Mullmann műterem, Preobrazsenszkaja 68: épp az a szálloda, ahol ezt most írom.
A földszinti mobiltelefon-bolt ezek szerint azelőtt fotóműterem volt.
Czortków, Buczacz, Tarnopol, délkelet-galíciai városok a Monarchia határán, onnan jött Odesszába, ezeket gyűjtötte hosszan, hogy végül aztán eladja. Lengyel katonát osztrák mundérból büszkén átöltözve az újszülött ország egyenruhájába, „mire a levelek lehullanak”-propagandaképeslapot, galíciai udvaron szalonnázó német vezérkart. Vennék két osztrák-magyar tisztet is, Czortków, Photo-Atelier Kaufmann, egymás vállát átölelve lágy tekintettel néznek a lencsébe, de nem eladó. „Ez itt rajta a nagyapám.”
„Egy rubel”, mondja az apró, színes szovjet mesefüzetre. „Rubel?” kérdezem meghökkenve. „Nem hrivnya?” „Úgy is mondhatjuk”, mosolyodik el, „de hát Oroszországban vagyunk, nem?” „Vagy úgy, bocsásson meg. Külföldi vagyok.”
„Mibe kerül ez a vasúti igazolvány?” „Nem az enyém, itt a szomszédé, csak pont elment, várjon, felhívom.” „Ljozs, mibe kerül ez a Raszputyin-fejű?”
Thoma Zsuk (a forradalom által betiltott görög Th betűvel írva) igazolványa az odesszai vasutakra 1919. augusztus 16-tól 1924. augusztus 24-ig. Vajon végig kihasználta-e?
A katakombák háromezer kilométer hosszan hálózzák be Odessza alvilágát, valaha több mint ezer lejáratuk volt a városból, míg a szovjet rendszer elővigyázatosságból be nem betonozta valamennyit. Egyet hagytak csak, Nyerubajszkoje faluban, húsz kilométer biztonságos távolságra a várostól, itt ötszáz méternyi látogatható, ennyin sűrítik össze a partizánmozgalmat megelevenítő élethű installációt, kőből faragott ágyak, kőből készült iskolapadok, toalettasztalka kőből a női szálláson, fölötte életnagyságú tükörrel, meghatóan nett elképzelés a minden körülmények között szovjet emberről. Az elődök szájába adott üzenetnek szerves része a helyi vezető monológja, aki nem úgy mutatja be az installációt, hogy „ilyen volt”, hanem hogy „ez volt itt”. „És mit gondolnak ma erről a falubeliek?” zökkenti ki a sínről a kérdés. „Hát”, mondja, meg sem lepődve, „sokan azt mondják, jobb lett volna, ha itt maradnak a fasiszták. Mert ugye templomokat építettek, meg megadták a vasárnapi pihenőnapot, meg végre lehetett vállalkozni. Mások meg hogy jobb lenne, ha még ma is kommunizmus lenne. Mert van a faluban egy asszony, az apja Magyarországon esett el a háborúban, úgyhogy évente kétszer mehetett a sírt ápolni, mindig jó ruhákkal meg egyéb holmikkal jött haza, amit eladott, mindenki csodálta, de azért azt mondták, csak jobb itt, hát akárhogy is, itt ingyen van a tanulás, ingyen az orvosi ellátás. Hát ezért verték ki végül a fasisztákat is.”
Ha a lengyelek nem kellenek, én viszem őket. Szóltam kiolvasás ügyben is...
VálaszTörlésA szénraktáros Foma elszegődött fűtőnek egy páncélvonatra. Szibériában a fehérek áldozata lett 1920-ban. Vagy a vörösöké! ;)
VálaszTörlésTamás: rendben, megy. A kiolvasást nagyon várom!
VálaszTörlésPera: Jó a felütés, várjuk a részleteket! ;)
off: @Studiolum, dobtam mailt, lécci majd válaszolj, amilyen hamar csak lehet ...
VálaszTörlésEgy kis irodalmi hivatkozás: Mark Twain élvezetes, valódi élményeiről szóló útiregényében olvasom, hogy hajójuk (ez nem fikció, valóság!) 1867-ben állt meg Ogyesszában, hogy szenet vegyenek fel. Másfél gondtalanul kellemes, egzotikus napra futotta, meg egy kis tisztelgésre Richelieu herceg ogyesszai vonatkozású érdemei előtt. Majd, ha már úgyis erre jártak, átruccantak Jaltába, hogy találkozzanak minden oroszok cárjával. A találkozás sikerült, kölcsönös méltatták a meleg baráti kapcsolatokat Oroszo. és az Egyes.Államok között, ezután szívélyesen elbúcsúztatta őket a cári család, majd haladéktalanul nekilátott, hogy összeszámolja az ezüstkanalakat (M.Twain: The Innocents Abroad)
VálaszTörlésVan egy részmegfejtés a portré alatti felirathoz: "Uniform austryjacki szary.Kołnierz [....]na nim gwiazdki białe" vagyis "Osztrák csukaszürke egyenruha. A csőgallér ... és rajta fehér csillagok."
VálaszTörlésNekem mindig valami csehovi hangulatot tükröznek Studiolum ilyen felfedezései - és mellbevág az az éles kontraszt, ami a századfordulós világ burjánzó képi gazdagsága és a munkás-paraszt kor száraz, szinte érzelem nélküli szikársága között van. Lásd az utolsó fotót. Pedig arról is milyen szépséggel tudott írni pl. Babel, vagy Solohov, hogy csak ennél a vidéknél maradjunk.
VálaszTörlés