Mint a tücsök

Olvasóinkhoz intézett kérésünkre, hogy küldjék el nekünk saját történelmük énekeit, elsőként Julia válaszolt Argentínából, megosztva velünk az ő rendszerváltásuk dalait a 80-as évek elejéről. (A levél eredeti spanyol szövegét blogunk spanyol/angol nyelvű változatában olvashatják.)

A Wang folyó verseinek legutóbbi bejegyzését olvasva ébredtem rá, hogy nem tudnék igazán átfogó képet adni az argentín Átmenet dalairól. Hiszen annyi dal született akkoriban, amelyet nem ismerek, nem emlékszem rá, vagy csak a címét tudom, de soha nem hallottam. Mégis van néhány, amely azonnal felidéződik bennem, ha erre a korra gondolok.

Nem tudom, hogy egyformán jók-e, de tudom, hogy nem pontosan ugyanarról az időszakról szólnak. Némelyiküket magam is hallottam tizenkét évesen, amikor a demokrácia nevét újra emlegetni kezdték Argentínában, míg másokat szüleimtől örököltem. Az alábbiakban nagyon véletlenszerű válogatást adok belőlük, előre figyelmeztetve az olvasót, hogy a legutolsó dalok voltak a legáltalánosabb érvényűek.

Minthogy sok nagy név van, akik nem hiányozhatnának egy teljes áttekintésből, de akik nem váltak az én történelmem részévé, ezért úgy vélem, a legjobb, ha csak az 1982-83-as évek dalaiból válogatok.

Argentínát 1976 óta kormányozta az az önmagát „a nemzeti újjászervezés folyamatának” (Proceso de Reorganización Nacional) nevező katonai diktatúra, amely brutális elnyomás és sok ezer ember meggyilkolása révén szerzett szörnyű hírnevet magának. Az állam terrorizmusa láthatatlan csatornákon szerveződött, s valódi méretei a legtöbb argentín számára ismeretlenek maradtak egészen a demokrácia beköszöntéig. Az erőszak, cenzúra, elnyomás, és a mindezeket kísérő némaság légköre szinte természetes állapottá vált.

1982-ben a katonai junta elkövette legostobább lépését: háborút indított Nagy-Britannia ellen a Malvin- (angolul Falkland-)szigetekért. Noha mint minden honfitársam, én is vallom Argentínának a szigetekhez való jogát, ugyanakkor kétségbeejtő felelőtlenség volt a junta részéről az a gyilkos vállalkozás, hogy rosszul felszerelt és szinte teljesen védtelenül hagyott, kötelező katonai szolgálatukat töltő tizennyolc éves gyerekek tömegét küldje harcba a brit hadsereg ellen. Sajnálatos módon sok argentín a sovinizmustól elborult aggyal lelkesen éljenezte az ország de facto elnöke, Leopoldo F. Galtieri tábornok hadüzenetét. Épp a britektől elszenvedett, előre látható vereség vált az egyik legfontosabb tényezővé, amely a „Proceso” lemondásához és általános választások kiírásához vezetett 1983-ban.

A Nagy-Britannia ellen indított háború abból a szempontból is jelentős mozzanat volt, hogy ennek kitörésekor, 1982-ben a katonai diktatúra betiltotta az angol nyelvű zene sugárzását a rádiókban, ami elindította az úgynevezett „Rock Nacional” boom-ját (micsoda lázadás az „ellenség” szavát használni rá!)

1983-ban már mindannyiunkat lázban tartott a demokrácia közelgő eljövetele. Én ekkor 11-12 éves voltam (és, az egzotikus hatás kedvéért: Ushuaiában, a világ legdélebben fekvő városában laktunk), s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a nagy argentín rockzenész, Charly García dalai, mint például az Inconsciente colectivo.


