Muszka földön lassan jár a pósta

Írtunk már a második világháborús frontképeslapokról, amelyeknek olasz szekcióját épp a napokban egészítettünk ki az időközben összegyűlt negyven további darabbal – érdemes visszanézni rájuk. A képeslap azonban, mint oly sok minden más, többnyire hiánycikk volt a fronton, s ha a katona szerette volna ilyennel felvidítani az otthoniakat, hát maga rajzolt vagy rajzoltatott egyet egy tábori levelezőlap hátuljára a század egy-egy jó kézügyességű katonájával, aki ezért többnyire nagy megbecsülésnek örvendett.

A faluban házról házra járva, régi fotókat szkennelve bukkantunk erre az ilyen módon átalakított tábori levelezőlapra. Hogy milyen nagy becsben tartották az ilyen alkotásokat, azt mutatja, hogy tulajdonosa egyedüli levélként őrizte a fényképek között.



A rajzoló által illusztrált, és minden bizonnyal keservesen megtapasztalt sor, mint ezt valószínűleg jó néhány olvasónk felismeri, idézet az egyik legnépszerűbb korabeli slágerből, amelyet Karády Katalin énekelt Valahol Oroszországban refrénnel. A képeslap dátuma 1943. augusztus 3. Nem sokkal korábban mutatták be a mozikban Bán Frigyes hasonló című filmjét, amelyben Pataky Jenő mint szabadságról a frontra induló hadnagy kéri meg az önmagát alakító Karády Katalint, énekeljen bajtársainak a rádióban, s a művésznő ezt a dalt adja elő. A katonák a fronton áhítattal ülik körül a rádiót.


Karády Katalin: Valahol Oroszországban (1942)

Üzenet jött messze-messze földről, Halványzöldszín tábori levél. Aki írta, a szívével írta, Minden sora őszintén beszél. Refr.: Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben Rád gondolok százszor, Valahol Oroszországban, Valahol Oroszországban. S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, Azt a csillagot Te otthon Épp úgy láthatod… Mindig a Te leveledet várom, S csak terólad álmodom az álmom, Valahol Oroszországban, Valahol Oroszországban.

Muszka földre lassan jár a posta, S alig várják már a válaszom. Megkérem a rádiótól szépen, Közvetítsék kívánság-dalom! Refr.: Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben Rád gondolok százszor, Valahol Magyarországon, Valahol Magyarországon. S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, Azt a csillagot Te ott künn, Épp úgy láthatod… Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden percben Rád gondolok százszor, Valahol Magyarországon, Valahol Magyarországon….

Muszka földön azonban már az első világháború alatt is lassan járt a posta, és már akkor sem jutott képeslap minden századhoz. Talán jobb is így, mert ennek köszönhetjük azokat a kézzel rajzolt tábori levelezőlapokat, amelyek olykor felbukkannak filatéliai szájtokon, s amelyek olyan földrajzi, történelmi és néprajzi megfigyeléseket örökítettek meg a galíciai frontról, amivel a hátország képeslaprajzolói nem konkurrálhattak volna. Már ameddig egyáltalán járt a posta Muszkaföldről.

Még meg sem száradtak a bájtok ezen a bejegyzésen, és Natasa a Nagy Háború blogról, aki már a múltkor is kisegített minket az egyetlen magyar bélyegnyelv-képeslappal, máris küldött gyűjteményéből hét további rajzos képeslapot a Valahol Oroszország témájában, amelyek közül három a fenti Karády-dal egy-egy sorát illusztrálja, sőt az egyik még a postavivő csiga motívumát is átveszi az első lapról. Minthogy annak idején – noha békeidőben – én voltam a században az a fent említett rajzoló, jól emlékszem rá, hogyan történt a megrendelés, melyik sort illusztráljam, milyen bemutatott előképekből állítsam össze az ábrát, hogyan vándorolnak a motívumok tovább-tovább, mint muszka földön a póstacsiga.