|
|
Két hete volt csupán, hogy a Nyest a tőlünk átvett írással emlékezett meg Sztálinnak a téli napfordulóra helyezett születésnapjáról, s egyszersmind az Oroszország-szerte növekvő Sztálin-kultuszról. És máris a kultusz új, lélegzetelállító példájára bukkantunk. Sztálin-falinaptár, egy-egy portréval és rövid életrajzi adalékkal az év minden hónapjára.
„A naptár kitűnő ajándék veteránok és a történelem kedvelői számára”, hirdeti a kiadó weboldala. Aki tehát kedveli a történelmet, igyekezzék, mert az idő telik, a készlet fogyik.
És hogy ki a kiadó? Ezer évig sem találnák ki, úgyhogy inkább megmondom. Az orosz orthodox egyháznak a Szentháromság-Szergej kolostorban – az orosz egyház egyik legszentebb helyén – működő patriarchátusi könyvkiadója.
De hát mit van ezen csodálkozni? Az orosz állami és egyházi vezetés szorosan együttműködik és kölcsönösen támogatja egymást. Az állami ideológia vezérfonala egyre erősebben a Sztálin-nosztalgia. Az egyenlet harmadik eleme már logikusan következik ebből. Sőt az utóbbi időben még Sztálin kanonizációjának gondolata is támogatókra talált.
És mit van ezen csodálkozni, amikor Sztálin idején a hivatalosan engedélyezett orthodox egyházi naptár már ugyancsak tartalmazta a haladó ünnepeket. Tudták például, hogy éppen ma, január 9-én üljük „a proletariátus vezetője, Vlagyimir Iljics Lenin” emlékünnepét? Dicsértessék.
„És hogy ki a kiadó? Ezer évig sem találnák ki, úgyhogy inkább megmondom. Az orosz orthodox egyháznak a Szentháromság-Szergej kolostorban – az orosz egyház egyik legszentebb helyén – működő patriarchátusi könyvkiadója.”
VálaszTörlésA felirat szerint ők csak a nyomdai munkálatokat végezték. Persze ez sem kevés...
Ez igaz. De maga a névleges kiadó, az első oldalon szereplő hirdetése alapján, olyan, hozott anyagokat pénzért kivitelező noname cégnek tűnik, amely kifejezetten ezt az egyházi-hazafias vonalat képviseli. Súlya a kolofonban valójában a patriarchátusi kiadói és nyomdai központnak van, s ezt a tipográfus is tudja, mert őket emeli ki félkövérrel és elhelyezéssel, nem a címek mögé bújtatott névleges kiadót. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a kiadó a patriarchátusi kiadó-nyomdával igyekszik tekintélyt adni a kiadványnak, mint ahogy az sem, hogy a kiadó-nyomda ezt felvállalja.
VálaszTörlésAz orosz egyház és állam ilyenfajta, nem teljes hivatalossággal felvállalt, de a tekintélyt mégis odakölcsönző együttműködésére rengeteg példa van, jórészt ilyeneken keresztül nyilvánul meg a kettő összefonódása az utca embere számára. A bejegyzést nyitó Sztálin-ikont például a Putyin „ifjú gárdájának” számító, a kormányellenes tüntetéseken jól szervezett, agresszív ellentüntetőkként fellépő Nasi által és egyházi csoportok együttműködésével tavaly júliusban Moszkvában szervezett „Pravoszláv F.A.Q.” című egész napos utcai rendezvény ikon-árudájában árusították. Nyilvánvalóan egyházi elismerés és áldás nélkül, de mégis egy, az egyház tekintélyével hitelesített, és államilag támogatott kontextusban.
Érdekes a de Gaulle idézet: "Sztálin nem a múlté, hanem felolvadt a jövőben." Tartok tőle, a francia elnök nem egészen úgy értette, ami miatt a naptár készítői mottónak választották.
VálaszTörlésFurcsa transzponálása a történelemnek, amiről a poszt szól, de kicsiben valami hasonló zajlik nálunk is, ha jól meggondolom.
Minden nép azt csinál a történelmével, amit akar. Az oroszok számára ha van valami, ami tényleg tősgyökeresen honi (otyecsesztvennij), akkor az a kommunizmus. Ebben alkottak "eredetit". És ne felejtsük, hogy orosz emigránsok Sztálinban a 30-as években már az új cárt ünneplik. Jól megérezték, hogy a közelgő időkben a történelemben addig soha nem tapasztalt hatalomra tesz szert az orosz birodalom. A megalomán pópák tulajdonképpen a nyugati kereszténységtől elforduló, különutas, ortodox kommunizmust ünneplik. Hát lelkük rajta!
Annyira még nem oldódott fel, hogy ne legyen rózsaszín minden a vértől...