Gőzerővel románul

Bejegyzésünket a Nyelv és Tudomány portállal egyszerre közöljük.

Hozzá vagyunk szokva, hogy a nyelvkönyvek leckéi az élet nagy és örök témáiból merítik anyagukat: család, munkahely, utazás, időjárás. Illúzió persze ez, amelyet már egy húsz-harminc évvel ezelőtti nyelvkönyv nyilvánvaló korhoz kötöttsége is leleplez, de mégis biztonságos illúzió, mert azzal kecsegtet minket, hogy a lecke anyagának változó körülmények között is hasznát vesszük egy életen át. Vajon mit szólnának a középiskolás diákok, ha angol nyelvkönyvük leckéi Obama választási kampányának, Bin Laden likvidálásának, Vilmos herceg esküvőjének vagy a görög pénzügyi válságnak az összefoglalói volnának?

Márpedig ilyenfajta leckéket találunk Popovits István Gőzerővel románul című 1941-es nyelvkönyvében, amelynek már bevezetője is jelzi aktualitását:

„Erdély egy részének ezeréves hazánkba való visszatérésével sok drága magyar testvéreinken kívül nagyszámú román kisebbség is visszakerült, mely kisebbség nyelvének könnyű elsajátítását óhajtja könyvem elérni.”

Magyarország a második bécsi döntéssel, 1940. augusztus 30-án kapta vissza Észak-Erdélyt, amelynek az 1941-es népszámlálás adatai szerint 1 millió 344 ezer magyar és 1 millió 69 ezer román lakosa volt. Az 1920-ban Romániának ítélt Erdélyben az oktatás román nyelven folyt, s a visszatérés után az új, magyar nyelvű oktatás is kötelezővé tette az erdélyi magyar diákok számára román honfitársaik nyelvének tanulását az elsőtől a nyolcadik osztályig. Ennek tankönyve pedig éppen a Gőzerővel románul volt, amelyből a diákok a nyelv mellett a legfontosabb korabeli politikai eseményekkel is megismerkedhettek.

A Kárpát-medence térképe a két bécsi döntés (1938, 1940) után, amelyek a szomszéd államok magyar többségű területeit Magyarországnak ítélték vissza

Az alábbi két oldalt a könyv huszonhetedik leckéjével Deák Tamástól kaptam, mint olyan történelmi dokumentumot, amely szépen illeszkedik a már korábban bemutatott háborús nyelvkönyvek vonulatába.

„Huszonhetedik lecke
Franciaország elfoglalása és a fegyverszünet

Megtörtént, amit senki nem hitt volna el: a német csapatok kevesebb, mint egy hónap leforgása alatt elfoglalták Franciaországot, amely így Lengyelország, Norvégia, Hollandia és Belgium sorsára jutott.

Az elszenvedett katasztrófa láttán a Pétain marsall vezette francia kormány fegyverszünetet kért Németországtól és Olaszországtól, amelyet súlyos feltételekkel meg is kapott.

Melyek voltak ennek a hallatlan vereségnek az okai? Az újságok és a diplomácia sokat elősorolt: a szabadkőművesség, a demokrácia, az anarchikus pártpolitika, az erkölcsök megromlása, amelyek fokozatosan elkábították és megölték az igazi francia szellemet.

A legyőzött Franciaország fölött a legkeményebb vádbeszédet az ország marsallja, Pétain tartotta. A világnak rádión bejelentve országa tragikus sorsát nem félt rámutatni az okokra, amelyek az összeomlásba vitték Franciaországot: hogy kevés barátja, fegyvere és gyermeke volt… »Akkori (1918-as) győzelmünk után a haszon és az élvezet vágya megfojtották az áldozatkészség szellemét. Mindenki többet akart, mint amennyit adott. Igyekezni kerültek minden erőfeszítést. És ma eljött a katasztrófa.«

Ezek az egyszerű, de történelmi szavak egy olyan országban, amely háborút viselt Isten és az Egyház ellen, amelynek politikai vezetői számára semmi sem volt szent, amely világszerte a pornográfia terjesztője volt, földrengésként hatottak, és felnyitották az emberek szemét a valóságra.”

A Pétain vezette Vichy-Franciaország szimbólumai plakáton, illetve iskolai tankönyvben elmagyarázva (Archives du Musée de la résistance et de la déportation de Grenoble)

„Franciák! Nem adtak el, sem el nem árultak, sem el nem hagytak benneteket. Jöjjetek hozzám bizalommal!”

„Elhagyatott lakosok, legyetek bizalommal a német katona iránt!”