Repülő oroszlánok

Ha majd a földönkívüliek kíváncsiak lesznek rá, milyen élőlények pusztultak ki a 21. századi emberiséggel együtt, arra a meglepő következtetésre fognak jutni, hogy számos emlősnek volt egy szárnyas változata is, amelynek azonban fosszilis emléke nem maradt fenn, csak ábrázolásai. Volt szárnyas alfaja az embernek, a szarvasmarhának és az oroszlánnak is. De a legkülönösebb mutáció az a szárnyas oroszlán volt, amelynek a farka is kettős volt, akár az emberiség pusztulását előrevetítő nukleáris balesetek egyike folytán, akár a szárnnyal együtt aerodinamikai egyensúly céljából kifejlődve. Erről a kétfarkú szárnyas oroszlánról csontváz híján csupán egy szobrot fognak találni az egykori Prága egykori Klárov nevű terén, a Moldva partján, a Mánes-híd kisoldali hídfője mellett.


A csehországi brit közösség gyűjtéséből emelt szobor azoknak a szárnyas cseh oroszlánoknak állít emléket, akik az 1940-es években a német sasok támadásai ellen védték a földönjáró brit oroszlánokat.

A csehszlovák köztársasági légierő 1918-ban alakult, és pontosan húsz év múlva szűnt meg, amikor a bevonuló német hadsereg feloszlatta és elkobozta repülőit. A Luftwaffe felajánlotta a cseh pilóták átvételét, de túlnyomó részük inkább emigrált. Sokan a lengyel légierőhöz álltak, ahol végigharcolták 1939 szeptemberét, majd a lengyel hadsereg maradékával együtt menekültek el az országból, s küzdöttek tovább a németek ellen más földek egén. A csehországi brit közösség ajándékaként nemrég emelt szobor annak a 2500 cseh pilótának állít emléket, akik Nagy-Britanniát védték az 1940-41-es „angliai csata”, azaz a folyamatos német légitámadások idején.


A szobrot nézve eszembe jut egy korábbi találkozásom egy ilyen oroszlánnal. Észak-Skóciában történt, a Cromarty Firth partján, az elpusztult Kiltearn (helyi gael nyelven Cill Tighearna) falu temetőjében. A középkori templom romja és a középkori skót lairdek sírjai miatt kanyarodtunk le Lloyddal a közvetlenül a tengerparton álló kis temetőhöz vezető földútra. Nagy meglepetéssel láttuk, hogy a lairdek és polgárok sírjai között kis katonasír-parcella áll az 1940-es évekből, három kanadai, tizenkét lengyel és egy cseh pilóta sírja.

A cseh őrmester, Jaroslav Kalášek egykorú volt a csehszlovák légierővel: 1918-ban született, és 1944-ben halt meg. A cseh hadisírok jegyzéke szerint 1939-ben Magyarországon és Franciaországon keresztül menekült Angliába, tehát a lengyel hadsereggel együtt, amelyet Lengyelország összehangolt német-szovjet lerohanása után Magyarország a német szövetséges nemtetszése ellenére átengedett területén. A brit légierő partvédelmi egységében szolgált, akik a skóciai ipari központokat védték a német légitámadások ellen, egy kicsit cseh tengerré is téve azt a partvidéket. Egykori helytállásukra a hadisírok mellett a Forth világörökség-hídjának középső pillére előtt máig ott álló mesterséges sziget emlékeztet, rajta a Skócia keleti partját védő légvédelmi üteg maradványaival.


Akik a cseh szárnyas oroszlánok közül túlélték a háborút, azokra odahaza a damnatio memoriae várt. A hidegháború évtizedeiben a cseh pilóták brit hadseregben való szolgálatáról tilos volt beszélni. Ugyanakkor a rendszer pontosan emlékezett azokra, akik ebben a hivatalosan nem létező szolgálatban részt vettek: őket mint a rendszer ellenségeit üldözték, bebörtönözték, alacsonyrendű munkákra kényszerítették, és a nyugdíjat is megtagadták tőlük. Csak a bársonyos forradalmat követően rehabilitálta őket Václav Havel 1989. december 29-i rendeletével, amelyben visszaadta rangjukat, nyugdíjukat és helyüket az ország történelmi emlékezetében.

A szárnyas kétfarkú oroszlán 2014-es felállítása is a történelmi emlékezet helyreállításának gesztusai közé tartozik. Ugyanakkor nem mindenkinek tetszik. A Český rozhlas korabeli száma „Cirkusz a Klárovon” címmel ír jogos kritikát a Kisoldalnak ezt a tágas terét bepettyegő ilyen-olyan posztmodern szobrokról, köztük „a rendkívül rosszul megmintázott oroszlánról Colin Spofforth brit szobrásztól, aki kizárólag bevásárlóközpontok számára készít giccses szobrokat, munkáit köztérre még soha nem engedték”.


No de Prága rosszabb szobrokat is elviselt már. Ez is megmarad majd a kor lenyomatának, vagy legföljebb egy metronómot tesznek a helyére.