Charly García - Inconsciente colectivo - A Yendo de la cama al living c. lemezről, 1982

Kollektív tudattalan Charly García Születik egy virág, minden nap felkel a nap újra meg újra hallod a hangot, amely édes, mint a kenyér, s jó énekelni a kabócákkal együtt elméd ereszén. De van úgy, hogy valami transzformátor elszívja legjobb erőidet, visszafog, egyre többet követel tőled, s eljutsz oda, hogy már semmit nem akarsz De a szabadságot mindig ott hordozod valahol mélyen a szívedben, megronthatnak és elfelejtheted de mindig ott marad. A szabadságot mindig ott hordozod valahol mélyen a szívedben, megronthatnak és elfelejtheted de mindig ott marad Tegnap az éhezőkkel álmodtam, a bolondokkal, az eltűntekkel és a bebörtönzöttekkel, s ma úgy ébredtem, hogy ezt a dalt dalolom, amelyet oly régen írtak és amelyet énekelni kell újra, megint.

Inconsciente colectivo Charly García Nace una flor, todos los días sale el sol de vez en cuando escuchas aquella voz. Cómo de pan, gustosa de cantar, en los aleros de mi mente con las chicharras. Pero a la vez existe un transformador que te consume lo mejor que tenés te tira atrás, te pide más y más y llega un punto en que no querés. Mamá la libertad, siempre la llevarás dentro del corazón te pueden corromper te puedes olvidar pero ella siempre está Mamá la libertad, siempre la llevarás dentro del corazón te pueden corromper te puedes olvidar pero ella siempre está Ayer soñé con los hambrientos, los locos, los que se fueron, los que están en prisión hoy desperté cantando esta canción que ya fue escrita hace tiempo atrás. Es necesario cantar de nuevo, una vez más.

Emlékszem egy másik, későbbi dalára is, amely kimondatlanul is nagyon sokat mondott: A dinoszauruszok-ra (Los dinosaurios), amely világosan utalt a hatalmuktól búcsúzó tábornokokra, s egyszersmind az „eltűntekre” is, akiket az 1976 és 1983 között virágzó diktatúra állami terrorizmusa során letartóztattak, megkínoztak és a legtöbb esetben meggyilkoltak.


Charly García - Los dinosaurios - A Clics modernos lemezről, 1983

A dinoszauruszok Charly García Eltűnhetnek a barátok a negyedből Eltűnhetnek az énekesek a rádióból Eltűnhetnek, akik az újságban vannak Eltűnhet, akit szeretsz Akik a levegőben vannak, eltűnhetnek a levegőben Akik az utcán vannak, eltűnhetnek az utcán A barátok a negyedből eltűnhetnek De a dinoszauruszok biztosan eltűnnek. Nyugtalan vagyok, szerelmem Szombat este van, egy barátom börtönben ül. Jaj, szerelmem, eltűnik a világ. Ha a súlyosaknak kell, szerelmem, elcipelniük ezt a bőröndhegyet, jaj, szerelmem, szeretnék könnyű lenni. Amikor a világ lefelé húz, jobb nem kötődni semmihez. Képzeljék el a dinoszauruszokat az ágyban. Amikor a világ lefelé húz, jobb nem kötődni semmihez. Képzeljék el a dinoszauruszokat az ágyban. Eltűnhetnek a barátok a negyedből Eltűnhetnek az énekesek a rádióból Eltűnhetnek, akik az újságban vannak Eltűnhet, akit szeretsz Akik a levegőben vannak, eltűnhetnek a levegőben Akik az utcán vannak, eltűnhetnek az utcán A barátok a negyedből eltűnhetnek De a dinoszauruszok biztosan eltűnnek.

Los dinosaurios Charly García Los amigos del barrio pueden desaparecer Los cantores de radio pueden desaparecer Los que están en los diarios pueden desaparecer La persona que amas puede desaparecer. Los que están en el aire pueden desaparecer en el aire Los que están en la calle pueden desaparecer en la calle. Los amigos del barrio pueden desaparecer, Pero los dinosaurios van a desaparecer. No estoy tranquilo mi amor, Hoy es sábado a la noche, Un amigo está en cana. Oh, mi amor, Desaparece el mundo Si los pesados, mi amor, llevan todo ese montón de equipajes en la mano Oh, mi amor, yo quiero estar liviano. Cuando el mundo tira para abajo es mejor no estar atado a nada Imaginen a los dinosaurios en la cama Cuando el mundo tira para abajo es mejor no estar atado a nada Imaginen a los dinosaurios en la cama Los amigos del barrio pueden desaparecer Los cantores de radio pueden desaparecer Los que están en los diarios pueden desaparecer La persona que amas puede desaparecer. Los que están en el aire pueden desaparecer en el aire Los que están en la calle pueden desaparecer en la calle. Los amigos del barrio pueden desaparecer, Pero los dinosaurios van a desaparecer.

