„Kőrösmező. Gátvíz érkezésekor tutajosok imája”
|
„Ngs. [Nagyságos] Tabéry Géza urnak, Oradea-Mare, Kálvária útca 21.Édes Gézám,
oly szép ez a vidék, ahol járunk, hogy idekivánunk benneteket is. Pompás helyek, kitünő koszt, szegény zsidók és rongyos oroszok… Igen érdekes helyek. Cseh-lengyel határnál, néha átjárunk 14°-os pilseni sört inni Csehiába. Kár hogy oly kevés a hátralevő idő, de vigaszul szolgál, hogy visszatértünk utján ujra meleg és értékes aranyos közeletekben leszünk pár órára. Igen nagy szeretettel gondolunk rátok! Károly.”
Az előző bejegyzés után még néhány poszt erejéig szeretnék Kőrösmezőn maradni. De addig is, míg a következő elkészül, újabb játékra invitálom olvasóinkat.
 Kőrösmező/Yasinia a mai Kárpátalján |
Mint tudjuk, Kőrösmező (akkoriban Jasiňa) a két világháború között az egész Kárpátaljával együtt Csehszlovákiához tartozott, s ténylegesen 1944-ben, békeszerződés szerint pedig 1947-ben került át Ukrajnához. A fenti képeslapot azonban, amelyet egy árverési szájton találtunk, román felirattal és román bélyeggel küldték 1922. júliusában Kőrösmezőről Nagyváradra (mégpedig nem is akárkinek). Ráadásul a feladó azt írja, hogy Kőrösmezőről „átjárnak Csehiába” sört inni.Hogyan lehetséges ez?
S egyáltalán, egy-egy ilyen régi képeslap mindig valami bonyolult és érdekes történet partra vetett palackpostája. Milyen történetekről ad hírt ez a képeslap, beleértve a román királyi bélyeget és a felülnyomott „Levelezőlap”-ot, Tabéry Gézát és Oradea-Marét, a „tutajosok imáját” és a körösmezei tutajosokat, s vajon ez utóbbiak „szegény zsidók” vagy a „rongyos oroszok” voltak?
Szakértőinket arra kérjük, adjanak pár óra laufot a többi olvasónak, s addig is küldjenek anyagokat az ezt a történetet elmesélő poszthoz. :)
1919-ben az ún. Hucul Köztársaságot a román csapatok szállták meg, és 1922-ben adják csak át a területet Csehszlovákiának.
VálaszTörlésDe persze nem is kell laufot adni, írjon mindenki bátran, én meg csak kicsit később teszem közzé az összes beérkezett kommentet :)
VálaszTörlés„A magyar hatóságokkal való szakítás 1919. január 8-án lett teljes, amikor Kőrösmezőn kikiáltották a Hucul A ruszinok Kárpátalján két nagy etnikai csoportra oszthatók: síklakók (dolisnyákok) és hegylakók (verhovinaiak). Utóbbiak közt megkülönböztethetőek a lemkók, a bojkók és a huculok.Köztársaságot. Utóbbi azonban – közvetlenül a román csapatok szomszédságában – nem volt kimondottan hosszú életű alakulat: az év májusára a románok megszállták a „köztársaság” teljes területét. A Hucul Köztársaság vezetői ekkor Csehszlovákiához fordultak, s kérték azt, hogy a románok által megszállt kárpátaljai területeket is csatolják Csehszlovákiához. Minderre azonban egészen 1920 novemberéig várni kellett, míg a románok kiürítik a területet.” http://www.nyest.hu/hirek/a-karpataljai-rapszodia-es-a-podkarpatska-rus
VálaszTörlésEzek szerint nem ürítették ki?
A delcampe.net oldalon van fent több is, például ennek a hátlapja is érdekes:
VálaszTörléshttp://www.delcampe.net/page/item/id,219694864,var,Ukraine-Hungary-Korosmezo-Jasina-Frasin-Poor-Hutsul-family-house,language,E.html
oly szép ez a vidék, ahol járunk, hogy idekivánunk benneteket is. [...] visszatértünk utján ujra meleg és értékes aranyos közeletekben leszünk pár órára. Igen nagy szeretettel gondolunk rátok!
VálaszTörlésÉn egyszerűen szóhoz se jutok, ez ennyire szép.
