Pasquino köszönti Hitlert

Pasquino azelőtt király volt. Menelaosznak hívták, és ő fogta fel Trója falai alatt a Hektór által megölt Patroklosz holttestét, mint azt a pergamoni szobor után készült római másolaton látjuk a firenzei Loggia dei Lanzi árkádjai alatt.


Róma azonban nem tűri a királyokat, s az itt talált Menelaosz-szoborcsoportnak jóval kisebb szerencséje volt. Mire 1501-ben az Orsini-palota alapozásakor – amelynek falánál azóta is áll – napvilágra került, a Brutusok földje már megfosztotta minden tagjától, arcától és identitásától.


A római nép azonban, amely éppolyan kedélyesen belakja saját történelmét, mint az antik műemlékek árkádjait, új identitást adott neki, s Pasquinónak – vagy latinul Pasquillusnak, Kicsi Paszkálnak – nevezte el a helyi szabómesterről, aki éppolyan kicsi és görbe volt, mint a szobor, s akinek legfőbb érdeme, mint kortársa, Lodovico Castelvetro leírta, az volt, hogy megrendelői folytán a Vatikánba bejáratos lévén nap nap után a legzaftosabb pletykákkal tért haza, és azokat a legcsípősebb körítéssel adta tovább a helyi közösségnek. Halála után ezt a funkciót Pasquino vette át tőle, akinek talapzatán éjszakáról éjszakára kegyetlenül csípős verses politikai pamfletek – paszkvillusok – láttak holdvilágot, s Róma népe boldogan kelt fel hajnalban, hogy elolvassa, memorizálja és továbbadja, mielőtt a reggeli őrjárat letépte volna őket.

Pasquino a századokon át

A Piazza Navona és környéke Giambattista Nolli 1748-as térképén. 620-as számon a Pasquino (akkor még Parione) tér, 621-esen az Orsini-palota, sarkán jelölve a Pasquino-szobor. Lent: A Pasquino-szobor a Google Street View-n

A paszkvillusok, ezek a korai Romaleaksek, amelyeket nyilvánvalóan jól értesült és művelt vatikáni belső emberek szivárogtattak ki a pápai udvarból és öntöttek míves formába közérthető római népnyelven, valamint 1509-től rendszeresen updatált gyűjteményes kötetek terjesztettek az Alpokon túl, érthetően irritálták legfőbb célpontjukat, a város és a pápai állam vezetőit. A II. János Pál előtti utolsó északi pápa, a németalföldi VI. Adorján, aki még azt remélte, hogy rendet teremthet Rómában, már a 16. század elején a Tiberisbe akarta dobatni a szobrot, de tanácsadói – közöttük minden bizonnyal jó néhány szerző – meggyőzték róla, hogy még mindig ez a biztonsági szelep a legcélravezetőbb a római nép elégedetlenségének lecsapolására. Kétszáz év múlva XIII. Benedek halálbüntetéssel sújtotta a versek szerzőit, kihelyezőit és terjesztőit, de mindhiába. Pasquino Róma koronázatlan királyává vált, pápák, politikusok és celebek rettegett zsarnokává.

Hitler és III. Viktor Emánuel a Capitoliumra hajtatnak az ünnepi fogadásra, 1938. május 8.

1938-ban a nemzetközi elismertségének csúcsára jutott Hitler ünnepélyes látogatást tett a szövetséges Itáliában, Rómában, Firenzében, Nápolyban. A római pályaudvaron III. Viktor Emánuel király és Benito Mussolini miniszterelnök fogadta. Hitler a király mellett foglalt helyet a díszhintóban, s a menet végighajtott a papírmaséból készült diadalívek alatt a Colosseum mellett, a Via dei Fori Imperialin, amelyet a fasiszta városrendezés a sventramento di Roma, „Róma kibelezése” keretében csak nem sokkal korábban tisztított meg minden eleven középkori és reneszánsz beépítéstől, s változtatott Róma belsejének ünnepélyes és halott ókori műemléki zónájává, amilyennek a mai napig látjuk.

De ha Rómában uralkodók találkoznak, Pasquinónak is ott a helye. A látogatás reggelén Róma koronázatlan királya talapzatán versben köszöntötte kollégáját:

Roma, de travertino
vestita de cartone,
saluta l’imbianchino
suo prossimo padrone!

Róma, márványból
papírba átöltözve
üdvözli a szobafestőt,
következő gazdáját!

Nem tudjuk, hogyan viszonozta Hitler a köszöntést. Azt sem, hogy honnan látta előre Pasquino az 1943 szeptemberi eseményeket. De hát kétezer év alatt látott már elég múltat ahhoz, hogy arc nélkül is belepillantson a jövőbe, akárcsak sorstársa, a kétarcú Janus a Tiberis hídján, a gettó bejáratánál. Akiről egy következő bejegyzésben lesz szó.