A különösen hajtogatott levélről lásd a következő posztot
|
|
Nem, ezeket sosem láthattuk így, ebben a flamand csendéleteket idéző fényben, ebben a kiszámítottan véletlenszerű és heroikus összeállításban. Mégis pontosan emlékszünk rájuk, ahogy esküdnénk arra is, hogy pontosan emlékszünk annak a madeleine-nek az illatára. Ezek a tárgyak hetven éven át szívták magukba azt a történelmet, azokat a jelentéseket, amelyeket most lassú üveg módjára bocsátanak ki magukból, amíg csak élünk, ameddig csak lesz, aki úgy érzi, hogy pontosan emlékszik rájuk.Alekszandr Szennyikov szovjet csendéletei a photosight.ru-n nyitott galériájából, ahol még vagy tízszer ennyi van belőlük.
Egy másik meditáció ugyanezekről a képekről: Magister az Ofellus blogon.
VálaszTörlésEzek a fotók nagyon szépek.
VálaszTörlésMégis, ha a képek nem valóságos pillanatok megörökítése, és nem is reklámfotók, melyek megrendezettek ugyan, de egy meghatározott céllal készültek, akkor mi választja el őket a giccstől? Az, hogy szépek? Ha valami szép, akkor nem giccs?
Ez például szerintem szép, de teljesen giccs: http://www.allposters.co.uk/-st/Chad-Barrett-Posters_c30894_.htm
Nem könnyű a giccsre pontos meghatározást adni. De mindenképpen van benne valami az-akarok-lenni-az-odavezető-utat-megspórolva-ami-nem-vagyok. Ezek a képek nem akarnak azok lenni, amik akkor lettek volna, ha a maguk korában fotózzák őket; sőt megkockáztatom, akkor lennének giccsek, ha a maguk korában fotózták volna őket, mert akkor egész más wannabe-kulcsokban olvasnánk őket. Ezek a képek erős utalást hordoznak arra a korra, de erősen jelzik a távolságot is a németalföldies beállítással, és jó nagy adag irónia is van bennük.
VálaszTörlésAzt hiszem egyébként, hogy ugyanez az irónia (a 18. századi természethistóriai könyvekre tett erőteljes vizuális utalás) benne van az általad idézett Chad Barrett-képekben is, amelyeket én ezért nem is tartok giccsnek.
Koszonom. Ez a "wannabe" jol hasznalhato kodnak tunik.
VálaszTörlés