Királyok könyve

Vajon ki ez a három király a perzsa miniatúrán, aki oly elszántan léptet lován? Ha nyeregtakarójuk zászlóiból még nem lenne világos, hát világossá teszik számunkra a fotókról és karikatúrákról jól ismert vonások: a köpcös szivarja, a nagybajszú pipája, s harmadikuk megnyúlt ábrázata. Bizony, ez itt Churchill, Sztálin és Roosevelt, akik hódító hadvezérekként vonulnak az 1943-as teheráni konferenciára.

A brit és szovjet haderő 1941. augusztus 25. és szeptember 8. között szállta meg északról és délről Iránt. A megszállás oka az volt, hogy a britek a németek szovjet inváziója, 1941 júniusa után veszélyben érezték a kezelésükben lévő iráni kőolajforrásokat, illetve a Perzsa-öböl felől vasúton kívántak hadiszállítmányokat továbbítani a Szovjetunióba. Noha Irán semleges volt, a sah az ország két világháború közötti modernizációját alapvetően német segítséggel végezte, s a német tanácsadókat brit felszólításra sem volt hajlandó kiutasítani. A békekötés után a britek lemondatták, egyiptomi száműzetésbe küldték, s a brit és amerikai irányt képviselő fiát, Reza Pahlavit ültették trónra, aki hadat is üzent Németországnak. Ezt követően, 1943 novemberében nyílt meg a teheráni konferencia a fenti három király részvételével, amelynek célja a közösen viselt háború egybehangolása és a második, nyugati front megnyitása volt.

Iráni nők az ún. „Perzsa Folyosón” északra vonuló konvojt figyelik, 1943

A perzsa hadsereg könnyű veresége és a megszállás megaláztatása nagyon érzékenyen érintette az ország közvéleményét. Ehhez járult még az is, hogy a brit csapatok nagy mennyiségű élelmiszer-felvásárlása súlyos éhínséget idézett elő a megszállt övezetben, valamint hogy az „oszd meg és uralkodj” elvén mindkét megszálló a többségi perzsa uralom ellen izgatta a területükön élő kisebbségeket. Részletesen leírja mindezt Simin Daneshvar a Savushunban (1969), a 20. századi Irán kulcsregényében.

Érthető tehát, hogy a teheráni konferencia alkalmával a britek jónak látták könnyen befogadható vizuális formában előadni a perzsa népnek jövetelük célját. A londoni propagandairoda Arthur Arberryt, a kiváló cambridge-i iranistát, Rumi fordítóját, ő pedig Mojtabâ Minovi perzsa történészt, akkoriban a BBC perzsa adásának munkatársát kérte fel a plakátok megtervezésére. Minovi pedig azt javasolta, hogy a szokásos győzelmi plakátok helyett Firdauszi Sahnaméját, a Királyok Könyvét, a perzsa nemzeti eposz motívumait és kéziratait vegyék mintául a nyugati téma perzsa vizuális nyelvre való átültetéséhez.

A végeredmény nem is plakát lett, hanem egy olyan könyvecske, amely hat kitéphető képeslapot tartalmazott, s amelyet a perzsa teaházakban terjesztettek, ott, ahol a hivatásos naghâlok ekkoriban még élőben recitálták a Sahname verseit. A rajzokat az egyiptomi születésű brit grafikus, Kimon Evan Marengo („Kem”, 1904-1988) rajzolta, aki egyaránt otthon volt a nyugati és az iszlám ikonográfiában, s aki a háború alatt közel háromezer brit propagandagrafikát készített különféle nyelveken.

A képeken Hitler a gonosz iráni uralkodó, Zahhāk alakját ölti, akinek vállából két kígyó sziszeg, s akit végül az igazságos kovácsmester, Kaveh által elindított népi felkelés űz el trónjáról. A brit propagandista ilyen módon teszi egyértelművé a jó és a rossz oldalt, valamint a perzsa nép szerepét a világméretű kataklizmában.

Hitler-Zahhāk trónon ülve, testőrei körében. Vállán a két kígyó Mussolini és Hideki Tōjō japán miniszterelnök és főparancsnok. Göbbels kicsi patás ördög – Iblis – formájában kávét szolgál fel nekik. A vers: Zahhāk vállából két kígyó nőtt ki csodás módon, s pusztításuk kiáradt a népre.

Hitler-Zahhāk és Göbbels csak a kínzásban és gyilkolásban lelik kedvüket. Az ikonográfia a Sahname egy későbbi epizódját, a korai szocialista és antiklerikális Mazdak és tanítványai kivégzését követi. A vers: A bölcsek törvényei elrejtőztek, s az ostobák vágyai kiterjedtek; az uralkodó keze gonosz szándékkal kinyúlt, s a jóságról csak titokban lehetett hallani.

Hitler-Zahhāk álmot lát a három királyról akik eljönnek, hogy megöljék őt. A vers: S akkor hirtelen három harcost látott megjelenni a császári palotából.

Balra: Kaveh, a kovács felkél Hitler-Zahhāk ellen. A vers: Felemelte kezét és felkiáltott a sah előtt: Ó sah, Kaveh vagyok, aki az igazságot keresem: legyen vége az elnyomásnak!”
Jobbra: A három király (mindig Churchillel az élen!) Kaveh vezetésével a nyeregre kötözött Hitler-Zahhākot szállítja és eltiporja Göbbelst. A körülállók Hitler vereségét látván levetik horogkeresztjeiket. A vers: Erősen megkötözte kezét és lábát, úgyhogy kötelékeit még a dühöngő elefánt sem téphette volna el.

A hatodik, utolsó képeslapot csak kicsi fekete-fehér változatban találtam meg. Ezen Hitler-Zahhākot a Damavand hegyére szögezik. A vers: Fürgén, mint a hírvivő, elvitte Zahhākot és a Damavand hegyére kötözte őt. Zahhāk neve porrá lett, s a világ megtisztult gonoszságától.

A sorozatot azonban még egy további, nagy méretű plakát is kiegészíti, amelyen a három királyok vígan űzik el nyíllal, karddal és lándzsával a három gonoszt: Hitlert, Tōjōt és Mussolinit. Utóbbi Churchill nyilától megsebesülve már földre esett, utalásként az itáliai partraszállásra. Ez a kép azonban formailag nem tartozik a fenti sorozathoz, hiszen más stílusban készült, és Hitlert sem ábrázolja Zahhāk képében. Rajzolója sem Kem volt, hanem az iszfaháni Musavver al-Molk, megrendelője pedig Sir Percy Spikes volt kermáni és mashhadi konzul fia, aki a bakhtiari törzseket jött felkészíteni az esetleges német betörés ellen az Iszfahán fölötti hegyekbe. A plakát szegélyén körbefutó vers azt beszéli el, miként erősít Rusztam – a képen Churchill – sastollakat nyilaira, s miként lövi ki azokat ellenségeire.