Ex libris

Írtunk már róla, hogy Lwów máig hűségesen őrzi azoknak az időknek az emlékét, amikor a körpanorámás Barátság könyvesboltban még valamennyi baráti ország könyvei kaphatóak voltak. De Lwów valaha a lengyel könyvnek is fővárosa volt. A Monarchia idején, majd a két világháború között is rendszeresen tartottak itt országos könyvkiállításokat és bibliofil konferenciákat.

A 16-19. századi lwówi könyv kiállítása a főtéri Fekete Házban a Lengyel Könyvbarátok és a
Lengyel Könyvtárosok Egyesületének III. találkozója alkalmával, 1928.
május-június. Rudolf Mękicki (1887-1942) plakátja

A héber könyv és a zsidó művészeti emlékek kiállítása, Lwów, 1928 június.
Henryk Piotr Mund (1902-1960) plakátja

A lengyel könyv kiállítása a Művészet Palotájában, 1928 május-június.
Anna Harland-Zajączkowska (1883-1930) plakátja

Az egykori pompás lwówi könyvtáraknak, amelyekről Witold Szolginia áhítattal ír a kilencvenes években összeállított monumentális várostörténeti emlékirata, a Tamten Lwów – „Az a Lwów” – nyolc kötetében, már régen nyoma veszett. A nagy gyűjtemények egy részét sikerült még időben Lengyelországba menteni; amit nem, annak ha megmaradt is, mostoha bánásmódban van része, mint arról épp a napokban tudósított az ukrán sajtó. De hogy az elhurcolt és kitelepített zsidók és lengyelek lakásaiban mihez kezdtek az új lakók az ott talált könyvekkel, amelyek nyelvét nem értették, afelől nincs sok illúziónk. Sokatmondó, hogy a városban egyetlen antikvárium sincs. Régi könyveket és egyéb nyomtatványokat csak az egykori domonkos kolostorból kialakított Ateizmus Múzeuma (manapság Vallás Múzeuma) mögötti kis téren árulnak szombaton és vasárnap délelőtt. Ivan Fjodorov, a keleti szláv könyvnyomtatás atyja, aki 1572-ben állította fel nyomdáját az északi városfalon kívül fekvő Szent Onufrius bazilita kolostorban, aggódva szorítja magához az 1581-ben kiadott Osztrog Bibliát, s a másik kezével lemondóan mutat végig a piacon: „ennyi maradt”.







A könyvek java része ötvenes-hatvanas évekbeli ukrán kiadvány: itt már az orosz is különlegesnek számít.





Ami ennél régebbi, azt üveggel-fóliával védett antikvárius pulton árulják, ahol a nagy honvédő háborúból maradt plakátok és az 1954-es antialkoholista reklám jól megférnek Sztepan Bandera és Michael Jackson portréjával.




Egy könyvpiacról azonban nem lehet eljönni vásárlás nélkül. Mindenekelőtt néhány képeslapot veszek, hogy beinduljon az üzlet.




Ha valaki igazán örülne nekik, szívesen továbbadom őket. Nálam már voltak eleget.

Когда ты будешь жить в разлуке и ты не будешь знать меня, тогда возьми открытку в руки и вспомнишь кто любил тебя. – Черепановой Вере от Алцыбеевой Наташи

Ha majd magányosan élsz, és nem fogsz ismerni engem, akkor vedd ezt a képeslapot kezedbe, s emlékezz rá, ki szeretett téged. – Vera Cserepanovának Natasa Alcybejevától

Ez a képeslap nagyon emlékeztet William Henry Jackson szibériai fotóira, különösen azokra, amelyeket még nem publikáltunk (de tervezünk).



Az Odera menti Falkenbergnek rettentő nagy szerencséje volt: csak néhány kilométeren múlt, hogy nem került át Lengyelországhoz. Bármilyen hihetetlen, a Carlsburg Luftkurort, noha némileg átépítve, még ma is áll. Csak a hatszáz éves tölgyfa száradt ki néhány éve.


De a kínálat legérdekesebb darabjai a régi fametszetek modorában illusztrált ukrán mesék és legendák az 1970-es és 80-as évekből. Többet meg is vettem közülük, s majd egyenként publikálom őket.


Egyet azonban máris közzéteszek, mert éppen ehhez a poszthoz illik. A lwówi exlibrisek katalógusát, amelynek anyagát 1969-ben gyűjtötték ki a városi könyvtár könyveiből. Ugyanaz az eleven és szellemes fametszet-stílus, amely a német expresszionizmust és az orosz konstruktivizmust egyesíti az ukrán népi motívumokkal, bár kissé leöntve a 60-as évek modorosságával.


A könyv az élet tükre, s éppígy az ex libris is. Noha a bevezető szerint Lwówban már a 18. század óta használnak ex librist, a katalógus mégsem hoz egyetlen 1944 előtti példát, sem lengyelt, németet, örményt vagy zsidót. Csak a 60-as évekből és csak ukránt.