Apa és fiú

Buenos Aires, utcai fotográfus, 1930 körül

Családi album: • Alba, 1867 • Hongkong, 1897 • Marseille, 1900 • Párizs, 1904 • Valenciennes, 1918 • Buenos Aires, 1930

Távol a tekintélyes műtermektől, távol a családi fényképészektől és akadémizmusuktól – egy lopott kép, valami közönséges utcai fotográfustól, ama paparazzók egyikétől, akik az utca sarkán állva lesből készítenek képet a járókelőkről.
Az utca Buenos Airesben van, 1930 körül. A járókelők apa és fia. Nem értik meg egymást.
A fiú hosszú svájci iskoláztatás után tért vissza Argentínába. Az apa sokat vár ettől a luxustaníttatástól: elvégre a fiának kell követnie őt a cég élén. Az ilyen válságos időkben jó, ha az ember ilyen tökéletes örökösre számíthat: poliglott, kiismeri magát a pénzügyek titkaiban, átlátja a világkereskedelem rejtélyeit, mit is mondjak még…

Az apa megáll, ő vásárolja meg a képet az utcai fotográfustól.
Az apa nagyon büszke a fiára, egy ilyen nagy, ilyen intelligens, ilyen sportos, ilyen nagyvilági fiúra.
A fiú magasan fölötte áll az efféle utcai folklórnak. Biztosan nem ő az, aki akár két fillért is adna az ilyen szemétért. Magasan fölötte érzi magát ennek a városnak, magasan fölötte ennek az apának, akit alig ismer, egy ilyen kicsi, ilyen rosszul öltözött, ilyen provinciális apának.
És csak arról álmodik, hogy visszatérhessen Európába.

Az apa büszke, de okos.
Nem adja át egyszerre az egész vállalkozást, amelyet megteremtett és felvirágoztatott. Egyelőre csak egy leányvállalatot bíz rá. Az európai leányvállalatot, az tetszeni fog a fiúnak.
Át is adja – és néhány hónap múlva az európai leányvállalat már csődbe is ment. Nem mindennapi kölyök ez a fiú.