyűlnek össze.

kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30 kham30

A folyó bal partján ilyenfajta erősen beatesített tibeti lakodalmasra táncolnak. Átellenben, a jobb partján egy kisebb téren viszont jóval hagyományosabb dallamokra:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A Blogger néha megeszi az üzeneteket. Küldés előtt biztosabb kimásolni a hozzászólást, hogy ilyen esetben még egyszer el lehessen küldeni.