A katalógus és tanulmánykötet már néhány hete napvilágot látott, és a plakátot is kiragasztották már az Alt Wien kávézóban, ahol a közönség a falról értesül a bécsi kulturális élet legfrissebb eseményeiről. A szerző az utóbbi alatt ülve elégedetten lapozza az előbbit, amire minden oka meg is van. A bécsi Zsidó Múzeum Weltuntergang. Jüdisches Leben und Sterben im Ersten Weltkrieg (Világvége. Zsidó élet és halál az első világháborúban) című pompás kiállításának megnyitóján tegnap este zsúfolásig megtelt a nagyterem. A múzeum igazgatónője, Danielle Spera, a kiállítás kurátora, a magyar származású Marcus G. Patka, és a kiállítást szponzoráló Raiffeisen bank elnöke mellett beszédet mondott Ulrich Habsburg-Lothringen herceg – ama Frigyes főhercegnek, a Monarchia főparancsnokának dédunokája, aki száz évvel ezelőtt találkozott a podhajcei zsidókkal – és Oliver Rathke professzor, a 20. századi osztrák történelem egyik legkiválóbb szakértője is. Utóbbi a Monarchia zsidóságának a 19. század végi aranykortól az 1920-as évekig tartó történetét áttekintve emékeztetett rá: Ferenc Józsefet a kortársak „zsidó császárként” is emlegették, amiért elutasította az antiszemitizmust, és olyan jogbiztonságot teremtett zsidó alattvalói számára, amilyen ismeretlen volt az utódállamokban. Nem véletlen, hogy a zsidóság Ausztriától Galíciáig a monarchia egyik leghűbb támasza volt. A világháborúban is 4%-os számarányukat meghaladóan, 10% fölött, 300 ezer katonával vettek részt. De kivették részüket a hátország biztosításából, a hadikölcsönök jegyzéséből, és a keleti front elől Bécsbe menekülő nyolcvanezer galíciai hitsorsosuk ellátásából is.
A kiállítás is az uralkodó és Ausztria iránti lojalitás emlékének felidézésével kezdődik. A széderesti vacsorát a császár képe alatt elköltő család és a zsidó regrutákra újévi áldást mondó rabbi képeitől fokozatosan jutunk el a háború kitöréséig és a tömeges zsidó bevonulásig, miközben a háttérben a nagy digitális Európa- és Kisázsia-térkép napról napról peregve mutatja a frontok változásait.
Noha nem kifejezetten zsidó vonatkozású, mégis külön kis termet kap az 1. világháború egyik napjainkban újra felfedezett témája, a háborús plakát. Az egykori sok ezres termésből a kiállítás szinte véletlenszerűen szemezget, bőven válogatva a központi hatalmakat vérszomjas hunokként és az ördög riválisaiként ábrázoló antant-plakátokból is. Kicsi, de annál nyomasztóbb sarok szemlézi a művégtag-kereskedők és háborús plasztikai sebészek hirdetéseit.
A háború második legnagyobb frontja, a 20-as évektől szinte elfelejtett galíciai front, amely ugyancsak napjainkban kap újra hangsúlyt, alapvetően érintette a Monarchia zsidóságát, amelynek jelentős része élt itt. A kiállítás ezért külön termet szentel Galíciának, és a háború sújtotta galíciai zsidóságnak. Bemutatják a galíciai zsidóság háború előtti életének emlékeit, a hadszíntér képeit, a menekülőket, a hatóságok falragaszait, és számos további képpel azt, amiről már kétszer is írtunk: a keleti frontra látogató Habsburg-főparancsnokok és a galíciai zsidók találkozását.
A kiállítás fénypontja azonban egyértelműen Jeruzsálem. Nem azért, mintha ez lett volna az Monarchia zsidóságának súlypontja a háború alatt, hanem mert az utóbbi évek kutatásai ezen a téren produkálták a leglátványosabb eredményeket, köszönhetően többek között a tanulmánykötet szentföldi fejezeteit jegyző Robert-Tarek Fischer – Sajó György (a Wang folyón Két Sheng) szerzőpárosnak. A török birodalommal szövetségben a gázai frontra küldött osztrák-magyar és német csapatok jelenléte új hangsúlyt adott Ferenc József II. Andrástól örökölt „Jeruzsálem királya” címének, s a Palesztinában élő nagy számú galíciai – osztrák állampolgár – zsidó is örömmel üdvözölte őket, mint honfitársaikat. A kiállításnak ez a központi terme nagyon sok új adalékkal és első ízben kiállított tárggyal gazdagítja az első világháború és a Monarchia zsidó történelme e kevéssé ismert fejezetét.
A terem kivetítőjén film pereg, amelyen barátunk, Norbert Schwake orvos, a názáreti első világháborús német katonai temető gondnoka és az izraeli német és osztrák-magyar katonasírok legfőbb szakértője mutatja be a szentföldi első világháborús katonatemetőket. Itt van eltemetve a palesztinai osztrák-magyar tüzérkontingens főparancsnoka, Truszkowski százados, akinek hányattatott haláláról és négy további sírjáról már korábban is írtunk. De itt nyugszik az a zsidó hitű Gonda Lajos tüzér is, akinek neve – mint Gyuri kiderítette – ma is ott olvasható a Rákospalota főterén álló, a város első világháborúban elesett hősei előtt tisztelgő emlékművön.
A jeruzsálemi emlékek olvasgatása és a hozzájuk fűződő számos anekdota felelevenítése között észrevétlenül eltelik az idő. Este tíz órakor a teremőrök sűrű bocsánatkérések közepette kezdik kifelé terelgetni a még mindig szép számú közönséget. Éppen csak körülnézni van időnk a kiállítás három utolsó termében, amelyek a brit szolgálatban álló zsidók palesztinai szereplését, a zsidó nők hátországbeli munkáját, és a háború utáni bécsi zsidó szervezetek kialakulását és a cionizmus megerősödését mutatják be. Mindezekről azonban a katalógus és tanulmánykötet részletes bemutatásában számolunk majd be hamarosan.
Hihetetlenül gondos, szép, sokrétü az egész blog koncepciója, nagy örömömre szolgál hogy rábukkanhattam a munkájára.
VálaszTörlésûdvözlettel Flamm Ferenc, Svédország
Nagyon köszönöm, igazán nagyon megtisztelő! És nagyon köszönöm, hogy követi a blogot. Remélem, a továbbiakban is öröme telik majd benne.
VálaszTörlésSajó Tamás, Berlin
Micsoda remek hír! Gratulálok Gyurinak!
VálaszTörlésKedves Kinga, nagyon köszönöm!
VálaszTörlésGyuri