|
Az elmúlt hónapokban valamiképpen újra meg újra visszatértünk Kőrösmezőre, a Tisza forrása és a Galíciába vezető Tatár-hágó alatt fekvő „német-orosz faluba”. Hol tavaly nyári túráink felfedezéseit osztottuk meg, hol az idegenrendészeti eljárás keretében életüket vesztettekről emlékeztünk meg, hol az egykori utazó, Török Sándor kalauzolásával kapaszkodtunk fel a lengyel határra, majd szálltunk a határállomáson magyar vonatra. Tegnapi bejegyzésünkben pedig a Sztrukovszka-templom dombjáról körültekintve, és egy különös képeslap palackpostáját betűzgetve beleláthattunk a régió hányattatott sorsába. Ezzel egy időre elhagyjuk Kőrösmezőt, legalábbis amíg újra túrát nem vezethetünk ide, a Fekete-Tisza forrásához. A cseh ajedna fotóblog melankolikus képeivel búcsúzunk tőle, amelyek, akárcsak Ivan Olbracht írásai, szépen tanúsítják, milyen szeretettel és nosztalgiával emlékszik egy másik nép is erre a vidékre.Dunajo, Dunajo, ruszin népdal, felvéve 2010-ben
Minden búcsúzás egy kis halál, szóval ne búcsúzzunk... főleg mert még Török Sándor könyvéből is lenne mit idéznünk :)
VálaszTörlés...és egy üdvözlet Kőrösmezőről, Ruszinszkóból, 1939 júliusából (tegnapi találat): elő- és hátlap.
VálaszTörlésSzép találat, nagy köszönet! Szinte pontosan akkorból való, amikor Török Sándor járta be a vidéket. És a kiadótól, Rosenthal Margittól több más képeslapot is felraktunk már a korábbi kőrösmezei posztokban.
VálaszTörlésIde kívánkozik egy szép 1938-as fotóalbum.
VálaszTörlésPilló Ákos képei
VálaszTörlésUngvarski čapas
VálaszTörlés