Ahhoz lehet köze, hogy Kárpátaljára Csehszlovákia és Románia egyaránt igényt tartott (Magyarország és a gyenge "nyugati" ukrán állam mellett). Előbbi is és utóbbi is "etnikai" (román illetve szlovák lakossága miatt) és közlekedés-földrajzi, gazdasági érvekkel támasztotta ezeket alá. Ez a vita a "kisantant" tagjai közötti egyik hosszan elhúzódó és mérgező területi konfliktus volt.
VálaszTörlés(Ha emlékeim nem csalnak, Románia egy ideig párhuzamos közigazgatást - postai szolgáltatás stb. - is kiépített az I. vh. végén, amely részben tovább működött később is és erről hosszasan tárgyalt a két kormány is. Csak fokozatosan szűnt meg ez a kettőség).
No, nem tudom, hogy hányan írtak, de én akkor lelövöm a poént : Károly valószínűleg Lengyelországba ment Romániából, és az akkortájt már fejlődő lengyel hegyi üdülőfalvak valamelyikében nyaralt, amiket mi is láttunk a Bukovina-túrán. A tutajosok akár oroszok vagy zsidók is lehettek, a képeslap meg ugyanúgy ottfelejtődött, mint a hotini katona trencséni képeslapja. Hogy persze felülnyomattatott román szöveggel, az természetes ....
VálaszTörlésNa várj csak, de ha Lengyelországban felejtődött a lap, akkor miért román szöveggel nyomtatták felül? És miért román bélyeggel adták fel (mondjuk haza is vihette Erdélybe feladni, de akkor miért „itt”-ről beszél, meg „majd a hazafelé vezető úton”-ról)?
VálaszTörlésNem arról van szó, hogy az I. vh. után Csehszlovákia előtt román megszállás alá kerültek a területek és a román állam később sem adta fel területi követeléseit Kárpátaljával szemben (a "kisantant" Magyarországon kevéssé ismert egymás közötti területi konfliktusai között az egyik legelmérgesedettebb volt, amelyet "etnikai" - "szlovák" és román lakosság - és közlekedés-földrajzi érvekkel támasztott alá mindkét fél. A többi igénylő Magyarország és a "nyugati ukrán állam" volt.)
VálaszTörlésMég annyi is rémlik, hogy valami megállapodás szerint a már kiépített közigazgatást (posta stb.) egy részét tovább működtette Románia.
Tamásnak mint társszerzőnek a kommentjei moderálatlanul jönnek át, de a többi hozzászólás sincs ám elfelejtve, csak most már inkább a megfejtés-poszt megjelenésekor teszem őket közzé. Mindben van valami igazság, de a történet egy kicsit mindegyiknél bonyolultabb és kelet-európaibb :)
VálaszTörlésMegvan: Károly volt a tutajos, és azért román a felülnyomás, mert épp a román oldalon adta fel a Tiszán :)
VálaszTörlésMondjuk én azt nem tudom kinézni, honnan adták fel a lapot, de szövegkörnyezetileg csak annak van értelme, hogy egy másik országból járt át sörözni - én ezt Kőrösmezőre könnyebben Lengyelországból képzelném el, de valóban lehet akár Erdélyből, Máramarosszigetből is.
Ez egy nagyon érdekes feladvány :)
VálaszTörlésA felülnyomtatott levelezőlapra viszonylag egyszerű lehet a magyarázat - a ma Kárpátalja néven ismert terület délkeleti része román katonai megszállás alá került 1919-ben, Máramaros vármegyében a polgári közigazgatást is bevezették, és a béketárgyalások során követelték is az újabb "ősi föld" Romániához csatolását. Ebből ugyan nem lett semmi, és 1920-ban vissza kellett vonulniuk a jelenlegi határok mögé, de a Máramarosban levő Kőrösmezőn hátrahagyhatták a felülnyomtatott levelezőlapot.
Viszont 1922-ben hogy lehetett ott román bélyeggel feladni levelet? Ha egyáltalán ott adták fel, hiszen "Csehiába" átmenni máshonnan kellett volna. Mondjuk Máramarosnak a Romániának ítélt déli csücskéből. De hogy jön ide a cseh-lengyel határ akkor? A cseh-lengyel-román hármashatárra gondol a szerző? Vagy Lengyelországban volt mégis? Az igaz hogy a "túloldal" (Pokutia/Pokucia - nem tudom mi lenne a helyes magyar neve) is román megszállás alatt volt 1919-ben, de az tudtommal még abban az évben megszűnt. Szóval valami homály van itt még :)