Romualdas Požerskis

Az ötvenéves „litván iskola” moszkvai kiállítása, amelyről tegnap írtunk, a mozgalom alapító mestereinek retrospektív bemutatója volt, s így nem szerepelt rajta az iskola számos olyan jelentős alakja, akik koruknál fogva még nem vehettek részt az 1969-es névadó kiállításon. Közéjük tartozik Romualdas Požerskis, aki épp a kiállítás idején töltötte be a tizennyolcadik évét és iratkozott be a kaunasi elektrotechnikai főiskolára, s csak 1973-ban vett részt először fotókiállításon. Neki a „FotoSzojuz” galéria rendezett önálló retrospektív kiállítást, amely épp ma egy hónapja zárt be Moszkvában.

A kiállítás a mester négy sorozatából válogat. A Litván óvárosok és az Egyházi ünnepek egyaránt 1974-ben keletkeztek. A falusi temetőket bemutató Az emlékezet kertjei képeinek gyűjtése 1984-ben kezdődött. A kis Alfonz örömei és bánatai-hoz 1992-ben fogott hozzá, s noha az album 1998-ban megjelent, ő azóta is rendszeresen látogatja a sorozat főhősét, akiről így ír:

„1992-ben kezdtem felvételeket készíteni Litvánia legkisebb – 90 cm magas – emberéről, Alfons Mickusról, akinek életében sok szomorú és örömteli esemény volt. Azóta is eljárogatok hozzá, beszélgetek vele, igyekszem törleszteni az adósságomat. Nagyon erős ember benyomását teszi rám. Ha valami nem tetszik neki, nyíltan megmondja az ember szemébe. Velem jól elvan, s ha kéri, elviszem ide vagy oda. Mint fotográfus nem vagyok vele „aggresszív”: nem akarom belekényszeríteni helyzetekbe, vagy hogy megjátssza magát. A legnagyobb közös élményünk a tengerhez tett utazás volt. Noha hetven évet a tenger közelében élt le, egyszer sem látta még, és nem hallotta a hullámok zaját. A tenger volt a nagy álma. Amikor megpillantotta a Balti-tengert, azonnal odarohant, belegázolt a vízbe, s a cipője kisvártatva kizöldült az algától. „Kinek jut ilyen eszébe, veteményt ültetni a tengerbe?” csodálkozott.

Alfons élete az őt ért csapással való küzdelem eposza. Gyerekkorában megtámadta egy kakas, s ez után állt meg a növésben. Szülei a nem szívesen látott gyereket később cirkuszba akarták adni, s Sztálin idején neve rákerült azok listájára, akiket politikai dalok nyilvános előadásáért Szibériába száműztek volna. A litván újjászületés éveiben nagyon szorongott az ország függetlenségéért, s 1991 januárjában ott volt Vilniusban a Szejm védői között.”