Nem gondolná az ember, hogy Csömör, ez a Budapest határában fekvő, erdőktől körülvett kis zsákfalu hatvanhat éve Magyarország stratégiai központjává vált. A falu ugyanis a Gödöllői-dombság első vonulatán fekszik, egy magasságban a Gellértheggyel, kiváló rálátással Budapestre. Malinovszkij marsall ezért 1944-ben innen indította meg a páncélostámadást a Budapestet védő Attila-vonal ellen, majd Budapest bevétele, 1945. február 13 után – amelyről már korábban írtunk – itt állította fel a 2. Ukrán Hadsereg főhadiszállását. Hogy mindez mit jelentett a falu számára, arról gyakran mesélnek az öregek, s most Fábián Feri bácsi beszéli el részletesen annak a riportsorozatnak az első részében, amelyet Tenczer Ágó készített vele az általunk szerkesztett Csömöri Hírek portál számára.
Az idén 83 éves Fábián Ferenc születése óta a településen él. A csömöri téesz megalakulásától annak elnökhelyettese volt 1990-es nyugdíjazásáig. A csömöri kézilabdacsapat az ő vezetése alatt került az NB1-be, a legendás sikereket javarészt neki köszönhette a csapat, a falu pedig az országos ismertséget. 2009-ben – a településen végzett munkája elismeréseként – Csömör Díszpolgára címet kapott. Feri bácsi emlékezetében ma is élénken él egész élete, azon keresztül Csömör 20. századi történelme sokszor egészen pontos napokra, de még órára is lebontva. Az alábbiakban arról mesél, amikor egy nagyhatalmi döntés értelmében az akkoriban három és félezer csömöri lakosnak két napja maradt, hogy elhagyja otthonát…
Hol laktak a második világháború alatt Feri bácsiék?
Erzsébet út 79. Nappal a pincében és éjjel az udvarunkon volt egy bunker, amit apám készített, ott voltunk. Az első bombázás 1944. június másodikán volt Pesten. Két csömöri halálos áldozata volt: Ördög István és Kovács János. Ettől az időtől volt bombázás: nappal amerikai gépek 9-10 ezer méter magasságban, minden délelőtt 10-től 12-ig. Éjszaka a sztalinlámpás orosz gépek jöttek, azok a bombázandó települések felett akkora fényt adtak, hogy lent látni lehetett… Június másodikán már a Laki saroktól a Staub villáig kaptunk mi is a bombázásból. Amilyen az emberiség, amilyenek vagyunk, sokan mondták a faluban, ez nem olyan nagy baj, mert ezeknek van miből újat venni s építeni… Mit ad az ég? A következő éjjel a falu legszegényebb része, a Kakastelep: Mogyoródi út, Zrínyi utca kapott bombát. Elég csúnyán. Sok háznak ott a teteje elment. Itt is volt egy érdekes, tanulságos eset. A Mogyoródi út közepén lakott a Wéber Józsi bácsi asztalos. „Jön a front, fog kelleni sok koporsó” – mondta, s csinált egy egész kamrára valót. És találat érte a koporsós kamrát!…
A 15th Air Force B-17G gépe a szobi vasútvonalat bombázza Csömörtől északra 1944 októberében (innen)
Csömör, Laki-kastély a háború előtt
Csömör, Simon-villa a háború előttKésőbb aztán jött a kiürítés. Honnan szerzett erről tudomást a falu népe? Hiszen nem volt se tévé, se rádió…
De volt kisbíró! Kettő is: Merk Józsi bácsi és Morva János bácsi. Ezek 1945. február 13-án végigdobolták reggeltől a falut, méghozzá azért, hogy 48 órán belül mindenki köteles elhagyni a községet. Ami azt jelenti, hogy kedden éjfélre kellett kiüríteni a falut, hogy Malinovszkij marsall idetelepíthesse az oroszok főhadiszállását. Amilyen a magyar ember, ugye: miért mennénk a mienkből? Dehogy megyünk! Vasárnap még senki nem volt kint, hétfőn kezdtek szállingózni a környező falvakba. Legtöbben Cinkotára, Nagytarcsára mentek. Mert ennek a három falunak vannak tradíciói – népviselete, nyelve, szokásai, mezőgazdasága, vallása, ezekben mind rokonlelkek voltak. No, hétfőn dél körül már szállingóztak, és mikor már tudomásul kellett venni, hogy ez nem vicc, kedd reggeltől aztán megindultak ezekbe a községekbe.
Csömör és a környező szlovák falvak (a mai Nagytarcsa akkor még Csik-Tarcsa néven) a Budapest-Gödöllő út mentén az 1781-es katonai felmérésen. Lent: Csömöri
szlovák asszonyok a hagyományosan augusztus 20-án rendezett
ökumenikus imanapon, 2010 (korábbi bejegyzésünkből)
Hogyan volt mindez megszervezve?
