A fenti képet Kinga küldte Londonból néhány perce, az alábbi levél kíséretében.
  |
Capa is olyan kalandos életű Rejtő-figura volt, mint Essad Bey, csak keleti díszlet nélkül. Érthető módon ő volt a fotótörténet-tanárunk kedvence, rengeteg története volt róla, de már csak ez az egy maradt meg, talán azért, mert konkrét képhez kapcsolódik.
A fotó a normandiai partraszálláskor készült, ahová Capa a LIFE tudósítójaként került, miután Párizsból a német megszállás elől New Yorkba menekült. Mint tudjuk, sikerült valahogy a partraszállást éppen egy német erődítmény elé szervezni, így a katonáknak a csapatszállító hajót elhagyva derékig érő hideg vízben, ellenséges géppuskatűzben kellett mintegy 100 métert haladniuk ahhoz, hogy elérjék a szárazföldet. Bár Capa addigra végigtudósította a spanyol polgárháborút, ez a szörnyű mészárszék „egy eddig nem ismert, újfajta félelemmel töltötte el az egész testét, a lábujjától a hajáig”.
Egy kilőtt tank fedezékében meghúzódva fényképezett. Amikor mindkét gépéből kifogyott a film, nehezen úrrá lett keze remegésén, és az egyiket újratöltötte. Mire ezt is ellőtte, teljesen megbénult a félelemtől, és egy ideig csak várt. Végül megpillantott egy éppen befutó csapatszállító hajót, gondolkodás nélkül elindult felé, és elmenekült ebből a borzalomból.
Londonban, az előhívás után a laboráns túl magas hőfokon szárította filmeket, azok megolvadtak, és a három tekercsből, azaz 108 képből mindössze tizenegy kocka maradt. A csoda az egészben az, hogy ez a tizenegy elmosódott – bemozdult, vagy megolvadt – kép olyan remekül adta vissza annak a napnak a szürreális iszonyatát, hogy ezek, de különösen ez az egy vált a normandiai partraszállás jelképévé, legendává. *
Nézegettem a blogodat, elég sok képet tettél föl mostanában Robert Capától. Eszembe jutott ez a történet, és megkerestem a képet, meg arra is kíváncsi voltam, urbán legenda-e a történet, vagy tényleg így volt. Tényleg így volt, nagyon sok helyen írják, Capa saját könyvére hivatkozva. (Slightly Out of Focus, Henry Holt and Co., New York, 1947.)
És véletlenül észrevettem, hogy a normandiai partraszállás évfordulója éppen tegnap volt, méghozzá a hatvanhetedik.
LIFE, 1944. június 19, 25-37. old.
Nagyapám a Worstecher C. A. & Pál paszománygyár igazgatójaként -akkori szokás szerint - a gyár területén lakott egy szolgálati lakásban, az Angol utcában, Zuglóban. Minden délben átment haza ebédelni, és ebéd után csak úgy könyökölve szundikált egy félórát. Nagymuter állandóan tüsténkedett a lakásban, ezért a háború alatt is nagyapámnak kellett hallgatni az éppen aktuális, büntetendő rádióállomást. Akkor Bum-bumm bu-bumm. BBC.
VálaszTörlésAztán be kellett számiolni, mit mondott a rádió. A standard válasz: Ma nem volt semmi érdekes. Így volt ez a nevezetes napon is, mikor csak másnap és mások mondogatták suttogva: Hallottátok? Az angolok tegnap egyenesben közvetítették a partraszállást.
Ez volt a mi családunkban a D-day.