Drakula

Alkonyult már, mire befutottunk Besztercére. A régi kulcsos város szinte a határon lévén – a Borgói-hágó innen vezet Bukovinába – szász iparosait elküldte építeni messzi keletre, áruit pedig fel a Keleti-tengerig, s le a Duna torkolatáig. Múltja igen viharos volt, amelynek mindmáig számos jelét mutatja.

Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei

A mai napon befejeztem Umberto Eco A mesés földek és helyek története című könyvének fordítását, amely az utóbbi fél éven át útitársam volt Szabadkán és Tokaj-Hegyalján, Lembergben és Odesszában, Csernovicban és Kamenyec-Podolszkban, Berlinben és Mallorcán, a Tisza forrásánál Kárpátalján és a haszid zarándokhelyeken Podóliában, Máramaros fatemplomaiban és Bukovina festett kolostoraiban, a Radnai-havasoktól a Nyíres-hágóhoz felkapaszkodva, s a Borgói-hágótól Besztercére aláereszkedve. A helyek, amelyekről ír, különös szinkópákkal kapcsolódnak a helyekhez, ahol fordítottam őket, Odüsszeusz bolyongásai a Cseremos völgyéhez és Atlantisz eltűnt kontinense Csernovichoz, olyan váratlan olvasatait adva a könyvnek, amelyeket sajnálom, hogy nem oszthattam meg egyfajta folytatólagos fordítói lapalji jegyzetben az olvasóval.

A könyv, amelyet a Bompiani kiadó októberben fog megjelentetni egyszerre több tucat nyelven (még sok évtizedes fordítói gyakorlat után is meghökkenve nézem a kiadói pdf-ek kolofonjában a dátumokat a jövőből) nem általában a legendás helyekről szól, amelyekről már sokkötetes enciklopédiákat írtak, hanem kifejezetten olyan képzeletbeli helyekről, amelyeket az olvasók komolyan vettek, és akár évszázadokon át is próbálták megtalálni őket, Atlantisztól a földi Paradicsomig, és a Szent Grál rejtekhelyétől az ismeretlen Déli Földrészig, különös hangsúllyal a huszadik századi misztifikációkon, a náci okkultizmus Thuléjétől és Hyperboreájától az örök jég és az üreges Föld tanításán át Dan Brown összelopott zagyvaságaiig. S az utolsó fejezetben Eco arról is ír: olykor valóságosan létező helyek is válnak tárgyává regényeknek, s a regények nagy sikere folytán valódi kultusznak. Hosszan sorolja a példákat, Robinson szigetétől Arsène Lupin szikláján és Montecristo grófjának börtönén át Sherlock Holmes Baker Street-i és Nero Wolfe new yorki házáig, ám – mint azt már Eratoszthenész kútjáról és az oroszlán farkáról szólva megírtuk – nem lenne Eco, ha nem ejtene el egy zsonglőrlabdát:

„Ugyancsak valódi személy volt a Bram Stoker által leírt 15. századi Vlad Țepeș vajda, akit apai nevén Drakula néven ismerünk, s aki természetesen nem volt vámpír, ám azáltal vált híressé, hogy válogatás nélkül karóba húzta ellenségeit.”


