A Kremlről, amelyet már soha nem is láthatunk, mert a 30-as években szisztematikusan elpusztították a régi Moszkva nagy részével együtt, az utolsó cár
koronázási ünnepségének fotói alapján alkothatunk képet, s hamarosan mi is összefoglaló bejegyzésben szeretnénk bemutatni. A Kreml ma is álló falait azonban két okból nem láthatjuk úgy, ahogy az alábbi képeken. Egyfelől mert látásához Ilja Varlamov kölcsönzi az objektívjét, amelynél jobb nem sok van Oroszországban, már persze ha az ő szeme is mögötte van. Másfelől pedig mert a sorozatot a
Трибуна Общественной Палаты, a Nyilvános Kamara, az orosz parlament és kormány mellett működő megfigyelő és tanácsadó testület portálja
számára készítette, s így érthető, hogy olyan helyekre kapott belépési és fotózási engedélyt, ahová közönséges halandó nemigen kaphat. Ő maga így ír erről:
Ez volt életem egyik legnehezebb fotózása. Előkészítésére egy teljes hónap ment rá: rengeteg aláírást kellett megszereznem, összeállítanom a fotózni kívánt helyek listáját, több tucatnyi engedélyt beszereznem. Már szinte el is felejtkeztem a dologról, mikor egyszerre csak értesítettek róla, hogy megkaptam az engedélyt. Köszönet a Nyilvános Kamarának a támogatásért és az egyeztetésekért! A fotólistát csúnyán megnyirbálták: nem engedélyezték a fotózást a tetőkről, nem fényképezhettem le bizonyos bástyákat, de ami a legfontosabb, a Kreml falának felvételét engedélyezték. Régi álmom vált valóra azzal, hogy sétálhattam a Kreml falain, és felkapaszkodhattam a hozzáférhetetlen bástyákhoz. A sorozatnak ebben az első részben a falakat és a falakról nyíló látványt mutatom be.
A történelmi jelentőségű fotósorozatot néhány órával az első orosz közzététel után mutatjuk be. Az épületek és látképek közül sok minden ismerős, mégis szokatlanok az együttállások, a részletek, a jól ismert épületek „hátsó udvarai”. A sorozat nem a Kreml pontos topográfiájának és építészeti struktúrájának bemutatására törekszik, hanem elsősorban a falak és a falakról nyíló látványok atmoszféráját kívánja közvetíteni. Mi azonban mégis kísérletet teszünk az egyes képek térképen való elhelyezésére, majd ha a sorozatnak a Kreml falain belüli épületeket is bemutató második része is megjelenik, amelyet szintén közzéteszünk ugyanitt.
Nem raknám fel ezeket a képeket, ha nem volnának kutyáim, és nem ismerném túlságosan is ezt a jólnevelt, a maga porciójában biztos, mégis sóvárgó pillantást. A Galapagos-szigetek központjában, Puerto Ayora halpiacán mindenkinek megvan a maga porciója, embernek, fókának, pelikánnak, kutyának, ebben a sorrendben. Érthető is, hogy a világ egyik legvédettebb biorezervátumában a halfejek és belek eltakarítását nem kóbor macskák végzik, mint az olasz halpiacokon. A munkamegosztás és együttműködés igazán megható. Senki nem tolakszik, senki nem él faji megkülönböztetéssel, mindenki kivárja a maga sorát.
Verdemar… kétségbeesett sírás a halott kedves fölött, a vágyott, de már soha többé nem lehetséges viszontlátás után… Di Sarli 1943-as tangója Contursi szövegével a tangó aranykorának egyik legszomorúbb, legszívettépőbb darabja. És egyben az egyik legtitokzatosabb is a klasszikus tangók közül.