Az a dal azonban, amely a leginkább összefogott valamennyi argentínt, az León Gieco dala volt, a Csak arra kérem Istent (Sólo le pido a Dios), amelyet 1978-ban írta, de az 1982-es Falkland-háború idején vált a pacifizmus, majd a demokráciába való egész Átmenet himnuszává.


León Gieco - Sólo le pido a Dios - A IV LP lemezről, 1978 - Mercedes Sosa előadásában

Csak arra kérem Istent León Gieco Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy nekem a fájdalom hogy a száraz halál ne találjon engem üresen, hogy ne tettem volna meg, ami kell. Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy az igazságtalanság hogy ne üthesse meg a másik arcomat is a mancs, amely végigkarmolta emezt. Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy a háború, a hatalmas szörnyeteg, amely az emberek nyomorult ártatlanságán tapos. Cak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy a csalás s ha egy áruló többet tehet, mint mások ezek ne egykönnyen felejtsenek. Csak arra kérem Istent hogy ne legyen mindegy a jövő mert kimerült már, akinek mennie kell hogy egy másik kultúrában éljen.

Sólo le pido a Dios León Gieco Sólo le pido a Dios que el dolor no me sea indiferente, que la reseca muerte no me encuentre vacío y solo sin haber hecho lo suficiente. Sólo le pido a Dios que lo injusto no me sea indiferente, que no me abofeteen la otra mejilla después que una garra me arañó esta suerte. Sólo le pido a Dios que la guerra no me sea indiferente, es un monstruo grande y pisa fuerte toda la pobre inocencia de la gente. Sólo le pido a Dios que el engaño no me sea indiferente si un traidor puede más que unos cuantos, que esos cuantos no lo olviden fácilmente. Sólo le pido a Dios que el futuro no me sea indiferente, desahuciado está el que tiene que marchar a vivir a una cultura diferente

Mercedes Sosáról pedig, aki ilyen megindítóan énekli León Giecónak ezt az énekét, María Elena Walsh dala jut eszembe, amelyet még anyám mutatott nekem. Ez a zseniális és sokszínű költőnő a mi országunk gyerekirodalmának és gyerekdalainak valóságos intézménye, de emellett sok „felnőtteknek” szóló dala is van. Ezek közé tartozik a gyönyörű Szerenád a magam országához (Serenata para la tierra de uno), amely újra meg újra megindít (anyai örökség, semmi kétség). María Elena Walsh nagyon megszenvedte Juan Domingo Perón kormányainak (1946-tól 55-ig, majd 1973-tól 76-ig, 1974-től Perón elnökhelyettessé választott özvegyének vezetésével) s az ezt követő különféle diktatúráknak a szellemi bezártságát, amelyet csak a 60-as években szakított meg a demokrácia néhány apró lélegzetvétele. Ilyenformán ez a dala, amely minden nehézség, elnyomás és ellentmondás közepette is saját országa iránti szeretetéről és odaadásáról szól, nagyon pontosan fejezi ki sok argentín érzéseit. Persze nehéz elismernünk, hogy a magunk sorsáért egyedül mi vagyunk a felelősek, hiszen nem sújtott bennünket semmiféle idegen megszállás, háború vagy természeti katasztrófa, amellyel igazolhatnánk történelmünknek ezeket a mélypontjait. A dal szövege minderről csak finoman beszél, vádaskodás nélkül, csupán kimondatlanul érezhetjük, mennyi nehézségébe kerül vállalnia, hogy igen, „a maga országában” akar élni.


