   |
Egyedi udvarokhoz egyedi kapucsengők. Az alábbi domofonokat Kszusa Majevszkij fotózta Lwówban. Kivéve az utolsót, amelyet szintén egy lwówi blogon találtam, de már nem emlékszem, hol. Megdolgozatlanságával el is üt a többi kép mívességétől, mégsem akartam kihagyni, mert plebejus vitalitása jól jellemzi azt a világot, az 1917 után a polgári lakásokban létrehozott sokcsaládos kommunalki valóságát, amelyből vétettek.
Ugyanennek a témának egy másik megközelítése: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=464330310756&set=a.464329745756.257445.345985090756&type=1&theater
VálaszTörlés(Bocs, képtelen voltam belinkelni az URL-t.)
Nagyon jó! Roppant tömény. Csak az a finom kontextus hiányzik a csengők mellől, a málló fal, a kapu öreg fája, a sokszoros festésrétegek, ami annyira hitelessé teszi ezeket a lwówiakat.
VálaszTörlésNo igen, hát épp ezért írtam, hogy egészen más megközelítés és célzat.
VálaszTörlésNémely kép a csengőkön kívül az Oroszországban és Ukrajnában oly tipikus "kódos" ajtónyitórendszert mutatja: a 8-12 gombból a megfelelő (általában 4-6 gombból álló) kombinációt kell egyszerre megnyomni, hogy az ajtó nyíljon.
VálaszTörlésJa, még azt akartam kérdezni, hogy Lemberg (mai legelterjedtebb magyar neve)/Lviv (hivatalos ukrán neve) lwówozása nálad valami reakciós szerepvállalás? ;-)
VálaszTörlésNem hiszem, még ha esetleg illeszkedik is valami általad ismert reakciós trendbe. Én Ukrajnába szakadt rokonaim miatt – anyám faluját kettévágta a határ – gyerekkorom óta a „Lvov” formát szoktam meg, de amikor néhány éve először kényszerültem ezt írásban is használni, furcsának tűnt, hogy mért pont oroszul írjam, aminek a legkevesebb köze van a városhoz, úgyhogy a lengyel Lwów mellett döntöttem, bár továbbra is Lvovnak ejtem. Idioszinkrázia. Mentségemre legyen mondva, hogy a városnak épp az a korszaka érdekel, amelyben hivatalosan is ez volt a neve (illetve az azt megelőző néhány évtized, amikor gyakorlatilag kétnevű volt). Épp most készülök egy nagyobb posztot írni róla, úgyhogy majd az elején nyilvánosan is megindoklom a névhasználatot.
VálaszTörlésAz öreg kapukon ezek a találmányok mindig rikítanak...
VálaszTörlésNem azért írtam, no...
VálaszTörlésElőször én is Lvovként ismertem meg, és Lviv sehogy sem akar a számra állni (Ahogy pl. Harkiv sem). Azt tapasztalom, manapság zömében Lemberg dívik, de valójában ez is felettébb megkérdőjelezhető.
De most legalább tudom, hogy Te írásaidban [lvov]-nak, és ne [lvúv]-nak olvassam. :-)
Nekem marad a Lemberg. De nekem Königgrätz is Königgrätz, Brünn-Brünn, stb. Ez talán kicsit reakciósabb. Az azonban észrevehető, hogy a blogon házigazdánk is különböző változataiban használja. :)
VálaszTörlésIgen, erről már volt szó. Brünn nekem valahogy a helyi németek 1945 nyári halálmenetéig Brünn, ami azóta van, az Brno – amiben semmi rosszallás nincs, nagyon szeretem a várost és ha csak lehet, elugrom oda egy-egy napra, de azért az csak Brno, sok rejtett (és pusztuló) német (sőt magyar) emlékkel. Belgrád is csak rövid időre Nándorfehérvár, és Lwów is csak az első világháború idején hangzik ismerősen Lembergnek. Ugyanakkor Olmützöt, ahol mindössze egyszer utaztam át, sosem nevezném Olomoucnak. Természetesen a történeti Magyarországon kívül eső nevekről beszélek, mert az azon belülieket legalábbis igyekszem magyarul megnevezni (ha volt nekik magyar nevük és ha tudomásom van róla). Szerencsére szabadságunkban áll ennyi nevet ismerni, választani közülük, és a helyekhez való különféle viszonyainkat jelölni velük – egy brnói cseh erre sosem lenne képes! :)
VálaszTörlés