Dandy horse

Nem ritkaság a civilizáció történetében, hogy egy dolgot kétszer fedezzenek fel, akár mert első feltalálása homályba merült, akár mert a beavatottak szántszándékkal őrizték az első felfedezés titkát. Így történt ez a biciklivel is, amelyet ugyan a 12. századtól kezdve máig folytonosan használ a Nap és Hold lovagrendje – sőt újabb adatok szerint már korábban is a templáriusok, akik Egyiptomból vették át, ahol a homok miatt nem tudott elterjedni –, s amely a 16. században még felszínre is bukkant a nagy reneszánsz festők képein és Leonardo elméleti értekezéseiben, ám ezután ismét a titok fátyla borult rá egészen napjainkig, míg Borisz Indrikov áldozatos munkássága fényt nem derített dicső múltjára. Hogy a Tour de France-ot 1903-tól, a Giro d’Italiát 1909-től vagy a Vuelta d’Españát 1935-től meg lehessen rendezni, előtte ismét fel kellett találni a kerékpárt. E feladat terhét Karl Christian Ludwig Drais von Sauerbronn báró vállalta magára 1817-ben.

Von Drais őskerékpárja, 1817

Hobby horse, 1818. Coventry Transport Museum

Hobby horse a londoni Science Museumban

A hobby horse első kereke már kormányozható volt

Hobby horse, másolat, 1819

Hobby horse-felvonulás a ravensburgi Rutenfesten, 2005

There once was a Baron von Drais [pronounced “Drice”] Who observed some swift skaters on ice; “If they balance on steels Then why not on two wheels – Yes, a Laufmaschine, that would be nice!”

Látván báró von Drais Károly hogy a korcsolyázó milyen bátor, így szólt: „Ha ő így a jégen, hát akkor én meg két keréken, Laufmaschinen járok mától!”

Roger Street, 1823

A kétkerekű alkotmány német Laufmaschine neve nem sebességére, hanem meghajtásának módjára utal. Fanciául feltalálója nevéről a draisienne, angolul pedig – Denis Johnson 1818-ban továbbfejlesztett változatában – a hobby-horse vagy dandy-horse nevet kapta.

Johnson tervrajza, 1818. George Edward Eyre és William Spottiswoode kiadása, 1857

Az angol név előtagját jól indokolja az a nagy számú karikatúra, amelyeken a korabeli illusztrátorok örökítették meg a járgány használóit és használatának módjait.

John Hudson kiadása, 1819

„Modern Pegazus, avagy dandy-lovak teljes sebességgel”

A gyalogjáró ló, avagy mi a különbség lejtőn fel és le között. William Heath, 1819

Hobbyló-futtatás, Párizs, Luxembourg-kert, 1818

„Egy P***e [herceg] hobbylován Herdfordban!” J. Lewis Marks nyomata, 1819”

A család levegőzni indul

Próbakörút a hobbyló-kiállításon, a város nyugati végén, 1819

Az utazási költségek megtakarítása, 1819

Királyi Hobbyló, avagy a hertfordshirei lovacska!

Kötelességtudó gyermek apja látogatására indul. Jelenet a windsori úton

Királyi hobbylovak. Dandyk hobbylovukon! Isaac Robert Cruikshank metszete, 1819

Dandyk hobbylovukon! Isaac Robert Cruikshank metszete

Az eppingi vadászat, avagy hobbylovak egymás hegyén-hátán, 1819

A dandyellenes gyalogság győzelme, avagy az eltiport hobbylovasság. Charles Williams, 1819

Balesetek az előkelő világban, avagy az összetört királyi hobbyló.
A Bűnvisszaszorítási Bizottságnak ajánlva

Minden kakas a maga ülőjén, avagy úton a hobbylóvásárra

Az új találmány hírét a kevéssé hízelgő karikatúrák mellett bizalomgerjesztőbb ábrázolások is terjesztették röplapon és nyomtatásban egyaránt.

Gyalogos hobbyló. Elterjedt aquatinta metszet, 1817 k.

Gyalogos hobbyló, Akcermann kiadása, 1819

A meghajtás módjában csak 1862-ben következett be jelentős változás, amikor a mindössze 19 éves Pierre Lallement nancy-i gyerekkocsi-készítő – minden mindennel összefügg! – pedált szerelt az első kerékre. Ő azonban nem fogott hozzá a prototípus tömeggyártásához, nem úgy, mint egy másik, párizsi gyermekkocsi-készítő, Pierre Michaux, aki ugyanebben az időben és Lallement-től függetlenül találta fel ugyanezt az újítást (immár tehát harmadszor a Nap és a Hold lovagjai óta).