Hogy miként kerül a létező személy kakukktojása a létező helyek közé, az csupán a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy a példa abszolút elhibázott: a személyhez híresen nem kapcsolódik konkrét hely, vagy inkább túlságosan is sok hipotetikus. Eco valódi darázsfészekbe nyúlt: Vlad Țepeșért, Karóbahúzó Vlad havasalföldi fejedelemért ugyanis, akárcsak Homéroszért, hét hely verseng. A legismertebb Törcsvár impozáns erődje, ahol az ifjú Vlad állítólag valóban raboskodott rövid ideig, s amelyet a román turisztikai hivatal 1920 óta Drakula váraként propagál. Ennek dobott kesztyűt 1990 után Segesvár, amelynek erődjében született 1431-ben – apja ugyanis ekkor éppen Magyarországra menekült oszmánpárti ellenfelei elől, s éppen Vlad születésekor vették fel a Zsigmond császár által alapított sárkányos – románul Dracul – lovagrendbe –, úgyhogy a segesvári polgármester még egy évizede is hatalmas Drakula-park kiépítését szorgalmazta a város körül, míg csak Károly angol herceg, aki 1990 után egykori szász birtokokat vásárolt és kezdett fejleszteni a környéken, meg nem fenyegette, hogy ilyen ízléstelenség után kivonul a régióból. A harmadik az egykori târgoviștei fejedelmi központ, ahol uralkodására emléktábla és számos horrorisztikus szuvenír emlékeztet. A negyedik Isztambul, ahol a Stoker-regény által ihletett Drakula İstanbul’da, „Drakula Isztambulban” című filmet forgatták 1953-ban, emlékeztetve a fiatal Vlad oszmán túszként töltött éveire, s ahol Elizabeth Kostova 2005-ös bestsellere, a The Historian főszereplői kutatják Drakula nyomait. Az ötödik Poienari vára a déli Kárpátokban, amelyet a legenda szerint az ellene összeesküvő bojárok kényszermunkájával emeltetett. A hatodik Pécs, ahol nemrég tárták fel a Mátyás király által neki adományozott palotát. A hetedik pedig természetesen a Borgói-hágó, ahol a Stoker-regényben a gróf kastélya áll, s ahol ma a hágón átkelve egy „Drakula Vára” szállót talál az olvasó: természetesen nem ott, ahol a vár a regény szerint valaha állott, hiszen az a hágótól már látótávolságon, néhány lidérc- és egy farkaskalandon túl feküdt, hanem az útelágazásnál, ahol Jonathan Harker a Beszterce-Bukovina postakocsiról az utasok sűrű keresztvetése közepette átszáll Drakula gróf elébe küldött fogatára.

Hamarosan fák fogtak körül bennünket, sőt helyenként átborultak a vágás fölött, mintha alagútban jártunk volna. Mindkétfelől előremeredő komor szirtek voltak a mérföldköveink. De bármennyire védett volt a vágás, az erősödő szelet csak hallanunk kellett, mert sziklafalak közt fütyürészett, és a fák koronáját cibálta a fejünk felett. Ahogy hűlt a levegő, hó kezdett hulladozni, és lassan fehér takarót kerített körénk. A metsző szél elhordta utánunk a kutyatutulást. A farkasordítás azonban közeledett, méghozzá mindenfelől, mintha körülzártak volna bennünket az ordasok. Félelmem nőttön-növekedett, akár a lovaké – a kocsison azonban nem láttam jelét a megszeppenésnek sem. Csupán fejét forgatta, én pedig hiába kémleltem a sötétséget.

A Drakula-regény helyszínei Gashicsavargó blogjáról (érdemes posztját is elolvasni)

Pedig hát ha Eco – illetve szerkesztői és diákjai, akik ötleteinek és anyagának egyre inkább jelentős részét szállítják – kicsit beleásta volna magát a Stoker-irodalomba, Drakulához is könnyűszerrel talált volna kultikus helyet. Besztercéről ugyan a szászok 1990 után eltűntek, ám az ott maradt magyarok és románok nagy erőfeszítéssel igyekeznek megőrizni és bemutatni a város múltját, köztük az egyetlen hiteles helyet, amely Bram Stoker Drakula-történetéhez köthető.

Drakula gróf útbaigazítása szerint a Goldene Krone-szállót kerestem, amely nagy örömömre a régi világból itt maradt betérő fogadónak bizonyult. Várhattak, mert a kapuja résén piros arcú, idősebb asszony tekingetett kifelé – pendelyére kötény borult elöl-hátul, szoros kötése szinte az erényességre cáfolt rá –, s amint odaértem, megszólított: „Herr Anglius?” – „Az vagyok – mondom –, Jonathan Harker.” Rám mosolyodott és nyomban hátraszólt egy fehér ingujjas idősebb embernek, az meg került-fordult, s levéllel tért vissza:

Szeretve tisztelt uram, üdvözlöm a Kárpátok peremén. Már igen várom. Aludjon jól az éjszaka. Holnap háromkor indul a delizsánsz Bukovinába. Helyet foglaltattam rajta. A Borgói-szorosban kocsim várni fogja és elhozza énhozzám. Remélem, jól utazott Londonból, és kellemesen tölti majd napjait az én kies vidékemen. Szolgája,

Drakula

Az egykori Magyar Király szálloda helye Beszterce 18. század végi térképén

Az egykori Magyar Király – a két világháború között Paulini – szálloda ma