Serenata para la tierra de uno María Elena Walsh dala, amelyet ugyancsak Mercedes Sosa énekel

Szerenád a magam országához María Elena Walsh Mert fáj, hogy maradjak de meghalok, ha megyek mindenért és mindenek ellenére, szerelmem, én benned akarok élni. Illedelmes vidaláidért, fényes nappal botrányaidért, jázminillatú tavaszaidért, szerelmem, én benned akarok élni. Mert gyermekkorom nyelve kettőnk közös titka mert begyógyítottad kitépett szívem. Régi lázadásaidért fájdalmad idejéért végtelen reményedért, szerelmem, én benned akarok élni. Hogy gitárral bevesselek hogy óvjalak minden virágban hogy gyűlöljem, akik bántanak téged, szerelmem, én benned akarok élni.

Serenata para la tierra de uno María Elena Walsh Porque me duele si me quedo pero me muero si me voy, por todo y a pesar de todo, mi amor, yo quiero vivir en vos. Por tu decencia de vidala y por tu escándalo de sol, por tu verano con jazmines, mi amor, yo quiero vivir en vos. Porque el idioma de infancia es un secreto entre los dos, porque le diste reparo al desarraigo de mi corazón. Por tus antiguas rebeldías y por la edad de tu dolor, por tu esperanza interminable, mi amor, yo quiero vivir en vos. Para sembrarte de guitarra para cuidarte en cada flor, y odiar a los que te lastiman, mi amor, yo quiero vivir en vos.

Egy másik, számunkra emblematikus jelentőségű dala a Mint a tücsök (Como la cigarra). Ez a dal a 60-as évek katonai diktatúrájának végén született, az utolsó Perón-kormányt megelőzően, amely majd 1976-ban a „Procesó”-ba torkollik. A különös az, hogy mint maga a szerző elmesélte, 1975-ig akárhányszor előadta ezt a dalt, senki nem figyelt fel rá, nem értette meg igazán, ám néhány évvel később a demokrácia 1983-as újjászületésének egyik himnuszává vált. Nyilvánvaló, hogy igen sok argentín ekkor ébredt rá, hogy mi is olyanok voltunk és vagyunk, akár a tücsök.


Como la cigarra – María Elena Walsh, 1972 - Mercedes Sosa előadásában
(azt hiszem, a 70-es évek közepén)

Mint a tücsök María Elena Walsh Annyiszor megöltek annyiszor meghaltam mégis itt vagyok új életre kelve. Köszönetet mondtam a szerencsétlenségnek és a gyilkos kéznek, hogy olyan rosszul ölt meg, s tovább énekeltem. Dalolok a napnak mint a tücsök a föld alatt töltött év után mint a túlélő a háborúból jövet. Annyiszor eltapostak annyiszor eltűntem saját temetésemen egymagam gyászoltam zsebkendőmre csomót kötöttem aztán megfeledkeztem róla hisz nem az első eset volt és tovább énekeltem. Dalolok a napnak mint a tücsök a föld alatt töltött év után mint a túlélő a háborúból jövet. Annyiszor megöltek s annyiszor feltámadsz ahány éjszakát reménytelenül töltesz. S a hajótörés és a sötétség órájában valaki mindig megment hogy tovább énekelj. Dalolok a napnak mint a tücsök a föld alatt töltött év után mint a túlélő a háborúból jövet.

Como la cigarra María Elena Walsh Tantas veces me mataron, tantas veces me morí, sin embargo estoy aquí resucitando. Gracias doy a la desgracia y a la mano con puñal, porque me mató tan mal, y seguí cantando. Cantando al sol, como la cigarra, después de un año bajo la tierra, igual que sobreviviente que vuelve de la guerra. Tantas veces me borraron, tantas desaparecí, a mi propio entierro fui, solo y llorando. Hice un nudo del pañuelo, pero me olvidé después que no era la única vez y seguí cantando. Cantando al sol, como la cigarra, después de un año bajo la tierra, igual que sobreviviente que vuelve de la guerra. Tantas veces te mataron, tantas resucitarás cuántas noches pasarás desesperando. Y a la hora del naufragio y a la de la oscuridad alguien te rescatará, para ir cantando. Cantando al sol, como la cigarra, después de un año bajo la tierra, igual que sobreviviente que vuelve de la guerra.