A világon a legnagyobb szeretetművelő a nyomorúság. Amikor az emberek bajba’ vannak, akkor van segítőkészség. Ahogy mentünk kocsikkal, biciklikkel, tragacson, ki mit bírt, vitt, úgy álltak Kistarcsán, meg más falvakban is az utcán az emberek: hozzánk is jöjjenek! Nálunk is van két szoba!…
Elment mindenki?
Két és fél nap alatt mindenki elment. Aki itt maradt, annak menekülni kellett. Ez komoly dolog volt.
Fábián Ferenc (jobbról a második) evangélikus konfirmációs csoportképe, Csömör 1941Hány napig voltak oda?
Április végéig. Így esett bele húsvét is április közepén, amit a nagytarcsai evangélikus templomban ünnepeltünk. Máig emlékszem arra az énekre, amit ott akkor Győri János lelkész külön nekünk, üldözötteknek választott, hogy kifejezze együttérzésüket, részvétüket, hiszen nem lehetett tudni, hogy megmarad-e az otthonunk. Vagy akár az életünk, hisz’ akkor már „divat” volt elvinni az embereket, sokan kerültek fogságba. Így szólt a Szarvasi Énekeskönyv 665-ös éneke:
„Hogyha mi számos áldást és jót
az Istentől fogadnánk,
miért okolnánk a Mindenhatót,
ha bút-bajt küld is mireánk?
Ha súlyt próbál, hogy vallóinál milyen hitet talál?
Az ő nevének zengjen az ének mindörökké!
Ha tönkre menne is vagyonunk, kétségbe akkor se essünk,
Hisz’ e világra mit se hoztunk,
Midőn anyánktól születtünk…”
Szovjet katona magyar foglyokat kísér egy kilőtt Panzer IV/70 német tank előtt (innen)Mire jöttek vissza?
Ajjajjajjaj… Nem is lehet kifejezni másképp, minthogy egy újabb tatárjárás. Rettentő dolgok történtek. Az asszonyok, lányok meghurcolása, éjszaka krumplit pucoltattak velük, képzeled, hogy e mögött mi van… Azonkívül például lovasok voltak sokan, kocsisok, akik kerestek kukoricát a lovaknak. Több ilyen eset volt, hogy a sublótból kirámolták a gyönyörű hímzett csömöri ruhákat, megsemmisítették, és a sublótfiókokba kukoricát szórtak és etették a lovakat. A legszomorúbb eset a Kistarcsai út elején, a 8-ban laktak a Halász lányok, azokat is el akarták vinni, és a két öreg nagyapa, szomszédok, ellenálltak és nem engedték, és ott lőtték agyon őket, a két öreg bácsit.
Szovjet páncélos támadás a csömör-rákospalotai földeken át Pest ellen, 1944. december 19 (innen)Az oroszok ezek szerint már a kiürítés előtt Csömörön voltak.
Harcok a budapesti Ferenc téren, 1945 február (innen)
Az ostrom utáni Budapest képeiből itt közöltünk válogatástHány orosz tartózkodott itt?
Minden házban öt is, tíz is volt. Amit találtak, mindent vittek, kukoricát, meg ami csak volt. De a legsúlyosabb az asszonyok bántalmazása volt. Május elsejét már itthon ünnepelhettük, 11 órakor kezdődött az ünnepély, addigra már a két templomból is felérkezett a nép a Hősök terére, ahol Krizsán Gyuri és Morva János bő gatyába, parasztruhában álltak őrséget a hősök emlékművénél és kaszával a vállukon tették ünnepélyessé a műsort. Fodor Feri Madisz titkár kérésére elszavaltam egy verset – miután Bucsányi Sándor bácsi megtartotta az ünnepi beszédet. Fodor Feri rám bízta, hogy melyiket szavalom. Én pedig így szóltam:
Május elsejére
írtam magam
Május elsején, a munkásság ünnepén
felejtsünk el minden szenvedést.
Tekintsünk előre hittel, reménnyel,
bízzunk egy igazi munkás jövőben.
Segítsünk egymásnak gyógyítani
a háború okozta sebeket,
teremtsünk mindnyájunknak egy boldogabb, új életet!
Ha ezeket mind megfogadjuk,
gyümölcsét mindnyájan látni fogjuk.
Adjon az Isten hitet, reménységet,
minden dolgozó asztalára bort, búzát, békességet.
Ekkor tizenhat éves volt Feri bácsi. Értette, hogy miről szólt az a háború?
Nem. Csak mint résztvevő, szemlélő. Akkor még nem tudtam, hogy mi minden van kockán ezzel a ’45. április 4-ével…
Csömör és környéke (kiemelt rész) Budapest 1940-41-es rendezési tervén. 1950 óta Csömör kivételével az összes többi peremtelepülés Budapest része. Csömörről a szovjet
főhadiszállás Mátyásföldre települt át 1990-ig, mint arról már
korábban írtunk; ottani helyét piros ponttal jelöljük.
Köszönet ezért is!
VálaszTörlés