A nagy utazás

A nagy utazás nem az, amelyik messzire visz vagy hosszan tart. A nagy utazás az, amelyikről úgy érzi az ember, hogy érdemes róla feljegyzést, úti- vagy hajónaplót, utazóblogot, mirabilia Urbist és Milionét írni, még ha ez végül többnyire el is marad.


Ilyen nagy utazás volt a múlt században, 1937-ben felmenni Tulából a nem egészen kétszáz kilométerre fekvő Moszkvába a november hetedikei ünnepségekre. Az Ivanov család egyik tagja – a férfi-kézírásról ítélve a családfő – külön erre a célra nyitott naplóban gyűjtötte össze az út valamennyi dokumentumát.


Gyorsvonaton mentek, három személyre vettek jegyet. Az odautazás november 5-én, a hazaút november 9-én történt. Hogy a három éjszakát hol töltötték, arról nincs dokumentum. A szálloda szinte biztosan ki van zárva. Több mint valószínű, hogy moszkvai rokonoknál, egy kommunalkában.


A megérkezés napjára „ismerkedést” terveztek „Moszkvával, szeretett fővárosunkkal”. Mint a jegyek mutatják, a nemrégen – 1935. május 15-én – megnyitott metróval érkeztek a Vörös térre, ahol mindenekelőtt a mauzóleumot kívánták megtekinteni, de „nagy keserűségükre” kiderült, hogy a belépés „Iljicshez” harmadikától kilencedikéig szünetel. Ezért csak körbejártak a Kremlben, majd a legfelső jegy tanúsága szerint még aznap állatkertbe mentek. A következő – itt alábbi – oldalon még a Kreml nevezetességeit részletezik, az „órát”, a Kreml falait, a templomokat, külön kiemelve a Vaszilij Blazsennij székesegyházat („most történelmi múzeum”) és a gyönyörű mozaikokat. Ezután Moszkva utcáin sétáltak. Hatodikán pedig planetáriumba mentek.



Ugyancsak hatodikán ismét visszatértek az állatkertbe, ezúttal „egy másik részlegbe”. Ezután cirkuszba mentek. El voltak ragadtatva. „Milyen gyönyörű minden a mi fővárosunkban!”, ismétlődik háromszor is ezen az oldalon.


Lelkesedésüket igazolja a cirkusz részletes műsora, amely Szulejman Sztalszkij Sztálin-dalával kezdődött. Ezt csak egy késői változatban, a Kommunyizm együttes 1988-as CD-jén találtam meg, amely a kornak megfelelően kissé frivol esztrádhangzású, de cirkuszi nyitánynak pont megfelel.

„Dal Sztálinról”. Moszkva, Bolsoj tyeatr, 1949

Сулейман Стальский: Песня о Сталине (előadja: Коммунизм, 1988)

Живое двигая вперёд, Могучих партия ведёт, Шагает трудовой народ, И ты их знамя, Сталин. Для всех трудящихся, как свет, Горишь ты с юношеских лет, Ведя туда, где горя нет. Где только радость, Сталин. Идут года — за годом год, Нас охраняешь от невзгод, И дальний виден небосвод Тебе, вершина, Сталин. Ты вражью жадность иссушил, Ты нас победам научил, Ты в руки слабых ключ вручил От новой жизни, Сталин. Известен всей вселенной ты, Деяний славных мастер ты, Познавший мысли бедноты. Тебе пою я, Сталин!

Az élet előre halad Hatalmas párt vezet A dolgozó nép előre lép, És te vagy zászlajuk, Sztálin. Minden munkásnak, akár a fény Ragyogsz te fiatalos koroddal, Elvezetsz oda, ahol nincsen bánat, Ahol csak öröm van, Sztálin. Telnek az évek, évre év, Megőrzöl minket a bajtól, És látszik a messzi láthatár Neked, magaslatunk, Sztálin. Az ellenség kapzsiságát elfojtottad, Te tanítottál győzelemre minket, Te adtál kulcsot a gyenge kézbe Az új élethez, Sztálin. Ismer téged a világegyetem, Híres tettek mestere vagy, A szegények vágyaiban élsz, Neked dalolok én, Sztálin!

Robert Capa, „Sztálin-dal”, Moszkva, 1947

A program ezt követően is bővelkedik izgalmas számokban: akrobaták, köztük a tevékről ugráló Kadyr-Guljam csoport, valamint az Ali bég csoport lovas dzsigitjei, idomított medvék, légtornászok, idomított lovak, zsonglőr, kötéltáncos, kötélbiciklisták. A műsort balett zárja.


A forradalom 20. évfordulójára szervezett november 7-i ünnepségekről részletes leírás készült. A család a Vorosilov gyár kötelékében vett részt a Vörös téri felvonuláson, ami azt is mutatja, hogy még a vendégek sem kószálhattak egyénileg ilyenkor, nem úgy, mint nálunk május elsején. Szerencséjük volt, mert látták Sztálin elvtársat közvetlenül azelőtt, hogy levonult volna a mauzóleumról. Délután sétáltak a városban, s este ismerősökhöz mentek vendégségbe.


Nyolcadikán a Puskin múzeumba mentek – ez volt az, amely képeinek a Megváltó Krisztus székesegyház helyén létesített gigantikus szabadtéri strand kipárolgása annyira rosszat tett 1958 és 1990 között. El voltak ragadtatva a múzeum nagyságától és a kiállított tárgyak számosságától, s különösen attól, hogy még valódi múmiát is láttak.


Az utolsó oldal tanúsága szerint még aznap voltak a Tretyakov képtárban is, „megnézték a festőművészek képeit, és sok-sok szépséget”. A naplót önálló kiállítás zárja: „Fővárosunk villamosjegyei.”