Pierre Lallement találmányán, illetve kerékpárja

Az 1866. november 20-án 59,915 szám alatt kiadott amerikai szabadalom
Pierre Lallement első pedálmeghajtású kerékpárja számára

Michaux velocipédje

Michaux a biciklijén, felvágatlan vizitkártya, 1867 (a Vizitkártya bejegyzésünkből)

A Michaux-kerékpárt, amelynek neve Franciaországban velocipède, Amerikában azonban a sokatmondó boneshaker volt, Franciaországban Eugène Meyer, míg Britanniában James Starley tökéletesítették tovább. Ennek eredményeképpen jött létre az 1870-es években az a jól ismert velocipéd, amelynek immár faküllők helyett feszített drótküllős és vas helyett felfújt gumiabronccsal ellátott első kereke a sebesség érdekében jóval nagyobb volt a hátsónál, s ezért a szakirodalom a korabeli brit pénzek arányáról csak „penny-farthing”-nak emlegeti. James unokaöccse, John Kemp Starley lesz majd az, aki 1885-ben létrehozza a hátsókerék- és láncmeghajtású „safety bicycle”-t két egyforma magasságú kerékkel, a modern kerékpárok prototípusát, eljutva ezzel a Nap és a Hold Lovagjainak tudásához – de ez már egy másik történet.

Penny-farthing: A kerékpár a mladá boleslavi Škoda Múzeumból

Két úr penny-farthingsen, Los Angeles, 1886

A velocipéd fajtái a Brockhaus’ Conversations-Lexicon 13. kiadása (1887) 16. kötetéből

Velocipéd szerelése egy iszfaháni bicikliműhelyben 2006 körül, a Biciklik c. bejegyzésünkből

Kikerekezés a szabadba, 1887 k.

Mint az utóbbi kép is mutatja, a hölgyek ruházata hosszú időn át nem tette lehetővé a „szabályos” kerékpározást. A megoldások egyike a hobby horse vázának leeresztése volt, a másik az olyan tricikli (vagy quadracikli) amelynek nyergében a hölgy úgy ült, mint egy kis diadalszekéren.

Hölgyek gyalogos hobbylova

Háromkerekű velocipéd, avagy pilentum. – Dandizette-k „anti-straddling”-jukon

1885 Coventry Rotary Quadracycle a washingtoni Fehér Ház előtt

A „safe bicycle” azonban az 1890-es évektől egyre több hölgyet vonzott, következésképpen nem volt más megoldás: a női ruhának kellett átalakulnia, hasonlóvá válnia a bicikliző férfiakéhoz. A női egyenjogúság századvégi harcosai felfigyeltek erre, és lelkesen üdvözölték az új találmányt: „Úgy gondolom, a kerékpározás többet tett a nők egyenjogúsításáért, mint bármi más a világon: a szabadság és önbizalom érzésével ajándékozza meg a nőket.” – jelentette ki Susan B. Anthony amerikai polgárjogi mozgalmi vezető.

„The Bicycle Babe”. Punch, 12 January 1895, p. 23.
„Drága Jessie-m, mi a csudának ez a bicikliöltözék?” „Hogy viseljem, természetesen.”
„De hát nincs is biciklid!” „No igen. De van varrógépem!”

De ha már megemlítettük a gyerekkocsit, érdemes felfigyelni ennek és a kerékpárnak arra a közös vonására, hogy mindkettőt nagyon hosszan egy korábbi, hagyományos utazóeszköz mintájára képzelték el és formálták. A gyerekkocsi esetében ez az eszköz a lovaskocsi volt, míg a bicikli esetében maga a ló, mint a korai „hobby horse” és „dandy horse” elnevezések mutatják. Míg a felnőttek járgányain ez csak stilizáltan jelentkezett, a gyerekek számára készült 19. századi (sőt későbbi) hobby horse-okon plasztikusan is megjelenítették az összefüggést:

Balra: USA 1875-1885; Jobbra: Pennsylvania, 1850-1875

A. Garnier, Franciaország (az egyik legnagyobb lovastricikli-gyártó 1890 és 1922 között)

Az első hobby horse-lovasok számára a hagyományos mintára szerveztek „lovaglóiskolát”, s a korai karikatúrák a lóvásár mintájára mutatják be a járművásárlást (és persze a konkurrenciát, a hagyományos lókupecet, aki elszorult szívvel sejti meg a jövőt).

Dennis Johnson hobbylovaglóiskolája

A hobby horse-kereskedő. George Cruikshank metszete, 1819

S végül a kor a velocipéd diadalát is úgy élte meg és jelentette be, mint hagyományos riválisa, a ló fölötti győzelmet:

1869-es metszet: a velocipéd megelőzi a vágtató lovat

We can beat the swiftest steed With our new velocipede!

Velocipédünk mindent legyőz – vágtató csődört is megelőz!

Folytatás: Fotóalbum az ősbiciklistákról